Komfortzónából hogy lépjek ki? Hogy győzhetem le a félelmeimet? (beszélgetős fórum)

De egy kicsit zavaró valóban, bár hozzá lehet szokni idővel. A zene nem zavar, azt kimondottan szeretem, én is szoktam hallgatni, igaz nem hangosan. Szexzajokat még nem hallottam, igaz elég sok idős él a házban. :)

Itt szerencsére nincs kerti munka sem, amit nagyon nem szerettem sosem csinálni, és kisebb a rezsi is.

Nem muszáj nagy lagzit csinálni, elmentek egy csendes kis étterembe vacsorázni, akár csak ketten, vagy egy szűk családi körben, és kész.

Bár ha valami más a gond köztetek, akkor azt nektek kellene valahogy megbeszélnetek egymással...

Sajnálom, hogy a Melindával nem sikerül összebarátkoznod, de persze a távolság sem jó valóban köztetek. :S

Nekem sincs munkám, de azért látod én is elvagyok. :)

Es nem zavar, hogy egy panelban a szomszédok minden rezdülését hallani? Olyan sok a pofátlan ember, akik ben fel sem merül, hogy mások esetleg pihenni akarnak..Ordítoznak, hangosan szexelnek, üvölt a zene, stb. Mindezek ellenére is inkább választanád?

A párom azért nem vesz el, legalábbis állítása szerint, merthogy egy lagzi drága és mivel nekem nincs keresetem, ezért mindent neki kellene fizetnie. Es ugyebár ő sem egy gazdag csávó. De szerintem ez csak kifogás.

A Melindával kapcsolatban az a helyzet, hogy nem igazán tűnik úgy, mintha barátkozni akarna, másrészt pedig nagyon messze lakik.

Ha megengedsz egy kérdést; te sem dolgozol?

Na látod, ezeknek a nagy része nem is annyira elérhetetlen feladat még a számodra sem. És egyáltalán nem nevetségesek, legalábbis én nem tartom azoknak őket.

Bowlingozás, vidámpark, kalandpark - ezek kimondottan könnyű feladatok. :)

A többi se nehéz, de szerintem ezekkel a könnyebbekkel kezd először.

A jó munkahely még a nálad sokkal bátrabb embereknek is sokszor elérhetetlen cél. Az viszont szerintem baj, hogy nem akar elvenni téged a párod, lehet akkor nem ő az igazi.

A kertes ház pedig nagyon relatív. Én meg pont fordítva vagyok ezzel, 35 évig laktam kertes házban, de már nagyon untam, és bár még mindig lakhatnék ott, de sokkal jobban érzem magam egy panelban.

Nem tartom magam szépnek, de nem vagyok kifejezetten csúnya sem. Inkább úgy mondanám, hogy érdekes arcom van. Azonban a külsőm teljesen lényegtelen annak szempontjából, ami most foglalkoztat.

A terveim, vagy inkább vágyaim nem titkosak, de lehet, hogy nevetségesnek fognak tűnni.

-elmenni egy kalandparkba

-kipróbálni a sátorozást

-romantikus vacsora

-bowlingozás

-röplabdázás

-vidámparkba menni

-úszni egy tiszta vízű tóban

Ami pedig kb elérhetetlen: Szeretnék családi házban élni

Találni egy munkahelyet, ahol jól érzem magam és nem parázok állandóan

Valamint, hogy elvegyen a párom, de úgy tűnik ez se fog soha bekövetkezni

Ja meg írtad valahol, hogy szép lánynak tartod magad, akkor meg végképp nem értem, hogy mi a gond? Ez nem ad neked egy kis önbizalmat? Megérteném, ha esetleg csúnya lennél, de így nem igazán. Elárulom neked, hogy én egyáltalán nem szeretek emberek közé menni, de megyek néha, mert néha sajnos muszáj. Kéne neked egy pár barátnő tényleg, és együtt talán minden könnyebb lenne. Melindával nem sikerült beszélned? Ő is hasonló gondokkal küzd, mint te. Látod már ez is haladás szerintem, hogy egyik nap tettél fel magadról egy képet, még ha csak hátulról is látszódtál rajta, igaz látom azóta már le is vetted... :S

De én ezt már jó jelnek tekintem az esetedben.

Ne félj már ennyire szinte mindentől, nem harapják le a fejed, ha egy kicsit tétova vagy. Aki meg mégis, azzal nem kell foglalkozni, szinte mindenhol vannak hülyék... :S

Ha vannak terveid, akkor szerintem próbáld megvalósítani először azokat közülük, amik a legkönnyebb feladatnak tűnnek a számodra. A terveid közül megtudhatnánk párat? De persze megérteném azt is, ha ezekről nem szívesen beszélnél. De látod itt szerencsére nem kapsz rossz dolgokat tőlünk, mindenki segíteni szeretne neked. És kint az úgymond való világban sem mindenki szörnyeteg. Jó igaz, hogy sok a hülye, de szerencsére nem mindenki.

Szerintem semmi komoly baj nincs veled, kb. én is ilyen vagyok. Sokszor bénának érzem magam bizonyos dolgokban, meg félek attól, hogy majd mit fognak szólni mások, de mégis csinálom. Egy ideje már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, ha nem sikerül, vagy rosszul sül el, vagy megszólnak érte, muszáj keménynek lenni. De igen is tudsz fejlődni te is, és ami talán a legfontosabb, hogy ne törődj mások véleményével. Egy ügyintézésnél sem kellene annyira félned, hiszen lehet, hogy kicsit bénázol, de nagy valószínűséggel egy darabig majd nem kell oda menned megint. Ha meg idővel mégis, akkor nem hinném, hogy emlékezni fognak rád. Szerintem mondogasd magadban, hogy márpedig vagyok olyan én is, mint a többi, sőt! Ha jól emlékszem, akkor egyik hozzászólásodban írtad, hogy van barátod, látod ahhoz volt bátorságod, hogy egy kapcsolatot kialakíts, akkor egy ügyintézés miért okoz neked ekkora gondot?!

Ne félj már, hiszen nincs mitől, legfeljebb szólsz előre az ügyintézőnek, hogy elnézést, ha kicsit béna leszek, de még nem volt hasonló dologban részem. Nézd hozzád hasonlóan én is sokat itthon vagyok, de azért kimozdulok időnként, nem szabad ennyire bezárkóznod.

Igen szerintem is apránként lépj előre. Mindig egy kicsit nagyobb feladatot tűzz ki magad elé, és akkor az önbizalmad is nagyobb lesz idővel.

Vagy menj mindenhová a barátoddal ilyen dolgokat intézni, vagy ő is ilyen típusú, mint te?