Kórházváltás saját felelősségre (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kórházváltás saját felelősségre
Akkor a másik kórházban miért engedték meg????
Nem túlzás,gyereknek a szülei mellett a helye,főleg egy ilyen nehéz és kemény helyzetben.
Senki nem elbagatelizálni akarja a történetet!
Én személy szerint ezt túlzásnak tartom. Persze ha lett volna olyan szakmai szempont ami miatt az én döntésemre lett volna szükség, akkor ok. De itt pusztán az volt, hogy a szülő nem maradhatott bent.
Ez sokak szemében inkább az orvosok és a kórház lejáratása.
Influenza járvány volt, igy teljesen természetes, hogy az esetleges virushordozók nem járkálnak az amúgy is beteg emberek között. Teljesen érthető okok miatt döntött igy a kórház és nem azért, hogy a szülő és a gyerek ne legyen együtt.
persze,örök emlék egy gyerekenk és sajnos rossz....
De komolyan,ha van lehetőség a mai világban,.hogy a gyermeked mellett lehess,akkor ki az az igaz édesanya,aki inkább úgy dönt,hogy jó neki egyedül,kibírja...........
Nagyon jól döntöttél, én sem hagynám magára a kislányomat soha ! Szerintem szép dolog,hogy ennyire ragaszkodik hozzátok a kisfiú,nincs ebben semmi....és igen ez a könyök törés is "nagy betegség" egy gyereknek,hisz gyerek....
Ha egy édesanya szerint jobb,ha a gyereke egyedül marad a kórházba,úgy h látogatni sem lehet,akkor csak gratulálni tudok és sajnálni a gyereket:(
Gyors gyógyulást!
Egy törött csontú kisgyereknél nyilván ennek nincs akadálya, ne is legyen. Meg a bizalom, és az első benyomás is döntő...
De amikor kettessével viszik el a szülőket is, mert mindent elkapnak, hazaviszik a fertőzést, átviszik annak a gyereknek, aki épp nem azzal a gonddal van ott, és mindenki azt csinál, ami eszébe jut,... akkor elgondolkozok, hogy ez bizti kórház-e, vagy bolondokháza...
Vannak olyan gondok, amivel legyen ott a szülő, de vannak olyanok (olyan osztályok), amivel mindenkinek jobb ha nem, vagy csak korlátozottan. Mert az is más, hogy naponta kétszer bemegyek látogatni. Akkor nem ott kell fürödjek, wc-zek, egyek...
Nekünk nem sok választást adtak. Megmondták, hogyha elmegyünk, akár éjszaka 5-6 órára, akkor nemigen törődnek a gyerekkel... Persze enni kap, de ennyi.. Megoldottuk, de fél év kellett, amire az egész család kiheverte az egyébként bagatel betegséget...
Szerintem ma mindenki csak a jogait szajkózza, de gondolkozni keveseknek sikerül...
ÉS EZT NEM A CIKK ÍRÓJÁRA ÉRTETTEM!!
Pedig te is felnőttél akkor, nem?
Ha a szülők eszerint döntöttek volna, hogy legyen e gyerekük, akkor nem született volna régen gyerek.
Igen,20 éve is meggyógyultak a gyerekek,úgy,hogy a szülő nem lehetett bent vele.
Én erről csak egy dolgot gondolok:Örülök,hogy most vannak gyerekeim és nem akkor voltak.
Olyan durva,hogy bármennyire is figyel az ember,a baj,egy pillanat alatt megtörténik!
A kisfiam (aki szintén Matyi),látta a képet a cikked mellett.Kérdezte,hogy ki ez a kisfiú.Elmondtam neki,hogy mi történt vele és,hogy Őt is Matyinak hívják.A kisfiam is gyógyulást kíván a kisfiadnak és Én is!
Köszi ezt a cikket - a legvadabb rémálmom, hogy valamikor, valahogyan történhet a gyerekeimmel olyasmi, amiért kórházba kerülnek és nem maradhatok velük. Mindig azt mondtam, na én azt tuti nem, ha kell, akár Ausztriáig futok velük. Most megerősítettél, hogy semmi sem lehetetlen.
Remélem, azóta már nagyon jól van a kisfiad, legjobbakat kívánom nektek!
Kedves Kata!
A legjobbakat kívánom a kis Matyinak és családotoknak! :) Ügyes, bátor kisfiú, biztosan gyorsan meggyógyul, és az egész ,,kaland’’ egy rossz álom marad csupán...
Örülök, hogy ilyen szakszerűen és emberségesen bántak a gyermekkel a kórházban. A könyötörés tényleg nem játék.
(És tényleg szerencsétek is volt, mert azért Pesten is van olyan kórház, ahol olyan a modor, mint a lópokróc, sajnos.)
Az anyai részét megértem, én is voltam velük bent kórházban, aggódtam értük...
Azt is megértem, hogy váltottál..
De az az igazság, hogy 20 évvel ezelőtt is meggyógyultak a gyerekek, és a szülők a kórház kapujáig se nagyon mehettek... és nagyon sok előnye volt annak is..
Ma ez a dolog a ló másik oldalán van szerintem.. Lehet érte utálni....
Ja, és a bizalom! (előbb lemaradt:))
A bizalom, ami nagyon fontos! Hogy nem hagytad magára, mert ott voltál mellette, amikor a legnagyobb szüksége volt Rád!
Számomra példaértékű a történet! Köszönöm, hogy megosztottad velünk:)
Kedves Írisz!
Igen,lehet,hogy megkapta volna a megfelelő ellátást,csak éppen az nem mindegy nekünk ANYÁKNAK,hogy a kis lelke mennyiben sérül.
jobbulást és problémamentes felépülést kívánok!!
Én sem hagytam volna egy percre sem magára, jól tetted hogy továbbvitted!!!
Azt, hogy ott maradhattatok a gyerekkel a mai szabályozások engedték meg, sok köze nincs az anyai megérzésnek/ösztönnek, hiszen te nem szakmai alapon döntöttél igy, pusztán azért, mert nem szeretted volna otthagyni a gyereket egyedül.
Egy kéztörés "nem egy komoly" betegség, bár ezt is el lehet szúrni, de ez nem rajtad múlt.
Biztos vagyok benne, hogy a Miskolci kórházban is megfelelő ellátást kapott volna a kisfiad.
Azon viszont csodálkozom, hogy 3 évesen egyszerre mindkét szülőre szüksége van a gyereknek ennyire. Ebből nem lesz gond később?
Én a történettel kapcsolatban annak örülök, hogy a gyerek végül is jó kezekbe került, meggyógyult:) Az utazás, késlekedés nem vált hátrányára.
Jó dolog, hogy kiállsz az elképzelésed mellett:)
De a történetben semmi extra nincs.
Jobbulást!
Jobbulást kívánok a kisfiúnak!
Jó egészséget az egész családnak!
Gyors gyógyulást és jó egészséget az egész családnak!:)
Az anyai megérzés és az anyai ösztön mindenek felett!:)
Nagyon jól döntöttél!!!
Én sem hagytam volna ott egy másodpercre sem egyedül a Fiamat,ez egészen biztos. Nincs az az orvos,aki megakadályozta volna,hogy éjszakákat nélkülem legyen,akárcsak egyet is.
Mielőbbi gyógyulást Nektek és remélem hamar elfelejtődik ez kéztöréses történet!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Őszintén szólva picit izgultam, milyen véleményeket fogok kapni...
Azóta túl vagyunk a kontrollon és gipszlevételen (febr. 22), minden rendben látszott, sőt olyan gyorsan forrt a csontja, hogy tolta ki a drótot. Ezért úgy döntöttek, hogy hamarabb kiveszik a drótokat. Múlt héten (márc.9) került rá sor. Én jobban szerettem volna még tolni ezt az időpontot, de most már nagyon örülök, hogy túl vagyunk rajta. Előtte volt egy ambuláns általános vizsgálat és kedden este feküdtünk be. Kicsit rosszabbul viselte az altatást mint a múltkor, a naplómban részletesen leírtam. De utána nagyon szépen visszatalált önmagához, iszogatott, eszegetett, este pedig hazaengedtek. Megint kaptam ágyat a gyerek mellett, csak a műtőben nem voltam mellette. Ott nincs látogatási tilalom, így apa is velünk volt reggeltől-estig. Szerintem ez így van rendben.
Arról nem is beszélve, hogy volt egy kis szobatársunk, egy hónappal hamarabb tört el a könyöke mint a Matyié, Sopronban műtötték és továbbküldték őket ebbe a kórházba (Baleseti központ Bp.), mert nem mozgott a könyöke még hetek múlva sem. A Matyié már most is majdnem olyan, mint a baleset előtt volt. Azóta már megtudtam, hogy az osztály specialitása a gyerekkori könyöktörések kezelése. Valahol most már hálás vagyok a sorsnak, hogy nem Miskolcon műtötték. Nem biztos, hogy akkor is itt tartanánk, mint így.
Huu...szinte megkönnyeztem a történetedet!
Nem is tudom hogy én ebben a helyzetben tudtam-e volna a helyes megoldást!De Te igen!Jó döntést hoztál!
Szívhez szóló történet volt!
Gratulálok a cikkedhez!
Szia!
Nem bírtam megállni könnyek nélkül az olvasást. Mielőbbi gyors gyógyulást kívánunk a Nagyfiúnak :) Erős legény, hogy így tűri a gipszet és aranyos, okos, ahogyan félti az ép kezecskéjét.
Büszke lehetsz magadra, amiért nem hagytad, hogy elszakítsák tőletek. A további kezelésekhez, és beavatkozásokhoz sok erőt és kitartást kívánok nektek! Nyáron már ugyanúgy fog szaladgálni, rosszalkodni, mint a balesete előtt.
Üdvözlettel:
Kriszti :-*
Ugrás a teljes írásra: Kórházváltás saját felelősségre