Lehet egyformán szeretni egy anyának a gyermekeit? (beszélgetős fórum)
mi negyen vagyunk testverek az edesanyam egyforman szeret benunket es szerintem mind a 11 unokajat is:)))
Az én édesanyámnak ez sehogy sem sikerült :(
Szerintem nem. Négy felnőtt fiam van, de egyformán szeretem öket. Az a jó, hogy csak külsőleg hasonlittanak, de a természetük más-más, és ez a jó.
Hét unokám van öket is egyformán szeretem.
Egy igazi édesanya annyi felé zudja osztani a szeretettét ahány gyermeke van, és ez igaz a nagyikra is.
Na ezt jól elmondtam.
De értitek ugye?
Lehet,csak másként.Az egyiket azért,a másikat másért.
Nekem még csak egy babám van,de az biztos ha lesz kistesó,ugyan azt a szeretetet fogja kapni mint az első.Mi ketten vagyunk tesók,de velünk sem éreztették soha hogy valamelyikünk fontosabb lenne:O)
Biztos! Nekem ugyan egy gyerekem van, de mi hárman vagyunk testvérek és soha nem éreztük úgy hogy a szüleink bármelyikünket is jobban szerettek volna és ez az unokáikkal is így van.
Az anyósom viszont tök más! Neki csak a sógorom létezik, a párom olyan mintha nem is a gyereke lenne.
Bár pasi vagyok de van véleményem a szeretetről.
Szerintem egyfomán szereti az ember őket, de nem egyformán kedveli. Bizonyára máskép viszonyul az engedelmes, mint az engedetlen, és trehány , hisztis gyermekhez, de kész lenne bármelyikért meghalni, ha úgy adódna.
Az anyák már csak ilyenek.
Nekem még kicsik a gyerekeim, és nem jellemző még a természetük különbözősége, de egyformán, tényleg 100%osan egyformán szeretem őket. Amikor a kicsivel szükés előtt álltam, felmerült bennem ez a kétely- képes leszek.e jó anyához méltóan egyformán szeretni a két kicsim. jelentem sikerült, és büszke vagyok erre.(Nincs a kicsi kivételezett helyzetben....)
Azt hiszem, akik eddig hozzászóltak, mindenkinek igaza van. Nekem két fiam van. Én úgy érzem, hogy egyformán neveltem, szerettem őket, de a látszat csal. A természetük más, és ezért másként szereti őket az ember. Erre a kérdésre, ezért nagyon nehéz felelni. Mi négyen voltunk testvérek, de nálunk nagyon érezni lehetett a különbséget, ahogyan a szülők szerettek. Anyám egyik nővéremet és az öcsémet (akiktől pedig a legeslegrosszabbat kapta vissza), apukám meg a legidősebb nővéremet és engem. Mi, ketten még élünk.
Lehet. Nekünk négy csodálatos fiunk van, és ami a jó teljesen más természetüek. Három már családos és így hét gyönyörű un oka nagyikája vagyok, akik bearanyozák a nyugdijas életünket.
Soha nem tettünk különbséget a fiuk között.
Mi hárman vagyunk testvérek egy öcsém és egy hugom van, de minket is egyformán szerettek a DRÁGA SZÜLEINK akik sajnos már 25 éve örökre itt hagytak minket, sajnos már csak a sirjukra tudunk virágot vinni.
Én is egyetértek veled. Egyformán lehet szeretni őket,csak máshogyan.
Szintén "elsorvadt",de teljesen.
Fantasztikus családom van,a lányom mindig úgy neveltem,hogy visszaemlékeztem a múltra.. .Lassan 24 éves és nagyon büszke rám,szerinte én vagyok a világ legjobb édesanyja.Szörnyű ,hogy vannak ilyen anyák.Nekem nagyon fáj.
Nekem négy családom van, de nagyon nehéz feladat főleg, hogy ők ne érezzék.
Lehet, csak tudni kell, vagy érezni kell, hogy mikor melyiknek kell több odafigyelés.
Nekem a második gyermekem sérült, de ennek ellenére sem lehet őt jobban, esetleg kevésbé, vagy máshogy szeretni.
Sajnálom,hogy ilyen peched volt.Kívánom Neked,hogy a lányoddal és a pároddal legyen teljes a boldogságod!Az én anyósom pont ilyen galád módon tett különbséget a férjem és az öccse között.Nálunk ez a helyzet,azt eredményezte,hogy a kapcsolat teljesen a minimumra sorvadt el.Túlságosan látványos volt az egy irányú szeretet!
Sajnos ezt az én saját édesanyám soha nem így tette.Nagyon kegyetlen és keserves gyermekkorom volt.Az öcsém volt a mindene,neki volt rollere,biciklije,anyai szeretete.
Nekem kivágta a tornacipőm orrát ha már szorított.....
Nem lehet,hanem kell mindegy,hogy hányan vannak!
Én azt mondtam,addig szülök amíg lányom nem lesz.Elsőre sikerült,mindig úgy éreztem nem férne más gyermek el a szívemben.Sok esetben látom,
hanyagolva van a nagyobb ,ismerőseink között
három családban tapasztalom,sajnos.
Minden gyereket úgy kell szeretni, ahogy a gyereknek a legjobb.Az lehet gyerekenként más-más,tehát nem biztos, hogy egyformán kell őket szeretni, csak az biztos, hogy nagyon, és ezt a gyerek is érezze.
Amíg csak egy gyerekem volt, és megtudtam, hogy lesz második, sokáig azt gondoltam, hogy nem fogom tudni szeretni, hisz már van, akit szeretek. Abba nem fér bele még egy gyerek. Aztán, amikor megszületett a második gyerekem, rájöttem, hogy nem megosztódott a szeretetem, hanem sokkal nagyobb lett és ebbe simán belefért még a harmadik gyerekem is. Sőt.
Szerintem minden szülőnek megvan a maga kis "kedvence",de ez nem azt jelenti hogy az egyiket jobban szeretné a mint a másikat.Mind a hármat egyformán szeretem mert mind a háromnak én vagyok az annyja.Csak rájuk kell nézni,és........nem lehet külöbséget tenni.
És az apák?Ők vajon egyformán szeretik a gyermekeiket? Nekem még csak egy van.Egyszer olvastam valahol hogy az apák sokkal jobban kötődnek az első gyermekükhöz pont az miatt mert az anyának több időt kell fordítani a kicsire.Ez miatt az apa és nagyobb több időt tölt együtt.Ezért tünik úgy hogy az apának a nagyobb míg az anyának a kisebb lenne a kedvenc.Én és a testvérem között is így volt és több ismerősnél is.
Amit Hobitka írt nagyon tetszik.
Chaplinnek kilenc gyereke volt.Amikor meghaltak a szülők,összejött a család és beszélgettek.Kiderül,hogy külön-külön mind a kilenc úgy érezte ő a szülők kedvence!
Szerintem ez művészet.
Nekem két gyermekem van és mindkettőt egyformán szeretem.Mikor még kicsik voltak és névnap,szülinap volt, a másik is kapott ajándékot,nem csak az ünnepelt.A mai napig nem teszek külömbséget köztük.
és ha mindegyiket nagyon-nagyon szeretem, akkor nincs szeretetkülönbség.
Hát lehet hogy az a baj, hogy nekem egy gyerekem van. Így nem tudom, hogy hogy szeretném a másikat.
De több embert szeretek, nagyon-nagyon, de mindegyiket másképp. Ezért gondolom, hogy a gyerekeknél is más és más az érzés, mert ők se egyformák. És azért mert nem egyformák, azért szeerethetem őket másképpen nagyon-nagyon.
Lehet, hogy sablonszerű, de ennek az ellentéte okozza azt a sok családi problémát amit itt is a különböző fórumokban sokan leírnak. Az a véleményem, hogy egy anyának úgy kell szeretnie a gyermekeit, hogy azok ne érezzék a szeretet-különbséget. Más dolog az, hogy te hogy érzed, de kimutatni feléjük nem szabad. Lehet, hogy az egyiket ezért, a másikat azért szereted jobban, de összességében egyformán szeresd őket.
További ajánlott fórumok: