Legyetek a szüleim! (beszélgetős fórum)

Szia Vrony és Mindenki!!!

Sajnos én se jutok fel tul gyakran,pedig jobb lenne ha több idöt tudnék itt tölteni!Most május végén tervezem,h megint visszalátogatok a szülövárosomba ott van eltemetve az ,,Apum,,is és a gyermekotthont is meglátogatom ahol voltam.Nemtudom miért,de néha ugy érzem mintha erös érzelmi szálak füznének ahhoz az élethez s emberekhez akiket nem ismertem nem emlékszem rájuk!Nemtudom miért van h sokkal érzékenyebben reagálok mindenre mint azelött.Kiváncsi vagyok a szülo ,,anyámra,,de még mindig nem jutottam el odáig h megkeressem és találkozzak vele!Annyi vűltozott talán meg bennem h már nem haragszom rá,semmit nem érzek iránta!SEMMIT!nemtudom jo e ez?Üdv Mindenkinek: MISO

Szia Vrony!

Szivböl gratulálok s a legjobbakat kivánomí444

Szia Drága!Ezer éve nem hallottam rólad!!Örülök,hogy újra itt vagy!!

Gratulálok ehhez a nehéz lépéshez!

Én túl vagyok rajta amint azt meg is irtam neked e-mail-ben.Nekem szerencsére jól sült el és azóta is beszélünk minden héten és együtt töltöttük a karácsonyt!Az első karácsonyom az anyámmal!!!Hihetetlen volt!

Sziasztok!

Megtettem!!!

Felvettem a kapcsolatot a Gyám hivatalal, hogy szeretném megkeresni a vér szerinti szüleimet. Várom a további fejleményeket.

Szia Szidy!

Ha nem gond én is hozzászolok a témához!Én csak odáig jutottam el h megkeressem az egyik testvéremet,ellátogassak az édesapámhoz aki meghalt,s találkozzak a növérével.Mikor találkoztam a testvéremmel ill.a nagynénémmel én akkor tudtam meg h milyen származásu vagyok,ami h öszinte legyek nyomot hagyott bennem bár mostmár elfogadom.Még egy vmi üzenem mindenkinek.Nem feltétlenül muszály megkeresni a szülöket.Én ugy érzem nem vesztettem semmit azzal h nem álltam ,,Anyukám,,elé és nem BÜNBAKOT keresek!Az én szüleim felneeltek,szerettek szeretnek s igazi szülöként viselkednek.Én tudom h kire számithatok s kire nem!!!Nem bibáztatok senkit,de ugy érzem ha édesapám nem halt volna meg akkor sose látogatok el a szülövárosomba.Egyszer ,,Anyukámmal,,is fogok találkozni valoszinüleg de ez nem változtat a dolgokon nekem vannak ÉDES SZÜLEIM s a multon nem lehet változtatni s jobb is ha bizonyos dolgokat nem tudok.Üdv.Miso

Sziasztok!

örökbefogadott 23 éves lány vagyok.

Én is felkerestem a vér szerinti családomat.

Azért, mert már jóformán 17 éves korom óta zakatolt bennem, hogy ki vagyok? egy óriási kérdőjellel éltem, és úgy éreztem, muszáj megtalálnom a gyökereimet!

Úgy kell a keresést kezdeni, hogy bemész a lakóhelyed szerinti gyámhivatalba, ott előadod, hogy mit szeretnél.

Mondjuk: szeretném megtalálni a vér szerinti szüleimet, szeretnék velük találkozni.

Később esetleg az öf-dásoddal kapcsolatos összes papirba betekintést nyerni.

Első sorban megnézik, hol történt az örökbefogadás, onnan lekérik az adataidat, majd ezt továbbítják a vér szerinti szülőkhöz.

HA ők beleegyeznek, akkor van jogod találkozni Velük, és többet megtudni Róluk.

HA nem, akkor annyit kérhestz, hogy fénymásolják e Neked az eredeti anyakönyvi kivonatodat...

Még egy fontos gondolat! van lehetőség, hogy ne postázzák haza az anygod, kérheted hogy telon értesítsenek, és majd bemész érte...

Ez a hivatalos út...persze reneteg trükkre is van még lehetőseég, de mindenképp ezt kell elkezdeni!

Kérdezted, hogy fájni fog-e?

Fel kell készülnöd mindenre.

Én elképzeltem a legrosszabb helyzeteket, igy meglepetés nem érhet:)

Egyébként pedig ha fáj is, a bizonytalanságnál, minden jobb ebben az esetben, úgy gondolom!

Úgy gondolom, ez a kérdés rossz, hogy mit ronthattam el, hogy nem kellettem neki?

Semmit, ez nem a Te hibád!

És még egy: Ne próbálj bűnbakot keresni, nem lesz könnyebb!!-tapasztalatból mondom:)

És még annyi, az anya-gyerek közti kapcsolatról:

Mikor először megláttam Őt, a vér szerinti anyámat, csak azt éreztem nagyon erősen, hogy igen, mégha álmomba máshogy is nézett ki, vhol legmélyen bennem én tudtam hgy ő ilyen, a fénykép róla, megvolt bennem, csupánelő kellett hívnom...Nagyon érdekes érzés volt.

Egy másik szinténnagyon fontos pillanat volt, mikor először búcsúzkodtunk, egy hosszú-hosszú pillanatra egymás szemébe néztünk, és nekem olyan erősen dezsavü érzésem támadt, hogy azt elmondni nem is tudom...

Sok sikerT!

Szidy85

Szia Miso!

Én örökbefogadó anyuka vagyok,de nagyon érdekel a történeted! Kérlek folytasd!

Hát Szia:)

Nagyon jo ez az oldal,nekem is megkönnyebbülés h tudok itt értelmes emberkékkel erről a témárol beszélni ami sokunkat érint.Hány éves a gyermeked?Lány?Mikor fogadtad örökbe?benned mi zajlott le ill.zajlik le?Én nagyon tisztelem azokat az embereket köztük Téged is h elszánják magukat ilyen dologra.Szó szerint életet mentetek!Én örökké hálás leszek a szüleimnek,h engem választottak s szo szerint megmentettek.Ha a biologiai szüleimnél maradtam volna,olyan emberré váltam volna mint ők.Érzéketlenné.Én rengeteg szeretetet kaptam gyermek koromban s kapok még most is felnőtt fejjel.Azthiszem én kicsit más szemmel látom a világot,mint más ,,gyerek,,ember akinek a biol.szülő a vérszerinti.Én szinte mindent érzelmi oldalrol közelitek meg,s bár a szüleim eldobtak nem utálom őket.Csak azt sajnálom,h a testvéreimtől megfosztottak.az egyiket ismerem,de vele se tul jo a kapcsolatom.Eltelt 23 év s mi idegenek vagyunk egymásnak.A másik testvérem ,,anyámmal,,lakik rola csak infokat tudok ugyanis én tavaly felkerekedtem s a szülővárosomba megkerestem az apai nagynénémet,meg ,,apám,,második feleségét.Vele jo a viszonyom.Mesélj Te is magadrol,irhatsz privátba is.Miso:)

Szia!

Örülök,h irtál Neked is nagyon Boldog és sikeres Uj Évet kivánok.Irok privibe ok?

Szia!

Elősször is boldog új évet.

Nagyon szívesen olvasnám a történeted, mi zajlott le benned, hogyan élted meg a saját történeted.

Szia!

Én ugyan örökbefogadó vagyok, de minden érdekel ebben a témában, szívesen olvasok az életedről, érzéseidről :)

Sziasztok!

Kezdeném azzal,h nagyon örülök,h rátaláltam erre az oldalra.Misonak hivnak s én is örökbefogadott vagyok.Tetszik h itt nyiltan beszélhetünk erről a témárol ami sok sorstársunkba ,,beleragad,,!Elnézést ha picit zavaros amit irok,még bele kell szoknom.Olvastam pár hozzászólást,s érdekesnek találta.Azthiszem minden örökbefogadott gyermeket érdekel h honnan származom ki vagyok,kik a szüleim stb.Ezen én is keresztülmentem,9 évesen tudtam meg h örökbefogadtak ami számomra akor még szinte érthetetlen volt,ahogy nőttem nőtt bennem a vágy h kutakodhassak a multban.Megtaláltam az örökbefogadási dokumentumokat,titkos örökbefogadás lévén nem sok mindent tudtam meg a saját nevemen kivül,s azon kivül h a gyámhatóság elvett a vérszerinti ,,szüleimtől,,de a történet tovább bonyolodott s mára mindent tudok.Akit érdekel a történet,s remélem lesz hozzászolás szivesen folytatnám.

Szia!Nekem megtörtént a találkozás a biológiai anyámmal.Kb 1 hónapja.Fantasztikus volt!!Leirhatatlanul boldog volt amikor találkoztunk.Mindent megbeszéltünk és rájöttem hogy tévedtem vele kapcsolatban.Be kell ismernem hogy miután megtudtam a teljes igazságot már nem tudtam rá haragudni mert sokat szenvedett az apám miatt.Én ugy kerestettem meg őt hogy bementem az örökbefogadásomat intéző gyámhivatalba és megmondtam az anyám nevét.3 hónapba telt mire megtalálták őt.Elmondteák neki hogy találkozni szeretnék vele és ő bele egyezik e ebbe.Tőlem 440 km-re él de elmentem hozzá.Hihetetlen jó volt.Nem bántam meg.Próbáld meg.Szerintem.

Sok sikert!!

Vrony

Sziasztok.

Átolvasgattam az itt írt hozzászolásokat.

Évek óta próbálom úgy megfogalmazni azt, amit érzek, kevés sikerrel. és Ti, kedves idegenek, pillanatok alatt megtettétek helyettem.

örökbefogadott gyermek vagyok, sajnos pokoli rossz tapasztalatokkal a hátam mögött. Az örökbefogadó szüleimet illetően.

De... ketté szakítottátok bennem azt a képet, mely szerint csak rossz örökbefogadó szülők létezhetnek.

Nem egyszer csaltak mosolyt arcomra betűitek, szavaitok, a szavakból áradó mérhetetlen Szeretet.

Mi tagadás, meghökkentem:)

Kérdésem viszont lenne, hozzátok, örökbefogadottakhoz...

ha elszeretnék indulni a vér szerinti szüleim felkutatása ügyében, hogy kell kezdjem?

Mik az esélyek? Talán buta kérdés, de fájni fog?...

Semmit nem szeretnék Tőlük igazából, csak a szemükbe nézni. Látni, hogy kikből lettem én.

És...tagadhatatlan, szülő anya, és gyermek között van valamilyen, emberi szemmel nem látható, két kézzel nem tapíntható kötelék...

Egy saját irományom egy sora ezt tükrözi:

*Ha lépsz, fél lábnyomod marad csak a koszban, a másik fele, valahol messze Tőled zuhan lábamról a sűrű porba..."

Mindenkiben ilyen erősek az érzések vajon, mint bennem? Mindenki felteszi magának azt a kérdést, hogy -mit ronthattam el, hogy nem kellettem neki?

Érdekelne a Ti oldalatok is...

mit, és hogy láttok, Ti, tapasztaltabb játékosok.

szép estét kívánok mindannyitoknak:)

Ps: Elnézést a keszekuszaságért, csak *zavarban* vagyok:)

Zsebi

Szia!

Hát ez tényleg durva.Nem csodálom hogy nem tudod megemészteni,felnőttként szembesülni az igazsággal nagyon nehéz lehet.Megértem hogy megveted őket,ebben a helyzetben nem azt kell nézni hogy helyes dolog-e vagy sem.Az érzelmeknek nem lehet parancsolni,ezért senki nem mondhat rád semmi rosszat.Különben is csak az érthet meg téged aki ugyanezeken keresztül ment.Teljesen én sem tudom átérezni,attól függetlenül hogy van ami összeköt bennünket (mint örökbe fogadottakat),mégis az én esetem más mint a tied.Így az érzéseim is mások,ettől függetlenül nagy mértékben együtt érzek veled. Gondolod írhatunk e-mailben, vannak dolgok amiket én sem írnék ide.

Szia!Nekem annyiban más a szitu hogy engem elvett a gyámhatóság tölük mert nem gondoztak megfelöen.Amikor meghalt anyu és pakoltam a papirok között akkor találtam meg az örökbefogadási határozatot.Ez tul személyes és itt nem szivesen irnám le de ha gondolod email-ben leirom.Az a lényeg hogy tudom az eredeti nevemet és az okot is amiért örökbe lettem adva.Elég durva.Amikor elolvastam a papirt teljesen kiborultam.Nem tudom megemészteni a dolgot pedig ennek már 6 éve.Ugy érzem látnom kell öket csak egyszer a szemükbe akarok nézni és elmondani nekik mennyire megvetem öket.Tudom hogy ez nem helyes de ezt érzem.Haragszom rájuk hogy ezt tették velem.Igazad van én soha nem dobnám el a gyerekemet!Aki ilyet tesz annak nincs szive!

Soha nem bocsájtok meg nekik.Nem szabadna igy gondolkodnom de nem tehetek róla.

Szia!

Nem akartalak összezavarni,tudom nehezen jutottál el a döntésig hogy felkutasd őket,most meg én is ráteszek egy lapáttal.Ez az én esetem,mivel anyám a szüléskor azonnal lemondott rólam nem vártam sokat tőle,milyen az ilyen ember aki képes "eldobni" egy ártatlan, gyenge "kisembert",akinek csak az anyai gondoskodásra lett volna szüksége.Sokáig hitegettek az ismerőseim,hogy biztos megvolt az oka amiért elhagyott,lehet önhibáján kivül,más körülmények miatt nem tudott felnevelni. 1998-ban kiderült az igazság,nem más ő mint egy "szülőgép", 11-en vagyunk testvérek szerte-szét az országban, egy gyermekét sem tartotta meg.Ennyit elég is lett volna tudnom,ennyi információval éltem tíz évig és jól megvoltam.Ehhez az is hozzátartozik,hogy örökbefogadó szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom,tőlük mindent megkapok amire szükségem van,így nem érzem szükségét hogy keressem a másik családot.16 éves voltam (kamasz) amikor előálltam hogy akarom tudni ki az anyám, ekkor találtak rá nővéremre.Nem gondoltam át alaposan,lázadó időszakomat éltem, sokat veszekedtem Édesanyámmal,talán ennek köszönhető hogy így alakult az életem.Neked van valami információd szüleidről? Egyetértek veled, ne számíts semmi jóra. Csak gondolj bele,te elhagynád gyermekeidet? Képes lennél rá? Milyen körülmény késztetne rá? Amennyiben teljesen reménytelen a helyzeted ügyelsz rá hogy ne legyél terhes,ha meg már a szíved alatt hordod, mindent megteszel,hogy változtass rajta,van rá kilenc hónapod! Nem igaz?