Mai gyerekek (beszélgetős fórum)
Az Államkincstárban intézik. Saját jogán magasabb csp is járhat és egyéb ellátásra is jogosult lehet. Nézd meg a városban, hogy van az államkincstár, oda menjen be, és kérjen segítséget.
Én ilyent nem írtam, bocsi....
... és nem, nem normális.
Hát az utóbbi nem kellett volna.
A google-ban keressen rá, hogy 18 évesen, iskolába járóként, saját jogán, hogyan tudja intézni a családi pótlékot. Aztán ha szükséges, kérjen időpontot, és menjen be.
Te pedig lazíts.... a Te lányod, pár év és visszajön! <3
"legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
m á s-ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"- e.
V i s s z a k e l l j ö n n ö d , hogy itt l e h e s s.
És ha szived töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
törős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni."
(Fodor Ákos)
Te, ha az 5 éves gyerek eldöntheti, hogy anyu-apu menjen-e moziba este, ne mondd nekem, hogy az normális.
Koncert-színház bérletünk volt, nevelő apám jött este vigyázni olyankor a kölökre. Nem, nem kértünk engedélyt a 3-4 éves gyerektől. És nem is hisztizett miatta.
Majd meglátjuk!
Minket nem zavar a gyerek.
Ha elmúlt 18 éves, sétáljon be a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz, és intézze. Saját jogán jár neki!
(Annak idején az én leánykám is lelépett, ott én szóltam neki, hogy menjen és intézze, hogy ő kapja tovább.)
Sziasztok ! Tanácsot szeretnék kérni..
18 éves a lányom de elköltözött a barátjához és követeli a családi pótlékot, még mindig tanul . Mit mondjak neki.
Ha a szülők pl. veszekednek a feje felett... már nem kapott meg mindent, bizonytalanságban van. ... és most mondok blőd dolgokat, pl. a reggeli nem állandó, azonos időben van. Ha megígérjük, hogy 11 órára ott leszünk a mamánál vagy a barátnőnél, és nem megyünk mégse, bizonytalanság van... ha a kutyát nem este 7-kor visszük le sétálni, hanem mondjuk bepisil a szőnyegre, mert nem jutott le, bizonytalanság van. A gyereknek nagyon fontos a kiszámíthatóság, az állandóság, ez adja a biztonságának a gerincét, és kereteit.
(lehet bővíteni a bizonytalanság-faktorokat)
hmm...az egyik legjobb fórum...
..szóval nincs "rossz" gyerek...bevallom, nagy szerencsém van, ami az életemet illeti. Sem a nagyszüleimtől, sem a szüleimtől nem hallottam hangos beszédet, pláne csúnya beszédet, nem ismertem a testi fenyítést, csak jóban volt részem. Ugyanezt élték át a gyerekeim is, és most az unokáim..
sosem feledem, hogy a nagyszüleim, szüleim megszenvedték a világháborút, az utána következő éveket, de én sosem vettem észre, hogy baj van...pedig volt..a gyerekeimmel is jóízűen beszélgetünk, nincs káromkodás, sem hangoskodás(még a kutyával sem)..és ezt látják az unokák. Valahogy átveszik a stílust, mert véletlenül sem emelik meg a hangjukat, ha valami nem tetszik, amikor a nagyi valamit nem jól csinál..
vallom, hogy mindig a szülőn múlik..olyan lesz a gyereke is, mint amilyen példát lát(ott)..például soha senki nem dohányzott. Titokban mindenki kipróbálta, de aztán felejtős lett..így van ez a mostani unokákkal is..
egy biztos, "embert" nevelni a gyerekekből csakis jó példamutatással lehet.
"Kötődne, biztonságot keresne az anyánál"
Kötődne... Az én gyerekem valahogy jól elvolt a nagyanyjánál, a barátnőmnél, a keresztanyámnál. Valahogy a kötődés sem sérült, 37 éves, és a mai napig megtárgyalja velem a problemáit napi szinten.
Nézd,nekem is a gyerek a minden.
DE!
Ritkán járunk el bárhová,de ha mozit tervezünk,nem kérdezem meg a gyerekem hanem tények elé állítom.Addig a mamával van míg haza nem érünk,de ha hisztizik,még film után be is ülünk valahová kajálni,ha rendesen viselkedik akkor sietünk.
Ott már baj van ha ilyenen a szülők összevesznek!
Persze, hogy a gyerek igényei fontosak. De én úgy gondolom, hogy még kisgyerek korában meg kell tanítani neki, hogy a mások igényei is fontosak. Legalább annyira, mint az övéi.
Példa. Anyu-apu elhatározza, hogy este moziba megy. Ők mindig a legutolsó percben szerveznek. Gyerek ül a fürdőkádban, anyu bemegy, és (eszem megáll!) megkérdezi, mit szól hozzá az 5 éves gyerek.
A gyereket tegnap is én fektettem le, mert apu nem volt otthon, anyu meg dolgozott, de itt és most a gyerek érzékeli, hogy ő fontos, és tiltakozik. Látványosan. Anyu levetközik, összeveszik apuval, gyerek élvezi, hogy ő fontos.
Ne mondd, hogy ez normális.
Nálunk ugyan nem a mi ágyunkban de egy szobában alszik velünk a gyerek.
Eszében sincs közénk jönni,de a saját szobájába sem..
Nem erőltetem,de azt sem hogy valaki másnál aludjon.
Mindig itt vagyok,így még soha a mamánál sem aludt,és nem is akar.
Majd el jön az ideje,mert tiniként már biztos nem akar a mi szobánkban aludni.
Szerintem inkább ne sorold.
Végül is anyatej nélkül is megél egy gyerek, tiszta gáz éjjel fejegetni az emlőket, mikor az anya aludhatna is azalatt az idő alatt.
Tudom, értem.