Lelketlenség, józan ész, dönteni kell helyzet? (tudásbázis kérdés)
Igazad van, de közben másfelé terelődött és nem a erre a kérdésre válaszoltam, de erre is adok választ.
Ezt a döntést így ebben az állapotban amiben vagyok kifejezetten lelketlenségnek tartom. Az teljesen érthető, hogy majd lesz másik gyerek, mert miért ne lenne, ez a reál oldala. Ha muszáj döntenem,nyilvánvaló, hogy egy hirtelen kényszerdöntés nem lehet jó döntés. Ahhoz idő kell.
Döntenem kell helyzet,valakire rábökök, mert éppen abban a pillanatban ez volt a feladatom, ettől még ezt nem tartom később jónak, bár remélhetőleg éles helyzetben is tud az ember úgy dönteni, hogy az jó legyen.Hozzáteszem, én biztosan nem tudnék percek alatt olyat, hogy az az egész további életemet ne befolyásolná.
Logikus része abban merül ki számomra, hogy ha a páromat viszem akkor biztosan lesz másik gyerekem. A gyerekem szempontját nézve, biztosan találok másik párt és neki egy apát. Szóval pro és kontra. Na ezt nevezem én dönteni kell helyzetnek.
Bele se akarok gondolni milenne ha...nem tudnám a gyerekemet hátrahagyni, és a páromat se. Senkit!
Veszítettem el a lányom előtt gyerekeimet, tudom milyen érzés és ha egy mód van rá akkor soha-soha nem akarnám újra átélni.
Jelzem ettől még nem felejtettem el egyik gyerekemet se, és nem akkortól vagyok amióta életképes illetve élő, élve maradt gyereket sikerült világrahoznom, mégse jó érzés erre visszagondolni...Én ezen a szálon indítottam el a gonolatomat aminek ez a vélemény az eredménye, remélem ez is érthető volt így ebben a formátumban.
Köszönöm, hogy olvassátok.
Ilyen nincs csak a mesékben!
Felnőtt emberek vagyunk nem?
Én meg a mesékben nem hiszek!
"Ha már olyan katasztrófa érné a földet mindegy hogy hová menekül az ember, a sors utol éri."
Ez kibúvó. Mondjuk hogy lenne hova menni, ketten megmenekülhetnétek.
Pontosan!
Ide kimásoltam a kérdését a a fórum kiírónak.
Ha már olyan katasztrófa érné a földet mindegy hogy hová menekül az ember, a sors utol éri.
Akkor maradjunk együtt!
Én maradnék velük és lesz ami lesz!!!
"Tételezzük fel, hogy egy súlyos katasztrófa fenyegeti a Földet. Egy embert viheszt magaddal és Te a párodat választod. Hátrahagyod a gyerekedet, mert majd lesz másik.
Milyennek érzed ezt a döntést?"
"Én egyiket sem tudnám választani, maradnék velük"
Ez nem volt a pakliban. Mondjk hogy mindenképpen menned kell, mondjuk erőszakkal visznek. Ha nem döntesz, akkor egyedül mész.
Ha végigolvastad a fórumot akkor már olvashattad a válaszom is, de leírom, hogy ne kelljen visszakeresned.
Én egyiket sem tudnám választani, maradnék velük. Egyformán fontos a lányom a párom és minden rokonom, ismerősöm is. Átgondolnám a lehetőségeket, de nyilván dönteni egyik vagy a másik javára, arra nem lennék képes.
Másképp szeretem a lányom, másképp a párom, az anyukám az apukám, de nincs sorrend, hogy ki lenne akit legelőször "veszni" hagynék. Bármilyen szituációba is keveredek inkább a komprumisszum, minthogy mással, másokkal jól kibas*ak.
Nem tudnék az eszemre hallgatni, mert az túl reálisan látja a dolgokat, aszivemre se, az túl "érzelmesen", logikusan meg nem lehet, mert taktikázni a családoddal, barátaiddal szemben..gány dolog...ha már kigondoltam leírom, remélem ez nem sért senkit.
Ez az egyéni szubjektív véleményem, ebből azt vonsz le mgadnak amit csak szeretnél, remélem érthetően írtam le mindent, ha kérdésed van még, írj.
Ha már idekeveredtél és válaszoltál, akkor megköszönném szépen, hogy időtszakítottál rá, de ha nem érzed jól magad ebben a témában akkor inkább indíts Te egyet olyat amilyen még nincs és Téged érdekel. (ez csak egy ötlet:) )
Na jó!
Akkor válaszolj a saját kérdésedre, hagy döntsem el én is, hogy Te milyen egyéniség vagy.
Majd én is jegyzetelek!
Nekem meg az az első reakcióm így csípőből,, hogy teljesen normális ha valakit érdekelnek dolgok. ember lévén én is így vagyok vele. Én senkit nem fikáztam le, szimplán érdekel, hogy ki mit gondol a kérdésről, a témáról, milyen válaszlehetőségek merülnek föl benne. Foglalkozom a lányommal, a párommal és a többi retyerutyámmal is, de ettől én még egy független személyiség vagyok, kutató szellemmel viseltetek a világ dolgai iránt. Sajnálom,ha egyeseket fölháborít a kérdés, ha nem értik vagy meg se akarják érteni, de számomra ez fontos. Ebből én itthon magamnak szűrök le dolgokat és próbálok akérdéseimra választ találni. Nincs doktori címem, nem vagyok zseni és még csak nem is vagyok perverz sem, egyszerű halandó kíváncsi emberke vagyok. Engem nem zavar ha nem éli bele magát az illető, csak feltételeztem, ha már egyszer adott a kérdés akkor elgondolkodik a kedves delikvens és megpróbál rá választ adni. Nem szavaztatni akarok, hogy igen, nem, talán stb...és társai. Véleményt szerettem volna. Ki mit gondol, engem a gondolati értéke érdekel, nem az, hogy számomra mi a megfelelő válasz. Egyébként egyetlen egyéni, szubjektív véleményből konzekvenciát levonni elég érdekes is lenne, mert az nem közvélemény..ugyebár
Sajnálom ha hosszúranyúltam, de kérdeztél én meg válaszoltam.
ha ilyen helyzetben lennék, a párom választana: azt, hogy én menjek és a gyerekünk. ő maradna. azt nem hagyná, hogy mi is maradjunk szolidaritásból.
nem jó a kérdés egyébkén, nem tudunk nagyon véleményt mondani, mert senki soha nem volt még ilyen szituban. addig pedig nem tudjuk mit tennénk, csak sejtjük max...
Mi ez a Kaukázusi krétakör?
Mert kicsit olyan!!
Lehet, hogy bennem van a hiba, de én ezt a kérdést teljesen abszurdnak érzem, és teljesen értelmetlennek is.
Mindenesetre sok sikert kívánok Neked az emberi lélektan kutatásodhoz.
A párom is választhat? Mert akkor én őt választom, ő meg a gyereket és megyünk mind a hárman!!
Amúgy meg baromság, én nem tudnék választani, nekem mindkettőjük kell.
Választani? Dehogy választanék, inkább velük legyek minthogy bármelyikőjüket otthagyjam. Nekem egyformán fontos minden családtagom, rokonom, barátom. Épp csak az érzés intenzitása más. Más érzés a gyerekemmel lenni, nevelni szeretni őt és más a férjemmel élni, szeretni. nyilván teljesen más maga az életszituáció is. Ilyen helyzetben mérlegelnék nyilván, de dönteni egyik vagy másik javára nem tudnék.
Én ezen az állásponton vagyok :)
Ez egy "helyzet"?
Vagy esetleg egy film forgatókönyvéhez gyűjtöd az ötleteket?:)
Nekem egyszerű:Túlságosan szeretem őket ahhoz hogy egyáltalán bármelyik nélkül elmenjek.Önzőség.Akkor inkább én sem.
De nincs abban semmi sem ha te a párod vinnéd.Mindenki úgy választ ahogy akar.De azt is tudnod kell hogy nem csak gyereked lehet még a párodtól, hanem párod is a gyerekek mellé mint apa.(mostoha.)
Nem akarok én sehova áttérni. Egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy mások hogyan ítélik meg a helyzetet. Hogyan döntenének, mi a vélemény arról ha valaki így gondolja.
Maga a folyamat érdekel, hogy másokban mi játszódna le és a végén a döntés hogyan alakulna, illetve, hogy mi befolyásolná. Ennyi az egész:)