Más is tapasztalja, hogy bárhová megy semmit nem engednek meg neki, nem érezheti jól magát? (beszélgetős fórum)

Sejtettem, hogy csak én értem a mondandódat, és a többiek nem, ebből is látszik, hogy ők nem ilyen típusúak. De mivel én is hasonló vagyok hozzád, ezért jobban meg tudom érteni a gondolataidat.

De sajnos ez van, ha kiskorodban már elkönyvelnek téged befolyásolható személynek, onnantól kezdve mindig okoskodni próbálnak majd neked, már ha hagyod. Mivel látták rajtad gyerekként, hogy nem vagy határozott és makacs, ezért veszik a bátorságot, és fölényeskednek, utasítanak, okoskodnak neked. Tudom, mert ez nálam is így volt, aztán amikor beintettem nekik azzal, hogy elköltöztem máshová, így már nem tudtak befolyásolni.

Akik ilyen típusúak voltak, azokat amennyire csak tudtam kizártam az életemből, vagy legalábbis minél messzebbre távolodtam tőlük.

Persze szerintük ezzel a húzásommal még én voltam a bunkó, nagyképű meg barátságtalan, meg mit tudom én, hogy még milyen jelzőkkel illettek, pedig én csak nyugalmat akartam tőlük, nem voltam bunkó senkivel, szépen csendben leépítettem őket. Dehát ez nekik mégis rosszul esett, mert így eggyel kevesebb embert tudtak azután befolyásolni, kioktatni. De amúgy nem is értem, hogy hogy jöttek ahhoz, hogy beleszóljanak az én életembe, hiszen én nem szóltam bele sosem az ő életükbe.

Ige nagyjából erre (is) gondoltam.

Engem is mindig főnökösködő emberek vettek körül és azt kellett tennem amit ők akartak, ami nekik megfelelő volt. Alanyi jogon járt ez nekik azt gondolták. Ki nem állhatom az ilyen embereket. De a legtöbb hangadó a társaságokban ilyen egyébként, azt érzik kijár nekik az, hogy mások úgy cselekedjenek ahogy nekik az megfelel.

Ez viszont nem fér bele a világnézetembe ugyanis túl független típus lennék alapból, ki nem állhatom ha rám akarják erőltetni az akaratukat viszont én sem próbálom az enyémet másra erőltetni. Szóval a hierarchia büdös számomra. Ez van.

Szerintem én értem, hogy mire gondolhatsz, mert én is ilyen voltam sajnos sokáig, szinte mindig mások döntöttek helyettem szinte mindenben, elkönyvelték magukban, hogy szerintük én mire vagyok képes vagy mire nem, ha szomorú voltam, akkor miért vagyok szomorú, ha jókedvem van, akkor miért vagyok jókedvű, szinte sosem lehettem önmagam semmiben, mert az rögtön szúrta az ő szemüket, ill. rendre megpróbáltak rámerőltetni olyan dolgokat, amikhez nem volt kedvem. Ezek az emberek /főleg családtagok, rokonok, de idegen emberek is sokszor/ azt hiszik, hogy ők mérvadóak, és csak az a jó, amit ők tesznek vagy gondolnak, és ha te másképp viselkedsz, akkor felháborodnak, és rendre utasítanak téged, hogy tudd, hol a helyed - legalábbis szerintük.

Na én ezt meguntam egy idő után, és most már nem hagyom befolyásolni magam, ez az én életem, nem az övék, nehogy már ők döntsék el a dolgokat én helyettem, én sem szólok bele az ő életükbe, így ők se tegyék ezt velem szemben.

Ez elég gáz ha valakit ezek miatt kiközösítenek.

Mondjuk lehet olyan embereket mosolyognak meg akiket visszahúzódónak könyveltek el és egyszer csak nevetni látják önfeledten vagy táncolni. Lehet, hogy sokkolóan hat, esetleg tömegmegbotránkoztató, nem tudom.

Még mindig nem értem mi bajod.

Bár valószínűleg üldözési mániában szenvedsz.

Rólam...ez már többször feltűnt!

Szórakozás közben is felfigyel az ember, nem egy buborékban él!

Nyilván nem csak az utóbbi évben, hanem mindig így volt.

Ment a kirekesztés, ha jobban éreztem magam akkor mindig összesúgtak és gúnyosan mosolyogtak az én irányomba. Meg olykor meg is hallottam véletlen miket beszélnek rólam.” Ni, nézd csak meg xyz-t, hahaha!” Hát igen, khurvh@ vicces!

Most a pandémiában vannak ilyen dolgok. De én most úgy alakítom az utamat, hogy arra menjek, ahol jól érzem magam.

Engem szabálykövetőnek neveltek, így nem zavarnak az alapvető tilalmak, mert amit tiltanak, az általában nekem is észszerű. Nem szemetelek, nem ordibálok éjszaka, nem gyorshajtok, nem sikkasztok, nem bántok senkit.

Mondanál konkrét esetet, amikor nem engedtek meg valamit?

Az, hogy bárhol és semmit elég általános.