Kitagadtak a szüleim (beszélgetős fórum)

Ezt a második mondatot nem értem.

Minek lesz gyümölcse?

szia!!!

az előttem hozzászólókkal nem nagyon értek egyet....

azért mert:

- olyat nem szabad tanácsolni senkinek sem hogy felejtse el a szüleit!!! ez nem éppp a magyarázat a dolgogra...mégis a szüleid akármilyenek is, az én szüleim em piskóták nem vagyok büszke rájuk de mégis nekik köszönhetem azt ami vagyok, lettem....

Nem derül ki sok minden az előzményekről....

csak úgy nem tagadna ki senkit.... biztos hogy csak a pénz volt a dolgoban?

elég nehéz a szülőkkel megértetni magunkat, hisz 2 külön dimenzió

De ha belegondolsz lehet jobb úgy hogyha leültök beszélni ha nem megy ordíts... de mond el a véleményed!

ne húzódj félre főleg ha makacsok a szüleid.... én biztos vagyok benne hogy szereted őket és ők is szeretnek csak félreértettétek egymást, vagy homokszem csúszott a gépezetbe.... Ne add FEL tisztázd a tisztázandót!

A kitagadás nem itt kezdődik - jogi értelemben -.

Fájni fog egy ideig, de mindenki megbékül.

És milliók élnek úgy jelenleg hazánkban, hogy hónapról-hónapra... Ez pedig nagyon sok pénz... Legyél büszke magadra!!!

Volt 300eFt-od?-még ha takarékban is?

Mert ha igen(még akkor is ha most 4 órásállásod van)-akkor evvel a lépéseddel 100% gyümid lesz.

Most haragszanak rád, Isten tudja igazából miért. Majd később "megbocsájtanak", ha már eleget mászkáltál utánuk. Aztán egy darabig minden szuper és kezdődik újra az egész... :S

Sajnos ismerős szitu.

Nagy senkinek tartanak és mégis tőled kérnek?

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy.

De azt kell mondanom, hogy nem azért tagadtak ki, mert nem adtál nekik kölcsön.. :((

Kitagadtak a szüleim, mert nem tudtam nekik kölcsön adni 300 ezer ft-ot. Majdnem 1 évig nem volt állásom 28 ezer ft-ból éltem, 4 hónapja találtam egy munkát, de ez csak 4 órás, tehát nem vagyok túl fizetve így sem, de több mint a semmi, mert nagyon kell a pénz.

Világ életemben én voltam számukra a nagy senki, az apám sokáig utált, mivel lánynak születtem. 17 éves korom óta a saját lábamon állok, nincsen senkim és semmim...most már csak magamra számíthatok...pedig én bíztam benne, hogy valaha az életben egyszer majd élhetünk még úgy, mint egy rendes család...de nem valószínű...

Én örültem volna a legjobban, hogy én a nagy senki tudok nekik kölcsönadni...de nem tudtam, mert nem volt miből...egyik napról a másikra élek...