Már nagyon kezdek kikészülni, mert nincs párom. Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Én azzal nem értek egyet, hogy mindenki hozza ki magából a maximumot...nem kell tökéletes, csodaszép csajnak lennünk! sosem voltam kozmetikusnál, és az esküvőmig nem is szeretnék (ott is csak a fotók miatt...:D). van, hogy nem úgy öltözik fel az ember, hogy mindenki ránézzen, vagy éppen kicsit szőrösebb, vagy zsírosabb a haja...mert nem volt kedve rendbe szedni magát.

lehet, hogy félreértettem, amit írtál, nem kötekedni szeretnék. egyszerűen csak így látom.

Ezt írod: "Én nem vagyok egy bányarém..."

Akkor mi a baj? Legyen egy kicsi önbizalmad, adj magadra, merj mosolyogni! :)

A szivatásos elméletre gondoltam, mint általad lehetséges alternatívák.

A 3X20-nak is meg lesz majd a maga íze, meglásd, ha így folytatod, de inkább ne add fel, és a kislányok életkedvét se vedd el ennyire ... :))

Mondom ezt nőként ... :))

Micsoda tapasztalt romantika! :O

Még jó, hogy egyéb alternatíva is létezik az alábbiaknál:S

Te nem gátlásos meg szorongó vagy hanem lütyő. Kit érdekel, hogy az összes kis pattanásos arctakarónapszemüveges, szanszunggalakszis pubertáns pitsa afészbúkon tobzódik a beviagrázott kis cigókanokkal?

Csapj bele az életbe és addig szivasd a hapsiakt, míg ők nem szivatnak téged...Coming soon - ha nem vagy résen!

Ja...én is elmúltam 20. Kétszer is:) Tarts ki!

Szia!

Hasonló lehetsz, mint én. Már csak azért is merem ezt így kijelenteni, mert pasijaim nem igazán voltak. Voltak, voltak, de egyiket sem buliban vagy az utcán láttam meg. Felével az interneten ismerkedtem össze, másik felét meg ismertem általános iskolából :D. egyszer volt egy olyan, hogy ismerősömnek a haverjával jöttem össze, de az rövid volt. viszont büszke voltam magamra, mert baromira jól nézett ki. :D

Szégyellem is egy kicsit, hogy ennyire béna vagyok, vagy voltam, de ha egyszerűen máshogy nem ment...nem jártam soha bulizni, nem voltak barátaim. én is úgy éreztem, sőt, sokszor ma is úgy érzem, hogy csúnya vagyok. nekem is mondták, meg hát ugye felém se néztek. Na de az interneten való ismerkedés hozta meg az önbizalmamat. Főleg azért, mert kép nélkül tetszett a pasiknak a stílusom. Vagy csak nagyon ki voltak éhezve :D

Na de büszke vagyok a jelenlegi Páromra, akivel szintén az általános iskolai padokat koptattuk együtt, és semmilyen közös emlékünk nincs...:)

Az jutott még eszembe, hogy talán ha ennyire kevés az önbizalmad, talán észre sem veszed, ha megtetszel valakinek...:)

Sokszor én is elgondolkodom, hogy vajon azért mérnek végig az emberek, mert éppen jól vagyok felöltözve, vagy kajamaradékos vagyok, esetleg lekakilt egy madár...vagy annyira elrettentő vagyok...:D:D:D

Fel a fejjel Rita, 24 évesen még előttünk az Élet, ne keseredj el, kerítünk Neked pasit! ;)

Telkesen egyetértek a hozzászólással, és Vica66-tal is. Pozítív gondolkodás, pozitív hozzáállás egyenlő a sikerrel!!! És minden területen.

Ha pedig nem jön be alapból a konditermes, vagy a csúszdaparkos dolog, ajánlom helyettük a könyvtárat is!!! Tele tud lenni az is okos, rendes és jó fazonokkal :)) (Bocsánat, ha valakit megsért, de igaz.) És nem kell atomfizikát olvasgatni. Merthogy nemcsak könyvkölcsönzés zajlik ott, hanem nyugodtan ülj le, és olvass! Persze, olyat, ami érdekel. Mert ha valaki megszólít (belekérdez pl: az újságba), jó ha tudsz is válaszolni! :)

Fiatal vagy, már csak ezért is nem hinném, hogy csúnya lennél. Ne hidd el, azért, mert egyszer ezt mondta valaki, aki valószínűleg csak meg akart bántani. A környezetedből nem kapsz pozitív visszajelzéseket? Mert azért bárki bármit mond, ez fontos az ember önértékeléséhez.

Ne zárkózz be, az fontos, és főleg, jártadban-keltedben vedd észre az embereket. Mert bizony az is előfordul, hogy az ember keres, kutat, közben az orra előtt van...

Kereshetsz valami sportot (akár fitnes), vagy hobbit (akár kirándulás, tánc), olyat, amit többen csinálnak, ezek által közösségekbe kerülhetsz, ahol ismerkedhetsz. De ne erőltesd, hogy partnert találj, előbb találj jó társaságot, barátokat, a többi meg alakul majd. Ne legyél görcsös, legalábbis próbáld meg ezt a társkeresést lazábbra venni, ne gondolj folyton rá. Minden zsák megtalálja a foltját, és van még időd bőven. Ne törődj vele, mások hogyan élnek.

Én is későn érő voltam, gátlás is volt bőven, és sikerült. De muszáj volt kilépni a "védőbástyáim" mögül.

Szívből kívánom, hogy sikerüljön.

Szia, olvastam a problémád. Azt gondolom, hogy mindez menthető. :) Egyébként a környezetemben is (és én is) mindaddig voltak egyedül, ameddig rossz passzban voltak lelkileg. Mihelyst elkezdték élvezni az életet, rögtön látszott az arcukon és a pasik észre is vették. Hidd el, hogy a pasiknak erre nagyon van radarjuk.

Nyilván egyik sem szeretne egy lelki problémákkal küzdő emberrel megismerkedni, mert az bizonyos helyzetekben teher. Ahogy szokták mondani: fél emberként nem egy másik embertől leszünk teljesek. Először saját magunknak kell teljesnek lennünk, jól érezni magunkat a bőrünkben, megtalálni az élet apró örömeit. Nehéz, de azt gondolom neked is menni fog! :)

Na jó, igen, ez nagyon okos dolog amit írsz :))

Én sokáig csúnyának gondoltam magam mikor lecsúnyázott az a gyerek (mert hát gyerek volt még akkor: én voltam 15 körül, ő meg 17-18) és évekig, kb egész tini koromban csúnyának éreztem magam.

És ezzel akivel nem működött a dolog, ő meg kb csak azt dicsérte rajtam hogy mennyire tetszem neki. Hogy jó az alakom, egyszer még azt is mondta rám hogy "hű de szexi vagy így" :D de csak kinevettem mondom hazudik meg csak mondja :) és ő kellett most ahhoz, hogy rá jöjjek, hogy nem biztos hogy a külsőmmel van baj. Sőt, valószínűleg nem azzal.

el fogod.:)

Kezd el most:)

Próbáld meg élvezni az egyedüllétet:)

Nem társ által leszünk egészek, hanem ha elfogadjuk és szeretjük magunkat. Ezek nélkül párkapcsolatban sem érzi jól magát senki.

Ez az hogy nincsenek barátaim...

És igen, ezt is szégyellem nagyon hogy ő dobott ki engem. Nagyon szégyellem ezt is, hogy nő létemre én futottam utána, foggal-körömmel tepertem érte. Ennyire még soha sem aláztam meg magam, de már olyan szinten akartam valakit hogy azt sem tudtam mit teszek. Nem tudom ezt a szégyent el fogom-e valamikor felejteni.

Na ez az hogy nincsenek barátaim...Jó ismerősök vannak akikkel ha beszélgetek jól el vagyok, kedvesek velem, nincs olyan szerintem aki utálna vagy a haragosom lenne, de barátaim nincsenek.

1 barátnőm van/volt, de 2 éve összejött egy 45 éves férfival (22 éves létére) és azóta csak vele van mindig.

Tudod olyan fura. Már megint arra a srácra visszatérve. Mikor vele találkozgattam, boldog voltam. Mert kaptam visszajelzést, hogy talán van bennem valami ami jó, ami szerethető. Emlékszem hogy vigyorogtam mint egy hülye, boldog voltam, vidám. Mint aki repked kb. És aztán jött a csalódás, és méginkább vissza vett az önbizalmamból. Hogy "ja, akkor mégsem érek semmit ha nem kellettem" ez már megint egy pofon volt.

Nyilván nem mások visszajelzéseitől kellene függnöm, de régen le is csúnyázott valaki aki fontos volt nekem, és évekig csúnyának gondoltam magam. De tényleg vagy 5 évig. Már nem tartom magam csúnyának, de gyakran ezsembe jutnak a szavai.

Ne a mások boldogságát kukkold, ami lehet nem is az. Felszínes kapcsolatokkal, trófeákkal kiplakátolhatják a 'facéjeiket, nem biztos, hogy tartalmas is a kapcsolatuk.

Ha azt sugározod ki magadból, hogy senki vagy, SENKINEK is fognak nézni. Keress fel szakembert a prodlémáddal mielőtt elmerülsz az önsajnálatban.