Kutya érkezik a családba (beszélgetős fórum)

Nekem is családtag a kutya,, gyerekem még nincs, nem kifejezetten "gyerekpótló" szerepe van, de úgy szeretem, mintha az lenne.

Írtam a gyerek-kutya párhuzamról egy szösszenetet:)

Sziasztok!

Lehet most sokakban közutálatot fogok kiváltani, de mikor kiderült, hogy meddő vagyok vettem egy kis keverék kutyust magamhoz a menhelyől.Amolyan gyermepótlónak indult és úgy is érzem mintha a gyermekem lett volna.Életem legcsodálatosabb 12 évét töltöttük együtt.Megtanított felelősségtudatra, ha esett , ha fújt, ha tikkasztó nyár volt vagy akár jeges zimankó, nekünk közös sétáink voltak.Ismertük egymás lélegzet vételét is. Mikor a gyermekeimet örökbe fogadtam az én gyönyörű kiskutyám megosztotta a szeretetét köztem és közöttük, teljes jogú családtag volt. A fiam mikor járni tanult többet volt mellette , mint én :-) Ha elesett szinte alá feküdt, hogy puhára fekhessen, a szőrét kínálta szinte a felálláshoz. Mikor a második gyermekeim is megérkezett, egész éjjel felváltva aludt mellettük . de mindig szakított időt arra, hogy hozzám bújhasson. Megvárta a harmadik gyermekem érkezését is, pedig már sajnos nagyon beteg volt,még 6 hétig élt.:-(

Édesapám halálakor ő volt aki a lelket tartotta bennem, minden apró rezdülésemet ismerte. Nem hagyhattam el magam soha hisz felelőséggel tartoztam iránta és ezért cserébe önzetlen igazi szeretetet kaptam. Lasan 6 éve már , hogy itthagyott bennünket, de a gyermekeim (még a mini manóm is ) és én is napi szinten emlegetjük.Én kicsi VIII. kerületi alig 30 nm-es lakásban éltem vele 12 évet , vele és későbbiekben 3 gyermekkel. Szuka németjuhász testalkatú volt. Csodálatosan elfértünk, ha kirándulni mentünk úgy ült a kocsiban , mintha ez természetes közege lett volna örökké.Imádta az esti hosszú sétákat, a játékokat a kutyapajtásokkal, és a családdal.

Sajnos nem élhette meg, azt mire vidékre költöztünk hatalmas kerttel, de most sem tudtam lemondani a kutyák iránti szerelmemről.

Igen el kell ismerni, hogy az az ember aki tiszta szívből tart kutyát az családtagként szereti.

Sziasztok! Nekünk van egy boxerünk, ő már három éves múlt. Nagyon édes, játékos kutya. Sokan félnek tőle, a termete miatt, pedig, ha tudnák.....;)

Lassan egy éve lesz nálam egy törpe pincser.

7 hónaposan vettem, addig nem látott még gyereket soha, kutyák között élt kennelben. Féltem is, hogy mi lesz, ha behozom a lakásba, az én iszonyatosan eleven fiam mellé (akkor még három éves sem volt a gyerkőc). Eljött a nap.... Milo nagyon félénk volt. Nem tudom, hogy bántak vele, de a páromtól rettegett nagyon sokáig. A legfinomabb falatokért sem ment oda hozzá, csak ugatta, és hátrált. A fiamat amikor másodszor kapta meg, el akartam adni. Mondván, túl korai volt a gyerekhez a kutya, az istenért sem értette meg, hogy ne bántsa, ne szorítsa meg, ne ijessze meg...... A lányomra is rámordult párszor, amikor épp nem volt kedve, hogy piszkálják, de a lányom mégis megtette. Én voltam, és vagyok a mai napig, akit 100%-osan elfogadott. A fiamat azóta még kétszer megkapta, de nem a kutya volt a hibás, mert miért kellene neki eltűrnie, hogy fájdalmat okozzanak neki???? És nem megharapta!!!!!!!!!!!!!!!!! Csak figyelmeztette.... Mostanában, csak mordul rájuk, ha valami nem tetszik neki.... De biztosan bántották őt, vagy nem tudom, tőlem akkor fél, ha valamit a kezembe fogok. A legjobban az újságpapírtól fél! Pedig soha nem bántottam, ha kellett, inkább rákiabáltam csak(kb. háromszor fordult elő, mióta itt van). Ha felemelem a hangom, már húzódik az étkező asztal alá, akkor is, ha csak a gyerekre szólok rá. Ha eszik, minden zajra összerezzen, és otthagyja a kaját..... Nem tudom, hogy segíthetnék neki, és, hogy mitől lehet ennyire labilis. Viszont én a világon bármit megtehetnék vele, én vagyok az egyedüli, akit a gazdájának és a "falkavezérnek" tekint. Pl. nem tudok a lakásban úgy arrébb menni, hogy ne jöjjön utánam. Ahova ülök, egyből ott van, és ugrik vagy az ölembe, vagy a hátam mögé.... Most itt van a fotelben mögöttem.:)) Bújik, hízeleg.... Mostanában már nem érhet hozzám a párom, mert elkapja a kezét, megcsípi. Alapra, mindenkire féltékeny, aki hozzám ér... Idegenekkel nagyon bizalmatlan, ugatja őket, és nem megy oda hozzájuk. Ha szemben állnak vele, hátrálva ugat, ha hátat fordítanak, akkor meg megfeszül minden izma, a lábait szétveti, szinte a hasa a földet súrolja, és úgy megy nekik, de amint ismét szembe kerülnek, megint hátrál. Az utcán is mindenki után így megy, és joggal félnek tőle, mert tényleg olyan, mintha harapni akarna, bár még SOHA SENKIT nem harapott meg! Persze, azért nem bízom meg benne, ami másokat illet. Pl. hiába kiskutya, a gyerekeimmel egy percre nem hagyom egyedül!!!!!!

Én nem bántam meg, a két kutyát, szerencsére nem válogatósak, házi maradékot is kapnak táppal, és konzerv eledellel keverve. Igaz, hogy az orvos nem olcsó, de megéri a sok szeretet, amit adni tudnak. Mert egyedül az állatok képesek feltétel nélkül szeretni!:)))

Szia!

Nekem yorkiem van, de én pont az ellenkezőjét tapasztalom nap mint nap séta közben. Valószínűleg szokatás kérdése, de ő nagy testű kutyák között nőtt fel. Valószínűleg ezért nem hősködik, ha odamegy mérettől függetlenül bármilyen kuttyhoz, de sokszor minden előzmény nélkül megharapják vagy rátámadnak. Kami hallgat rám, visszahívom, csak a másik kutya tojik a gazdira és jön utánnunk az esetk 80%-ban, mintha nem is szóltak volna neki. Inkább meg kell tanítani a kutyát mérettől függetlenül, hogyan viselkedjen séta közben, ha meg nem hallgat a gazdájára, nem kell szabadon engedni.

Az viszont igaz, hogy sok szülő fejében van a probléma a kutyákról kialakított képről és ami még nagyobb baj, ezt adják tovább a gyerekeiknek! Én már nagyon kevés gyereknek engedem meg, hogy megsimogassa Kamit. Nem bunkó akarok lenni, de azt sem tudják mi a különbség simogatás és szőrtépés között, vagy fel akarják venni ölbe... A másik kedvencem mikor anuyka kiabál a gyerekének, gyere itt egy játék kutya, ez elemmel megy odamehetsz hozzá!! Nagyon ritkán hallom, kérdezd meg előbb megsimogathatod-e. Hogy lehet ennyi felelőtlen szülő? Miből gondolják, hogy azért mert egy kutyus kicsi tuti barátságos és jó néven veszi, hogy egy idegen piszkálja?

Mikor kicsi voltam 2 évesen már tacsit kaptam, utánna jött a dobermannunk is, a tesóm kb 1 éves lehetett akkor. Aztán foxink is lett. Egyik sem volt soha agresszív. Inkább nagyon jó volt velük játszani.

Ne félj a nagytestű kutyáktól: néhány kifejezetten aggresszív fajtát leszámítva sokkal nyugodtabbak, mint a kicsik, könnyebben kezelhetőek, szófogadóbbak és ragaszkodóbbak.

A környékünkön sok kis kutya van, főleg tacsik és westik, de egyik rosszabb, mint a másik. Még a legokosabbak (és ezt el kell ismernem van néhány hihetlenül intelligens is köztük) is vérszemet kapnak egy-egy nagyobb testű kutya láttán, és gondolkodás nélkül mindent megtámadnak. Ha a nagykutyának aztán meg elege lesz abból, hogy tépik a szőrét, és rájuk mordul, akkor meg bújnak a gazdi mögé, hogy védje meg őket. A húgomat se nagykutya marta meg, egy terrier harapott rá a karjára úgy, hogy még szájzárat is kapott, és végül injekcióval tudták csak leszedni. De terrierre nem kell szájkosár...

Nem messze tőlünk van egy óvoda, a szomszédjában nagytestű kutyákat tartanak: németjuhászokat. Soha nem volt még gond velük, borzasztó nyugodtan tűrik a gyerekeket, pedig néha már nekem lenne kedvem egyiket-másikat megpofozni, amikor a kutyákat bökdösik botokkal. Legfeljebb arrébb fekszenek és kész. Az ilyen nagy kutyák mindig mérlegelnek mielőtt támadnának, a harapósabbakat kifejezetten a gazda rontotta el a maga baromságával, például azzal, hogy láncra veri őket.

Szerintem sok kis testű kutya mozgásigénye sokkal nagyobb mint néhány nagy testűé. A kérdés nem az, hogy mekkora kutya való lakásba és mekkora kertbe. Nekünk caládi házunk van, és nagytestű kutyáink (berni pásztorok), de a nagy kert ellenére minden nap vinni kell őket sétálni, ugyanúgy mintha lakásban lennének. Az sokkal fontosabb, hogy a kutya a fajtájának megfelelően meg legyen mozgatva, és ezt az időt minden kutyára rá kell szánni. Aki nem akar napi több órát sétáltatással, labdázással tölteni az jobb ha nem vesz nagymozgásigényű fajtákat: vadászkutyákat, szánhúzókat, munkakutyákat, pásztorokat.

Nem tudom, hogy azok a gazdik akik kertesházban laknak, figyelik-e a kutyájukat? A legtöbb ugyanis nagyon vágyik a gazdi jelenlétére és csak akkor aktív; egyébként a küszöbön, vagy a kapuban fekszik, azaz nem mozog. A gazdi távollétére kennelbe zárt vagy láncra vert kutyákat már nem is említem...

A mieink folyton szabadon vannak, mégis kell a séta.

Ami meg a pénzkérdést illeti, még egy tétellel kiegészíteném: ha az ember nem akarja a kutyáját tenyészteni, akkor jobban teszi, ha ivartalanítja, ami sokba kerül. Szuka esetén különösen fontos, mert így elkerülhetjük a nemkívánt almot, és a környékbeli kanok sem bolondulnak meg minden tüzelésnél.

nekünk pekingi palota kutyánk van. most 5 éves és az utcán 4 szer volt szegénykém/nagyon beteg...epilepsziás rohamok naponta 6-7 alkalommal/a dolgát is a lakásban végzi..én meg takaritom....viszont nem depreszios,rengeteget van vele foglalkozva...ha jol van imádni valo kis kutya.:)

mindig irigyeltem a nagyobb testü kutyusok gazdiját...de én nem mernék nagytestü kutyust vállalni.../félek tölük/:))))

sziasztok!

igen, ez igaz, teljesen gazdifüggő, hogy milyen kutyus való lakásba. Aki sokat dolgozik, szerintem a nagy testűnek akkor sem jó...

Annyit nem tud vele a gazdi napi egyszer foglalkozni, hogy az elég legyen. A francia bullok édesek :D kis szeretetgombócok. Imádom Őket :P

Töltött Zokninak hívom :D

Egyet értek, kivéve azzal, hoyg csak kicsi kutya való lakásba, ez nem fletétlenül igaz, sok közepes vagy nagyobb testű kutya is jól tartható lakásban, ha eleget van mozgatva.

És még azt sem árt tudni, hogy ha megsérül a kutya, akár csak véletlenül játék közben rosszul esik, szalagszakadása vagy törése lehet, aminek az orvosi kezelése minimum 70 ezer forint, de akár több százezer is lehet.

Nekünk labradorunk van, de amíg a gyerekek kisebbek voltak, és panelben laktunk, csak halaink és hörcsögeink voltak. Azokat is gondozni kell, de koránt sem akkora felelősség, mint egy kutya.

Most már felnőttek, szinte felnőttek, és örömmel járnak vele kutyasuliba, túrázni, sétálni, kutyatársaságba, és persze ők viszik állatorvoshoz is. És az is drága mulatság. A kutyagyógyszerekre nincs támogaatás. Amikor a füle begyulladt, a tisztítás meg a gyógyszer közel 10ezer forintba került. Egy oltás 4-5 ezer forint, ha sérül, gyógyszer kell neki, ha a gyomra nem bírja, arra kell gyógyszer, kell valami kullancsok ellen, egy kb. fél évig jó nyakörv 5-7 ezer forint, és előttem már szóltak a kajáról, ami szintén drága. Tényleg alaposan meg kell gondolni, hogy ki vállal kutyát.

Elő nem fordult még, hogy azért maradt volna ki suli, mert esett, hideg volt, nem volt kedvük vinni. Ha kutyatársat akar valaki, nem szoktathatja a saját életéhez, hanem egy közös életet kell kialakítani, ami embernek is, kutyának is megfelelő...

Nekem a goldiem (nagytestű) 50 nm-es lakásban él, vígan. Nem depressiós, jókedvű, kiegyensúlyozott kutya. Mivel az életük nagy részét átalusszák, majdnem mindegy, mekkora a lakás. A lényeg, mind a kistestű, mind a nagytestű kutyáknál is az átmozgatáson van. rendszeresen (naponta mindig ugyanakkor) kell levinni a kutyát.

Nem szabad elfelejteni, hoyg egy jobb minőségű táppal etetés havi költsége 20 000 forint. Nem minden kutya gyomra bírja az olcsó tápot, vagy a házikosztot.