Nincs is velünk egy szobában, februárban költözött be a sajátjába, de most jön megint fog, így néha hajnalban, ha sír, átkerül a mi szobánkba. Öcsinek is saját szobája lesz.
Hú, még 3 évesen is leesett? :-( A miénk olyan, hogy mindkét oldalt van lemászó nyílás, szóval e Ti megoldásotok nem jó, meg félnék, hogy akkor meg ha le akar mászni, átbukna a korláton.
Ez nehéz kérdés... :-S Nem akartunk még egy kiságyat venni, de lehet, hogy nem ússzuk meg.
igen ismerős. Veletek marad egy szobában? Mert ha nem talán az lenne a fontos átszoktatni. Nálam a nagy májusban lesz 3 éves most kapott pár hete ilyen ágyat és leesett róla.ezért a fal felé fordítottam azt az oldalt ahol a lemászo nyilás van.
Valahogy én is így gondolom. Például lányomnak már vettünk egy rendes gyerek ágyat, leesésgátlós, jó alacsony, fel tud rá menni egyedül is. De még éretlen ahhoz az ágyhoz, néha fogja és egyszerűen lelép róla, ha nem lennék mellette, hanyatt vágódna és nagyon beütné a fejét, talán még a gerincét is. Remélem, hogy február-márciusra okosodik annyit, hogy abba tudjon szokni. Ez most a mi ágyunk mellett van és ha éjjel ébred, akkor oda kerül be, nap közben meg abban altatom el és onnan viszem át az ágyába, de ruhában már 12 kiló, ez a művelet az ötödik hónapban annyira már nem könnyű...
szerintem ezeket most kell elkezdeni hogy leszokjon. Nálunk áprilisi a kicsi, februárban lett kész az emelet és kapott saját szobát a nagy.akkor totál leszoktattuk az együttalvásról pedig ő is csak úgy nyugodott meg. Néhány fárasztó éjszaka volt de sokkal jobban alszik. Persze van hogy felriad éjszaka de olyankor megnyugtatjuk vagy apuka lefekszik a gyerekszobában a kanapéra és ott alszik tovább de ez ritkán van. Nálam a nappali alvás volt nehezebb mert akkor egyedül voltam itthon és ha a kicsi ébren volt és nyűgös volt akkor nem tudtam várni a nagynál a szobában hogy elaludjon. Most az van hogy a kicsit megvárom hogy elaludjon a nagy meg nyitott ajtónál elalszik egyedül.de ez is fokozatosan lett így hónapokig kimászkált stb. Tehát érdemes végiggondolni hogy mi lesz ami ilyen nagy kaliberű változás és most bevezetői hogy ne a kicsihez kösse.
Sok gyerek van a családban, szóval nem újdonság számomra sem, hogy milyen, ha kisebb tesó érkezik a családba, ámde mindenhol nagyobb a korkülönbség annál, ami nálunk lesz. A kislányomnak sokat mondom, hogy a tesója ott van a pocakomban, meg hogy májusban lesz egy öcsikéje, de abszolút nem érti, hiszen 14 hónapos most. Éppen ezért érdekel a hasonló korkülönbséggel gyereket vállalók tapasztalata.
Szerencsére segítségem van, azzal nem lesz gond.
Kicsit olyan dolgoktól félek, hogy gyakran alszik köztünk a lányunk. Féléves koráig letettem az ágyába és elaludt magától, aztán teljesen felborult minden, azóta pedig úgy altatom nap közben, hogy lefekszem mellé. Hamar elalszik, de kétlem, hogy erre lesz lehetőségem, ha meglesz a tesója is. Éjjel pedig, ha felsír, csak mellettünk nyugszik meg, ha visszaalszik, legtöbbször visszaviszi a férjem a saját szobájába, de nem mindig.
szia! Nálunk 22hónap van. Én is felkészítettem a kicsire de úgysem érti. A legelején tényleg az a nehéz hogy a maratoni szoptatások alatt lekösd a nagyot de pl meseolvasás vagy olyan játék ami csak ekkor kerül elő segít. Mi csak szopi alatt voltunk fent az emeleten játszani pl. Amikor aludt a kicsi akkor csak a nagyobbal játszottam, a házimunkát akkor csináltam amikor mindenki aludt ha kellett éjszaka. Akkor lett nehezebb amikor már a kicsi sem aludt annyit és megmutatkozott az akarata. Akkor kezdte el bántani öt a nagy, csipés, nyomogatás stb.Nagyon utánozza a kicsit aki most 8hónapos. Hiába mondod hogy ő nagy és ügyes stb. én ezt nem is erőltetem hogy ne csinálja ezeket de nem is támogatom inkább terelem a figyelmét amikor elkezdi. De van hogy elvannak együtt szoktak nevetni a másikon vagy a kicsi minden mozdulatát lesi a nagynak Szóval szerintem nem lesz rossz később csak most nehéz. Hajlamos az ember túl solt várni a nagytól pedig ő csak a kicsihez képest tűnik nagynak. Szerintem a legfontosabb hogy ha meglesz a pici és jön segítség akkor ne a nagyot hanem a kicsit bízd rá neki még mindegy. Meg sok türelem.
ekkora korkülönbséggel bizony nem könnyű. még a nagy is kicsi, ő is igényli a babusgatást és bizony lesz féltékenység mert "kitúrják" az anya öléből, nem tud bármikor felkéreckedni mint addig, és neki is segítségre-odafigyelésre van szüksége
A gyerekek kozott 18 honap kulonbseg van. Az elejen nem volt konnyu, nehez ugy szpotatni, hogy egy 18-19 honapos kicsit kell szemmel tartani. Nekem szerencsem volt, anyukam velunk volt az elejen, nem is tudom hogyan oldottam volna meg nelkule az eletem. Nagyon sokat koszonhetek neki.
Most mar konnyebb, sokat jatszanak egyutt, a kicsi szinte eszrevetlenul tanul a nagytol.
Es vigyaznak egymasra suliba is a jatszoteren is.
Ha vmi gond van rogton ott a teso aki segit megolnai a problemat:)
Én csak arról tudok mesélni, hogy milyen ha kis korkülönbség van két testvér között, ugyanis a bátyám és köztem 1 év 5 nap van. Szerintem ez nagyon ideális. Mindig jól kijöttünk és ez tart a mai napig:)
A bátyám nem féltékeny volt, hanem kíváncsi, így a szüleinknek nagyon kellett figyelniük az első pár hónapba, amíg a tesóm meg nem tanulta, hogy nem vagyok szétszedhető:) Ki akarta szedni a szemeimet és mindent le akart szedni rólam, amire azt gondolta, hogy leszedhető:) De aztán ő lett a legjobb tesó:) Mindig vigyázott rám és sokat játszottunk együtt. Mivel egy korúak vagyunk szinte, így együtt járhattunk szórakozni is, valamint a bátyám azt is elintézte, hogy egy osztályba járjunk általánosba:)