Kiút az evés rabságából (beszélgetős fórum)

Ne haragudj, de ennek az ok nélküli

- vádaskodásnak (nem te írtad, fordítottad)

- lehúzásnak (sic, huh)

- kioktatásnak (gyakorolni kéne, fel kéne tüntetni...)

SEMMI ÉRTELME.

Maga a cikk tartalma nagyon jó, építésnek szánta sok ember örömére. A tartalommal úgy látom nem is foglalkoztál, csak hogy mibe lehet belekötni. Inkább maradtál volna csöndben. Veled ellentétben Gyöngyi arcát, nevét is vállalja, nem csak fej nélküli képeket rak az adatlapjára.

Drága Gyöngyi!

Szép napot Neked és nem is kell ezentúl reagálni a hölgy véleményére...

Örültem a cikkednek és lehet, hogy majd megvásárolom a könyved is.

Gratulálok a fogyásodhoz és kívánok magamnak is annyi elhatározást, és gondolkodást, mint neked volt.

Továbbra is írj légyszíves ide cikkeket és oszd meg velünk az érzéseidet, véleményedet.

Szeretettel: Ibolya

Eszem ágában sincs egy ilyen butuska módon gondolkodó, mondhatni begyepesedett gondokodásra valló hölggyel vitatkozni.

Én banki igazgatósági tanácsi ülésekre készítettem előterjesztéseket éveken át, fordítottam több mint 10 évig az Országos Fordító Irodának stb.stb.

Ettől eszem ágában sincs itt játszani az eszem, mint neked.

Értsd meg, ez nem HVG és irodalmi fórum.

Mindenki úgy mondja el a magáét, ahogy akarja, és ha éppen rosszul teszi, vagy helyesírási hibákkal, akkor javaslom, ne olvass it semmit soha, hanem menj el egy kiadó szerkesztőségébe és ott éld ki az ilyetén hajlamaidat.

Ez nem magyar nyelvtan és stílus honlap, itt mindenki elmondja, ami kijön belőle, amilyen érzései vannak. Jól néznénk ki, ha ezzel kellene a Hoxa tagjainak foglalkozni...

Attól még a munkahelyünkön, hivatalos beadványainkban, én pl. a kiváló angol fordításaimban nem ejtek egy stílisztikai hibát, vagy helyesírási hibát sem, de hadd engem el itt magam és ne kelljen visszafogni a mondanivalómat nekem, vagy bárkinek, azért mert irodalmi szintet szeretnénk elérni..

Eszem ágában sincs a tanácsaidat megfogadni.

Szerintem valamely irodalmi honlapon, szakfordítói honlapon kellene osztani a tanácsaidat...hagyd a Hoxa-s tagokat békén ilyesmivel...én már rengeteg helyesirási hibától hemzsegő bejegyzést olvastam, iskolai végzettségtől (sokszor idegállapottól is függ), de eszem ágában sincs ilyesmivel foglalkozni.

Ha egy ember 8 általánossal ide beír és hibázik, akkor mi van, beesik az eső??? Le fogod szúrni, vagy lehülyézni? Nem az a lényeg, hogy egyáltalán használ számítógépet és elmondja a véleményét???

Elképesztő a gondolkodásod.

Na mindegy, további szép napot neked.

No more comment.

Már nem emlékeszem, melyik híres színész mesélte, hogy egy alkalommal törött lábbal játszott a színpadon (ez nem akadályozta a szerepét, sőt támogatta). Eljutott hozzá egy nézője felháborodott véleménye, miszerint micsoda ripacsság, amit a színész előad, mert ő ápolónőként tudja, hogy egy törött lábú ember nem így mozog.

Drága Zsirek, így jártál most Te is, mint a nevezett ápolónő. 

Nyilván mindent le lehet írni rosszul, jól és még jobban. Én úgy tartom magamról, hogy vannak gondolataim, tapasztalataim, melyeket sokak megelégedésére meg is tudok fogalmazni. (Persze mindig mindent lehetne jobban is.) Nem török szépírói babérokra. Írásaimmal az a célom, hogy segítsek azoknak az embereknek, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint amilyenekkel én küzdöttem évekig. A könyvem stílusáról még eddig nem hallottam negatív kritikát, sőt. (A cikkeim stílusát eddig még senki nem méltatta.) De talán éppen itt volt az ideje, hogy valaki figyelmeztessen, ne bízzam el magam. Még egy ilyen cikket is érdemes figyelmesebben megfogalmazni. (Bár ha leragadunk annál, hogy csak tökéletes dolgokkal merünk az emberek elé állni, akkor soha nem fogunk semmit letenni az asztalra, mert a tökéletesre csupán törekedni tudunk…)

Örülök annak, hogy feltételezel rólam olyan angoltudást, hogy egy ilyen szöveget le tudnék fordítani, sajnos azonban tévedsz. Az angoltudás nagyon is hiányzik az életemből. Annak viszont nem örülök, hogy megvádolsz azzal, hogy más tollával ékeskedem. Én ugyanis vállalom az arcom, sőt a nevemet is. A honlapomon még a lakcímem és a telefonszámom is szerepel. Mindenki személyesen is megismerhet, aki akar. És ismernek is nagyon sokan, és azt is tudják rólam, hogy nem okoz gondot számomra egy-két gondolat gördülékeny megfogalmazása, és azt is tudják, hogy amit írok, tapasztalatból írom. Nyilván volt valami fontos célod azzal, hogy ilyen sarkos véleményt mondtál rólam. Elárulnád nekünk, hogy - szándékod szerint - hogyan járul hozzá a mondandód a témában érintettek problémájának megoldásához?

(Nyilván számtalan elütés –ami akár helyesírási hibának is vélhető – és fogalmazási igénytelenség is található a fenti írásomban. Kérlek, nézzétek el nekem. De most sajnos csak ennyi időm volt arra, hogy itt írjak. Fontos teendőim vannak, de még jövök. Engem nem zavar, ha esendő embernek lát bárki is. A megszóláshoz egyébként sem ok kell, hanem szándék. )

Szia moli,

én nem bántottam Gyöngyit, csak elmondtam, hogy a cikk stílusa, olvashatósága bántóan sok kívánnivalót hagy maga után.

Sajnos a stílus- és szépérzék egyáltalán nem kor kérdése, nem gondolom, hogy lassan harminchárom évesen annyira fiatal lennék. És nem az ítélkezés kényszere váltotta ki belőlem a kritikát, hanem az ilyesmi - a fordításszerű szövegezés - igenis bántja az ember szépérzékét. Ez egy fontos szó itt a válaszomban.

Ugyanitt a HVG-vel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy különböztessük meg a tartalmi szolgáltatásukat - nekem gyakorló informatikusként szintén van némi rálátásom erre a dologra, és igen, olykor szintén csömöröm a mondanivalójuktól - attól az igazán kiváló és példamutató grammatikai és stilisztikai hozzáállástól, amivel tálalják ezt a bizonyos mondanivalót. Sok magazinnal ellentétben, mert evvel szerettem volna igazán példálózni, nem pedig a pénzügyi-szakmai részével, ami itt teljesen irreleváns.

Tehát kellemetlen a cikk olvasása, hiszen a kényszeredett-kimódolt nyelvtani szerkezetek mögött igencsak kiabál, hogy ezek bizony nem a szerző gondolatai, pont a magyartalan szövegezés miatt.

"Egyáltalán nem fontos, hogy életszerű legyen a fordítás": sajnálom, abszolút nem tudok egyetérteni.

Ha fordítás, legyen feltüntetve, hogy az - de elsősorban legyen szépen, magyarosan lefordítva, ne pedig dilettáns, középiskolás módon. Amennyiben a szövegezés jól sikerül, és a végtermék egy kellemes, olvasható, elgondolkodtató szöveg, a kutyát nem érdekli, ki és miért írta eredetileg, mint ahogy én abszolút nem kérdőjeleztem meg, magának Gyöngyinek vagy a témának, a mondanivalónak van-e helye, létjogosultsága a polcon (nyilván van), csak éppen ügyeljünk már rá, kérem szépen, hogy amit kiadunk a kezünk közül, ne kiáltson lektor, de főképp ne egy főiskolás angol szakos bölcsészlány után, hogy ugyanmár puhítsa meg egy kicsit a szöveget, hogy ne legyen ennyire keresett az egész.

Az én életem nem lesz könnyebb, ha durva stilisztikai és grammatikai hibák felett szemet hunyok, sőt, nem is szeretném, ha elterjedne ez a fajta hozzáállás, mert őrizném a kincset, amit a televízió, a Blikk magazin, és az aluljáróbeli ponyvastandok oly bőszen igyekeznek elveszejteni. Szerintem 40-50 felett sem szégyen meghallgatni, megfontolni egy akár csak harminckét éves tanácsát sem, nem szégyen az - sőt, erény.

Nekem is tetszett a cikk, és teljesen találva érzem magam.

Két pici gyerekem van és elmondhatom, én vagyok a családban aki a legkevesebbet pihenhet. És amikor már nagyon fáradt vagyok és nem alhatok, eszek, hogy menjen tovább a verkli.

És akkor is eszek, ha stresszelek. Állandóan elégedetlen vagyok, valamivel, valakivel legfőképpen magammal, és a sok étellel elfojtom a gondjaimat.

Minden nap elhatározom a tutit már kb 15 éve(most 31 vagyok)lefogyok, 1200kcal, gyümölcsnap, Atkins... stb. és délre már örülök ha nem eszem magam halálra annyira kompenzálok a kajával.

Kb. 10-15 kg. feleslegem van (most 175cm, és 75kg vagyok), és állandóan foglakoztat a fogyás kérdése, már egyfajta mániám ez is a kényszeres evés mellé és nem szabadulok tőle.

A napi 3szori étkezést is próbáltam, de egy hét után visszatértem a folyamatos evésre, mert ezt szoktam, de most a cikk hatására mégegyszer elkezdem.Mostantól napi 3 kaja.

Köszi a cikket, és bocs ha hosszú voltam, csak jól esett leírni a gondom.

Kedves Zsirek!

Nem hiszem, hogy Gyöngyi, aki interneten is árulja a könyvét és láthatóan kövér volt és lefogyott, bántani kellene neked.

Én 31 éve pénzügyi-külkereskedelmi közgazdászként dolgozom és mondhatom pár éve már hányingerem van a HVG-től, attól is csömört lehet kapni. Pedig én banki privatizációs pénzügyi elemzőként faltam a HVG-t a 30-40 év közötti életszakaszomban.

Szépirodalom, újságok, versek...felesleges ezzel bántani ezt a hölgyet, én is vétek súlyos hibákat, ha gyorsan el akarok mondani valamit, pedig remek verseket írok a www.poet.hu társaság körében és évtizedek óta kiválóan fordítok angolról magyarra mindent.

Szóval ha Bányai Gyöngyi a megjelentetett könyvét máshonnan vette, nem ő írta, akkor is van benne olyan dolog, ami érdekes lehet...az meg az ő dolga, hogy megveszik-e a könyvét az weboldalán olvasott ajánlása után, vagy sem..

Még fiatal vagy, ebben a korban az ember lánya könnyebben ítélkezik mások felett, aztán amikor 50 év körül jár, mint én is, mindent elkezd másképpen látni és az életét is átértékeli.

Egyáltalán nem fontos, hogy életszerű legyen a fordítás, annyi csapnivaló irodalmi remekműnek kikiáltott művek árulnak a kiadók, könyvesboltok..miért ne férne meg Gyöngyi is a polcon, főleg a saját weboldalas polcán?

Egy picit több megértést az emberek iránt, az nem ártana neked, a saját életed tennéd könnyebbé.

Nagyszerű, hogy leírtad a cikkben Gyöngyi, hogy az étellel lehet pihenni, lazítani, sajnos rá kellett jönnöm, hogy én is ezt csinálom, mellé még az, hogy alvási szokásomat (mindig szerettem és jól tudtam aludni, minimum 6-8 órát) 45 éves korom után a sok internetezés éjjel (külföldi, tengerentúli időeltolódás miatt)felborította, aztán meg megjött a változókor, az miatt szintén többször nem tudok aludni.

Szóval ugyan most járok endokrinológiai vizsgálatokra, de azt kell látnom, hogy egy hete betartom az 1200-1300 kalória evését, hetente 3-4 alkalommal a futópadomon gyorsgyaloglok és láss, csodát, egy hét alatt leadtam azt a 4-5 kg-mot, amit stresszes időszakomban felszedtem magamra a meglévő 114 kg-mom tetejébe. Szóval én azt hiszem, hogy oda kell figyelnem, hogy ezt a kalóriamennyiséget remekül tudom tartani Norbi tésztával, Béres A. tésztával, kölessel, barna rizzsel, ha naponta nem eszem egy adagot, nem bírom betartani.

Szóval nagyon igazad van, az ember az lesz, amit vízionál magáról a jövőre...én is elhatároztam a végleges fogyást (bár én "csa" 2005 óta vagyok kövér) és a kifogásokat, vércukorszint ingadozásra nem odafigyelő étkezéseket, alkoholt (kevés uniqumra, jó minőségű kevés száraz vörösborra gondolok, csak annyit fogyasztottam) ki kell hagynom az életemből.

Nagyon tetszik a cikk és nagyon jó olvasni, hogy valaki ezt végre leírta, hogy nemcsak vigaszevés van, hanem pihenés, lazítás helyetti vagy azzal egyidőben végzett feleslges étkezés is..

Remélem, ősszel már vékonyabban 30 kg-mal legalább nézhetek bele a tükörbe én is.

Nem is értem, mostanában mindig azt hallom, hogy legalább ötször kell enni naponta, elég nehéz volt ezt összehozni, most meg csináljam vissza?

Nálam az a baj, hogy a napjaim fénypontja, az a pillanat, amikor eszek. Próbálok egészséges dolgokat enni, de fontos, hogy szeressem és finom legyen, és egy-egy ilyen zabbantás után jól érzem magam. Persze nem nagy zabbantásra gondolok, lehet az egy fincsi alma is akár. De ha olyat kell ennem, amit nem kívánok, akkor inkább nem eszek semmit.

Erről a cikkről ordít, hogy idegen nyelvről fordították. "Kiút az evés rabságából" (sic!), meg "Ám annek ellenére", uhh. Szörnyű, magyartalan, iskolai dolgozatszerű az egész. "Elsőre legtöbbünknek így tűnik ez."... ilyet senki nem mond! (És nem is ír le.)

Kicsit gyakorolni kellene az életszerű fordítást: szépirodalmat olvasni, újságokat, verseket. A HVG nagyon jó tanító. Hogy mi is magyaros, milyen az élő beszéd, élettel teli szöveg. Mert bizony fordítani ennél sokkal komolyabb feladat.

Ha nem a publikáló fordította, akkor pedig fel kellene tüntetni a forrást.

Gratulálok én is a cikkhez!

Jó a tervezős ötlet, de nem mindenkinek jön be. Pl. nekem sem. Nem tudom megtervezni, mit eszek, mert nincs kedvem ahhoz, hogy akkor és annyit és azt egyem.

Nekem az vált be, hogy rákényszerítem magam, hogy akkor egyek, ha korog a gyomrom. Utána más praktikákat is bevetettem, de először ez volt hatásos. Meg az, hogy 16 óra után semmi vacsi. Az időkorlát ennyiből jó. Az utólagos étkezési napló szintén tuti ötlet. Meg lehet ám rajta utólag lepődni :P.