Magányosok klubja: mindegy, hogy milyen nemű (nyílt klub)

Sziasztok köszönöm a felvételt! :)

Körmenden élek elváltam 2 hónapja a férjem iszákossága és agresszivitása miatt,egyedül nevelem a 2 kamasz fiamat,akikkel elég sok a zűr mostanában,gondolom nagyrészt az apjuknak köszönhetően.De szerencsére most nyugi van.

Az exem tiltott mindentől,ezért a barátok elmaradoztak tőlem .Amúgy 42 éves múltam Rózsika a nevem,és remélem kedves emberekre találok itt a klubban.

Délelőttönként tudok jönni,állandó délutános műszakban dolgozom,mire hazaérek úgy esek be az ágyba.Sajnos buszoznom kell Szombathelyen dolgozom,úgyhogy nem egy sima ügy ez sem de valahol muszály dolgozni!

Hát egyenlőre ennyi ha valami érdekel kérdezzetek nyugodtan!

Legalább pihenhettél egy kicsit, vagy ha nem is, de lassabban és nyugodtabban csinálhatod a tennivalóidat.Szerintem már annak is örülsz.Egy kis lélegzethez jutsz talán.

Legyen szép meleg békés őszi napunk.

Én lejjebb tolnám a színvonalat.Nem kellene maximálisan kitenni magadért amikor vendégül látod őket.Csak akkora felhajtást csinálj, ami szerinted még éppen elég.Olyan nagymértékben fel sem kellene őket pakolni amikor mennek el, csak kisebb mértékben.Akkor nem lenne akkora csalódás a viszont vendéglátás.

Lényeg hogy a túra jól sikerült, és aznap jól éreztétek magatokat.Megérte első fecskének lenni.

Jó reggelt kívánok, kellemes hetet mindenkinek. Hát akkor itt van a helyzetjelentés. Jelentem túléltem a hétvégét. A születésnap Kláriéknál viszonylag jól sikerült, bár a két fiatal összekapott a vendégek előtt, amit elég cikinek éreztem. Klári olyan szinten elhagyta magát, hogy Marci besokalt. Cirkusz jegyeknek a Menyem látványosan nem örült, mert már megszervezte, hogy ötödikén a huga meg az anyja vigyék el Dórit ugyanerre az előadásra. Mi meg mondtuk, hogy pont az a cél, hogy együtt menjenek hárman. Hát most lehet hogy 10 000 F repült az ablakon, de nem annyira érdekel. Azt csinálnak, amit akarnak. Az álatunk vásárolt jegyek 15-re szólnak. Végül is ott a lehetőség, hogy elmenjen a mikro-család együtt, az-az Apa-anya meg a gyerek. Ő dolguk. A vendéglátásukon egyébként kiakadtam. Rakott krumplit készítettek olyan mennyiségben, hogyha én szeretném a rakott krumplit, és ettem volna, nem jutott volna mindenkinek. (13 embernek egy kis tepsivel készült.)Egyébként előző hétvégén beszélgettem a Menyemmel, hogy mit szeretünk enni és mit nem, és mondtam neki, hogy a rakott krumplit kimondottan csak akkor eszem meg, ha nagyon éhes vagyok, mert nem szeretem. Aztán volt még egy érdekes szitu. Marci sírt, rítt hogy nem fér a maradék leves a hűtőbe. Ok, mondtam neki, hogy akkor egy kis befőttes üvegbe rakjon az apjának vacsorára. Mi volt a válasza? Majd a holnapi vendégek megeszik. Hát azt hittem az agyam eldobom. (És ez nem Klári volt, hanem a férjem istenített fia.) Előző hétvégén 3 liter húslevest, milánóit csomagoltam nekik. Meg általában felpakolva mennek el tőlünk. És sajnálnak egy fél liter levest a férjemtől? Na de jön még kutyára kamion. Gyökeres változások lesznek. Ebben a szituban hazafelé István is kimondta, hogy ez nagyon rosszul esett neki. Amit még hiányoltam, de lassan én leszek a rossz anyós. A gyerekeknek se egy liter rostos levet, se almalevelet, se egy liter kólát a felnőtteknek nem vettek. Volt citromléből készült limonádé és kész. No komment. Nálunk meg kikövetelte Klári, hogy pótoljuk, ha elfogyott az ilyesmi. Na nem is írom tovább, mert csak felidegesítem magam.

A túra jó volt, este hatra értünk haza, és azzal kezdtük, hogy Csutakot megsikáltuk, mert több volt a sár, mint a kutya. Meglepetésben is volt részünk tegnap. A túra jutalma egy oklevél volt, és egy pazar ebéd a Zöldfa étteremben Csömörön. Nos, ami aranyos a történetben, hogy mi ketten szerettünk volna ebédelni a férjemmel - de inkább vacsora lett belőle - viszont meglepett a szervezés, mert a túra végén a közel 100 embert a Polgármester látta vendégül ugyanebben a vendéglátó-ipari egységben. Nem zsíros kenyeret kaptunk, hanem igazi terülj-terülj asztalkám volt, husi hegyek, déli gyümölcsök, rántott zöldségek, üdítők, sör és kávé, amit szerettünk volna, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Ez most egy túraútvonal felavatása volt, és mi voltunk az első fecskék. :)

Egy kis beszámoló - naplómból loptam - utána visszaolvasok. Jó reggelt mindenkinek. :)

Pislogok ki a fejemből, hogy már megint csütörtök van! Visszatekintve az elmúlt hétköznapestékre, hát, nem sokat voltunk otthon. Hétfőn nagy bevásárlást kellett lebonyolítani a Tes.coba, mert a siserehad sok mindent eltüntetett a hétvégén. Kedden elkanyarodtunk a régi lakáshoz - Budapesten nem kis kerülő Zuglóból átmenni a IX. kerületbe, főleg, ha a Hungária körúton autózol - utána Mama menet volt. Szerdán este is Dédiztünk, és a gyógyszertárban álltunk sorba. Tegnap Mamának is meg kellett ejteni egy alaposabb bevásárlást. Hazaérve vacsorát készítettem, Csutakot sétáltattam, malackáztam, mosogattam és kivasaltam pár rongyot. Harmadik nekifutásra sikerült megnéznem a "Kém" című filmet. Hogy másik ezt hogy csinálják nem tudom, de nekem már kilenckor leragad a szemem. Nem pihentető állapot fél héttől este hatig fél hétig úton lenni. Mikor hogy sikerül hazaérni. Nagy nehezen kivajúdtuk a lányok születésnapi ajándékét is. Október 15-re vettünk 3 db jegyet a Fővárosi Nagycirkuszba Klárinak és Dórinak + Apa is kapott, hogy a család együtt legyen. Kicsit szánt szándékkal vettem most nekik élményt, hogy végre hármasban (is) legyenek, élvezzék a mikro- család adta lehetőségeket. Mert az egyik baj az szerintem, hogy állandóan vendégekkel tömik tele a házat hétvégén, vagy ők spuriznak valahová. Klári most beíratta Dórit "Okos torna" foglalkozásra, néptáncra, és a Zene Iskolában. Olvasatom szerint ez nem lesz kevés elfoglaltság egy hat éves gyereknek. Hetente háromszor ovi után... Kérdeztem is tőlük, hogyha december elején megszületik Petra, hogy fogják ezt megoldani, ugyanis Marci Apa Budapesten dolgozik, és nincs nagyszülő Gödöllőn, aki segítsen. Mindegy, az ő gondjuk. Ránk ebbe tuti nem számíthatnak, hiszen mind a ketten dolgozunk a férjemmel. Hétvégi programunk: Szombaton Gödöllőre megyünk születésnapra, vasárnap meg a férjem egy 19 km-es túrát tervez Csömör falu körül. (Szervezett teljesítmény túra. Célprémiumom egy ebéd Csömörön a Zöldfa Étteremben a túra végén.)Egyébként eléggé fáradt vagyok, mert a munkahelyen is nagy a hajtás.

Majd helyre rázódik minden, utána megint csak az 1trapp lesz.Legalább vissza tudsz emlékezni hogy milyen jók voltak a bolgár laza napok.

Tényleg mások a bolgár emberek, de ez magyar sajátosság hogy ilyenek vagyunk.Akkor néznének itt furcsán ránk, ha olyanok lennénk, pedig az nem kerül pénzbe sem.

Szerintem nincs más választásod, mint időnként lázadozol, de Dóri így rátok marad, amiket írtál.

Belegondoltam mi minden fér el 220 m2-es lakásban.

Beszámolás folytatása- 2016.09.06-2016.09.10 - Bulgária

Végre nyugiság van a fejemben, de ez az életérzés nem fémjelzi a pihent állapotot. Mai reggel átlagosan kezdődött, bár minden sokkal lassabban haladt, mint úgy általában. Fél ötkor keltem, fél hatra olvasás- vagy internet kész szoktam lenni, most meg semmi. Csak lestem ki a fejemből, minden döcögve haladt. Úgy indult a dolog, hogy a tegnap este kikészített mai dolgozós ruháim zuhanyzás után, a kutyasétáltatás alatt hűvösnek ítéltettek. Vissza a szekrénybe a szoknya meg a póló, elő a hosszú nadrág és a pulóver. Na, jó, még csak egyes fokozat, a blúzra kardigán. Férjemnek gyorsított üzemmódban vasaltam egy db hosszú ujjú inget, mert természetesen még nagyon nyarat éreztem a múlt héten, és csak rövid ujjúakat készítettem elő. Irattárazással telik a munkanap, plusz a napi dolgok. Nem egyenletesen oszlik el a munkamennyiség. Most úgy visszamennék Várnába! Kissé fáradtnak és enerváltnak érzem magam, olyan, mintha követ hordtam volna egy bányában. Az Aranyhomokon nagyon jó volt az a négy teljes nap, amit Várna mellett töltöttünk. Reggel nem pattant ki a szemem hajnali négykor, hogy kutyát kell sétáltatni, meg dolgozóba robogni. Nem azon járt az agyam, hogy mit adjak magunknak reggelire. Fél hétig tudtam aludni, ami nálam maratoni dolognak számít. Utána zuhanyoztam, bambultam, olvasgattam, míg a férjem fel nem ébredt. Reggelizni fél kilencre mentünk és kb. fél 10-kor indultunk a tenger partjára, ami kb. 1 km séta volt. Onnan fél egykor mentünk vissza a szállodába. Ittunk egy hideg sört a nagy kánikulában, a szálloda kerthelységében, majd spuriztunk zuhanyozni. Ebédelni fél kettőkor ballagtunk le, háromig beszélgettünk, ettünk-ittunk. Utána jött egy másfél-kétórás csendes pihenő, amit a férjem alvással, én olvasással töltöttünk. Öt órakor lementünk a szálloda medencéjében, ott pancsiztunk egy órát kb. Hat és hét között sétáltunk, hétkor vacsoráztunk. Este 10-11-ig beszélgettünk. Ez volt a forgatókönyve a nyaralásunknak kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken. Megspékelve olyan izgalmakkal, hogy szerdán a tenger lerabolta a szemüvegem, és minden este a séta során shoppingoltunk kicsit. A férjemnek vettünk 2 db vasalásmentes inget, csak úgy próbaképp, nekem 2 db szoknyát, meg egy strandrucit. Ajándékba Dórinak ruhákat, a fiúknak Pilska konyakot. Bírtam ezt a mediterrán tempót, azért lehetne így élni. Valahogy annyira mások voltak a tenger partján élő bolgár emberek. Vidámak voltak, mosolyogtak, még akkor is amikor dolgoztak.

Kellemes napot mindenkinek. Mára kipihentem magam, és egy kicsit szebb a világ. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én sajnos több évtizede hajlamos vagyok a deprimáltságra.)

Datolya, pontosan ezt mondtam a Páromnak, hogy három felé kellene oszlani a terheknek. Klári anyukája és Apukája szintén Zuglóban laknak egy panelban a hetedik emeleten. Klári nem szeret oda járni, csak az illendőségi látogatásokat teszi meg. A szülők sem járnak ki Gödöllőre hozzájuk. Minket sosem hívtak még me a menyem szülei, én próbálkoztam, de visszautasítottak burkoltan. Klári szerint kosz és anarchia van a lakásban, nem szívesen adja oda Dórit. Vera mama a férjem első felesége - minden bántás nélkül mondom, írom - orvosi eset pszichésen. Senkit nem enged be a 220 m2-es házba, és szó szerint gyűjtögető életmódot folytat. Semmit nem dob ki. Klári és Dóri még sosem voltak a csömöri házban. Dóri hat éves, Klári 10 éve Marci feleség. Nos, így oda sem mehet a gyerek. Ezért nyerjük mi a projektet. Teljesen igazad van, és beszéltünk már erről. De ki kéne húznom magam, mert nálunk érzik jól magukat. A férjemre is rákérdeztél. Ő egy nagyon türelmes, konfliktus tűrő ember. Az a fát is lehet vágni a hátán féle. Mindenben sokat segít. A családban én vagyok a lázadó...

Nem értelek félre, ha nem szeretnéd, nem vállalnád be a kislányt.

Nincs meg a biztonságérzete, nem figyelnek rá, ezért nem tudja szeretik-e.

Elvárás csak annyi látszik...hagyja anyukát békén.

Akkor vihetné felváltva több helyre is a Dórit.Mondjad neki, nem akarod hogy elszokjon a nagyszülőktől, ezért minden 3. alkalommal vigye csak hozzátok.Biztos hogy anyósod és a munka, na meg a háztartás mellett fárasztó, annak ellenére hogy sajnálod is a Dórit, mert nem hallgatják meg otthon a bánatát.

A párod mit szólt hozzá?Őt is fárasztja?

Próbáld a jó oldalát nézni.Jó hogy csak rövid ideig voltak ott, mintha állandóan ott laknának.Biztosan vannak ilyen helyzetben is emberek, ami igen kényelmetlen helyzeteket produkálhat.Lényeg, hogy úgy ahogy túlélted, nem fogtad menekülésre.

Látom, érdemes hozzátok vendégségbe járni, ha terülj asztalokat gyártasz.

Gondolj csak bele.Te rövid ideig viselted a menyed problémázását...na de szegény férje.Biztosan türelmes ember.

Sajnálom a Dórit.Biztosan azt érzi csak, hogy neki milyen rossz.A pszichológus is segít valamennyit, de nem teljes megoldás.Családon belüli beszélgetések kellenének.Példákat mesélni a gyereknek...mi is pont így éreztük magunkat amikor ez és ez történt.Akkor fogja látni, nem csak őt éri sérelem, és másnak sem mindig úgy van ahogy szeretné.Rászoktatni a gyereket, mondja el ha bántja valami, közösen megoldást keresni.Erre Dórinak nem sok esélye van úgy látom.

Jó ára van már mindennek, még akkor is ha igyekszünk olcsón megúszni.Nem tudtad volna a parton hagyni a szemüvegedet?

Én is szoktam bosszankodni amikor nincs internet.A tévé csak vihar idején fagy le, mert kábel van, de a net azon sem jön vissza.Elég sokszor van hogy csak másnap lesz.Én sem értem, ezeket az időket mért nem vonják le.

Ezóta már nagyüzemben megy nálatok a vendégeskedés.Remélem még nem szaladtál meg otthonról.

Milyen vacsorát volt időd készíteni munka után a barátnődéknek?

Idővel majdcsak helyre kerülnek a dolgok a munkahelyeden, és akkor csökken a feszültség.Igaz hogy utána mindig kiderül valami más, és sosincs nyugalom.

Mért mennek megint a Kláriék oda?

Hogy rabolta le a tenger e szemüveget?El is vitte, vagy csak tönkretette?Ez mennyibe fog kerülni?

Szép napot! A naplómba tettem be képeket a balesetről.

A beszámolót a nyaralásról majd folytatom, nem most mert nincs időm, mint semmire. Ezután a témával kapcsolatban csak jót tudok írni majd. :-) Most nincs idő rá. Tegnap este itt volt nálunk egy HOXÁ-s barátnőm a férjével. Vacsoráztunk beszélgettünk, én remekül éreztem magam. A munkahelyen nagy a húzás, mert a mérnökeimnél kiderültek az irattározással kapcsolatos hiányosságok. Ám amit nem hoznak oda, nem szednek össze, nem tudom megcsinálni. Mindenki feszült és ideges, pedig márciusban már volt probléma ebből, de szó szerint senki - az-az csak néhány ember vette komolyan. Tettem be képeket a balesetről. Vége a nyugodt relaxnak. Kláriék Dórival holnap estétől beköltöznek ide vasárnap estig. Veszek ma BKV bérletet, hogy arra menjek a hévégén amerre akarjak, ha besokallok. (Csak pénteken szoktam BKV-ézni,mert egyébként a férjemmel kocsival közlekedünk.) Hétfőről még röviden. Egész nap ment a mosógép, vasaltam is sokat. Bevásároltunk a piacon, és pénzügyeket intéztünk. Megrendeltem az új szemüvegemet, mert a régit lerabolta a tenger.(Nem volt olyan régi. Talán júniusban készült nem kevés forintért.)