Létezik olyan nő aki nem csalja (csalta) meg a parjat? (beszélgetős fórum)

A topik kérdésére egyszerű a válasz. Igen, létezik. Állítólag a nők fele nem csalja meg párját. Kérdés, hogy az ilyen felmérések alkalmával valóban őszintén válaszolnak-e a nők.

Mindemellett eszembe jutott az az eset, amikor a nő tudatosan gazdag, pénzes embert választanak férjnek, ugyanakkor testileg tökéletes fiatalemberrel élnek nemi életet.

Ahhoz, hogy akkor miért folyamodtam megcsaláshoz, ahhoz ismerned kéne az akkor is mostani kapcsolatom hátterét.

Ha egy másik forumba is belenéztél ott is leírtam, hogy egyszer régen évekkel ezelőtt megtettem és ma is szégyellem magam. Én nem azért léptem félre mert állandóan viszket, hanem akkor ez tűnt jó alternatívának... nem győzöm hangsúlyozni egyetlen alkalom volt... utána szakítottam is... persze neki is elmondtam. Nem azt csinálom, hogy fűvel-fával kefélgetek, aztán hazamegyek és úgy csinálok, mintha mi sem történt volna. Én az ilyen embert ítélem el... mert ez undorító.

Nem mintha különösebben tartozna is bárkire, de el kell mondjam nagyon sokáig nem bírtam megbocsátani magamnak. Még most is úgy gondolom,hogy szívesen kitörölném a múltamból ezt.

Hát ez az!!!

Majd az ilyen egyszer úgy jár, hogy nagyon szerelmes lesz, majd őt is megcsalják, aztán agyalhat rajta, hogy milyen érzés is... mit érezhetett az, akit ő anno megcsalt.

Ha egy párkapcsolatban, mindkét fél csalja egymást, annak meg mi értelme van? Egyszerűen nem fér a fejembe...

Sok mindenben egyetértek veled...Ha nem is minden esetben önzésről (de van benne) szól a dolog, az biztos, hogy a hűség fogalmát kizárólag az ágyra húzzák rá az emberek...

Pedig ez nem erről kellene szóljon kizárólag... (nagyon egyetértek azzal a hozzászólásoddal, amit aztán "tisztesség" címszóval illettek továbbiakban)

A hűség arról kellene szóljon hogy ott vagyunk a párunk melellett amikor bajban van, ott állunk mögötte, amikor szükség van, nem hagyjuk egymást kölcsönösen cserben...

Lehet tisztesség fogalmával is illetni a dolgot, de az oltár előtt azt ígértük jóban-rosszban ott leszünk...Ha valaki tisztességtelenül bánik a másikkal az nem hű ahhoz az eskühöz, amit anno tett.

És én is tapasztaltam már "hűséges" fúriákat, valamint olyanokat, akik meglehet félreléptek, de olyan flottul állnak a családjuk mellett, hogy tanulni kellene tőlük...

Sziasztok!

Nekem lett volna rá alkalmam és mégsem csaltam meg a férjemet, és már 10 éve eggyütt vagyunk boldogságban és amíg ő megad nekem mindent amire szükségem van és én is megadom neki, addíg nem fogok más férfihoz fordúlni "segítségért".

Ez a népmesei változat. De az életben nem mindig működnek a népmesei klisék...

Amúgy meg azt fenntartom, hogy arról nyilatkozni, mit fogsz vagy nem fogsz tenni a jövőben, meglehetősen elbizakodott, de legalábbis eléggé naiv dolog...

Nem tudom mi abban az önzés, hogy hűséges vagyok a páromhoz? És miért lenne kisebbségi komplexus?

Mint írtam lett volna rá alkalmam többször is, de egy jó dugás nem ér annyit, hogy miatta felrúgjak egy jól működő kapcsolatot. Hamegmár másra is kell egy harmadik, akkor inkább dobom az elsőt, mert akkor ő már minek legyen. Szerintem inkább ez az önzés, mert ott tartom magam mellett, nem pedig hagyom, hogy valaki mással esetleg boldogabb legyen.

Na, ezt az égést! Szóval nem Szerb Antal, hanem Márai Sándor. És ha meg szeretnél mindent tudni a hűségről és hűtlenségről, olvasd el tőle a Gyertyák csonkig égnek című könyvet.

Most újra fellapoztam, de nem találtam meg a kérdéses részletet sajnos.

Nyugodj meg biztos, hogy létezik!

(poénból írtam azt, hogy nem.)

Persze, hogy neked milyen lesz a szerencséd, persze nem tudhatom.

Én nem csalnám meg a párom, pedig már 20 éve együtt vagyunk, szerelmes vagyok még mindig belé.

16 évesen ismertem meg.

Imádom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!