Kisfiam elvesztése... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kisfiam elvesztése...
Márti! Őszinte részvétem!! :'( :'(
Én novemberben veszítettem el a babámat, aki 3 és fél év után érkezett és a 4. lombik gyümölcse volt. Most a kivárás fázisa van nálunk is, és én is azt érzem, hogy igen, szeretnék másik babát, egy MÁSODIK kistündért... Mert az első Ő volt...
Fogadd őszinte együttérzésem! Örülök,hogy azt olasstam már a szülőszobán a következő EGÉSZSÉGES BABA megszületésének reményébe kapaszkodtál! Csak ezzel a hozzáállásal lehet egy ilyen tragédián túllépni. A mi történetünk röviden: Házasságkötésünk után azonnal úgy gondoltuk csak gyerek hiányzik az életünkből. 1 év próbálkozás után jöttek a kivizsgálok, kezelések nem részlezetem, mert az ígértem rövid leszek, csak címszavak: nincs peteérés -clostylbegit kúra - semmi erdmény. Férjemnél kevés a spemiumszám - herevisszér műtét, majd 3 hónapos hormonkezelés, semmi eremény. Újabb kivizsgálások , új remény: lombikprogram. 5 sikertelen kezelés. Az eddig leírt kezelések alatt 6 ( !!!!) év telt el . Besokalltunk, belefáradtunk. Úgy gondoltuk kihagyunk 1 évet aután talán még 1 beültetést bevállalunk! A 7 évben nem láttunk orvost, eseményteelenül telt az év. Ám a következő év elejénn amikor már egy ideje foglakozatatott a gondolat, hogy újra felkeresem az orvosomat megtörtént a első csoda: késik 1 hetet, 2 hetet - csak ekkor vettem egy tesztet: 2 csíkos lett!!! Határtalan boldogság porblémamentes terhesség, és a kirt napon megszületett a makkegészséges gyönyörű kislányunk!!!! Alig múlt 1 éves mikor elkeztünk arról beszélni, milyen jó lenne egy kistesó. A következő hónapban terhes lettem Ez a 2. csoda !(Az előző terhességre több mint 7 évet vártunk !) Amikor az öcsi is elmúlt egy éves úgy gondotunkjöhetne a harmadik is :) Szinte csak gondoltunk rá , és újra két csíkos lett a teszt! 3. csoda Ez a terhesség már kissé nehezebb volt fáradékonyabb voltam, hiszen két kisgyerek melett (akik ekkor 1 és 3 évesek) nem meglepő. A kiírt időpont előtt kb. 10 nappal éjszaka kezdődtek a fájások. Napközben nagyon meleg volt aznap, emlékszem, hogy kényelmetlenül éreztem magam emiatt és ő talán is ott benn, és határozott mozdulatokkal a tudtomra adta. Sokat simogattam a hasam...Szóval éjjel irány a szülészet, szokásos kikérdezés, átöltözés, ultrahang. Gyanúsan sokáig hallgat az orvos, majd jön a baljós kérdés: anyuka mikor érete utoljára, hogy mozog a baba? A szülésznő is a monitort nézi szóltlanul majd megfogja a kezem és együttérzően simogatni kezdi...Én meg nem értem, nem akarom megéreteni miért aggonak, hiszen déltuán még sokat mozgott! Az prvos újra a montirra mered majd halkan közli: Sajnos nem látok magatmozgást, és szívhang sincs...Ekkor ért be a saját orvosom és ő is csak ezt tudta megerősíteni. Azt nem írtam, sajnos az első két gyerekem minden próbálkozás ellenére császárral végződött, és most a halott kislányomat meg kellett szülnöm. Nem tudtam mi vár rám , meddig fog tartani, de köszönet a szülésznőmnek és orvosomnak nagyon embrséges és együttérző segítségével 3 óra hossza alatt megszületett az egyébként gyönyörű kisbabánk - akinek a nyakára kétszeresen rá volt csavarodva ködökzsinór....Én sem akartam megnézni, de szülősznő azt mondra ne féljek, higgyem el később bánni fogom ha nem köszönök el tőle. Egy pillantra felemelte, és a mai napig hálás vagyok neki érte ezért.
Amikor vége a férmmel akkor szakadt ki belőlünk igazán a zokogás, de amint az orvos újra ott volt mellettem ösztönösen jött a kérdés: mikor lehet újra kisbabám. Megvizsgált, mindent rendben talált és nekünk is a 3 hónap pihenést, regenerálódást javasolta. Ez 2008 júniusában történt. Decemberben már boldogan fogtam a kezeben újra a két csíkos tesztet, és 2009 auguszusában megszületett a 4. csoda
Bocsánat, hogy kicsit hoszzúra sikerült, de remélem sokaknak erőt és reményt ad a történetük.
Kedves Márti! Szorítok, hogy mielőbb sikerjüljön neked is egy egészéséges és boldog kisbaba boldog anyukájává válni!!!
Kedves Márti1990, Ármin anyukája!
Fogadd őszinte részvétemet és mély együttérzésemet! Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett neked is élned és ráadásul ilyen gyötrelmes, szörnyű körülmények között. A helyzetet, ami amúgy is nagyon nehéz, még ezek az emberek is megnehezítették.
Tudom, hogy ilyenkor jól esik a sok kedves és bátorító szó, amelyek arról biztosítanak, hogy együttéreznek veled, de sajnos tudom, hogy ezek a szívünk legmélyén nem érnek célba. Eghy ekkora fájdalmat nagyon nehéz megemészteni, meggyászolni egy gyermeket pedig egy élet is kevés talán.
Nem rólam szól a fórum, de hogy megpróbáljálak vígasztaln és előre lökni...
3 babát veszítettünk el, köztük egy 20 hetes kislányt is, akit én is világrahoztam természetes úton. 3 küzdelmes, gyötrelmes év után, nagyon sok fájdalom és átsírt éjjel után, rémálmok és nagy kiborulások után, most a hálószobában szuszog a 3,5 hónapos, egészséges, Bálint nevű fiúnk.
Hidd el, a boldogság megadatik neked is, csak higyj és ne add fel! Kívánok neked mielőbbi lelki gyógyulást és gyermekáldást minél hamarabb!
Sok-sok erőt kívánok!
...
Nagyon meghatott a történeted...
Igen ez így van!
És képzeld velem a csoda már megtörtént ahogy lehetett próbálkozni elsőre sikerült! Úgyhogy most itt van 18 hetes fiacskám a pocakba és ami a legfontosabb teljesen egészséges úgy néz ki ( az első angylkánk nekünk is 1,5 év után jött össze)!
Fel a fejjel nekünk ezt a rémálmot át kellett élni, de a jövő majd kárpótol!
Nagyon Sajnálom ami veled történt, sajnos énis tudom milyen fájdalmat érzel! Végig sírtam a történeted mert a mi történetünk is hasonló, de nekem a kórházi dolgozók sokat segítettek! Felháborító nem elég amit át kellett élned még ők egyet belédrúgtak!
De hidd el idővel jobb lesz, énis így voltam! És a csoda veled is meg fog történni!
Nagyon sajnálom, ami veletek történt! Én is elveszítettem a kislányomat születése után 7 hónappal! :((( Ez már 2 és fél éve történt!
Most 26 hetes várandós vagyok a kisfiammal!
Légy kitartó és hidd el eljön majd a te időd újra! Gyászold meg a kisfiadat, mert arra igenis szükség van!
Őszinte részvétem.
Szinte végigsírtam az írásod.
Nem is tudom mit írhatnék... csak pityergek és pityergek. Egy 2 hónapos kislány anyukája vagyok, s bele gondolni is rossz, abba ami veled történt. :( Nagyon sok kitartást kívánok nektek. S én hiszem, hogy ahol szeretet van oda megérkezik a várva várt csoda, egy kis gyermek.
A kórházi dolgozók viselkedése, pedig jellemezhetetlen... már nálunk is hallottam hasonlókat, én azt sem értem, hogy nem lehet megoldani, hogy egy olyan anyuka, aki elveszítette a babáját vagy éppen azért harcol, hogy legyen neki, miért olyanokkal kell egy szobába lennie, aki éppen elveteti. :(
Felzaklatott az írás - olyannyira, hogy egy könnyet is elmorzsolgattam a szemem sarkában, habár ez rám nem jellemzö. Felzaklatott a kórházi személyzet érzelmi barbársága, és a rengeteg fájdalom, amit átéltél; olyan fájdalom, amit teljes egészében fel nem foghatok, mert nem éltem át hasonlót, de tudom és érzem, hogy tragédia...
Örlük, hogy a remény él benned; meglásd, egy újabb élet is élni fog.
A legjobbakat kívánom neked egy nagy, "virtuális" ölelés és puszi kíséretében.
Szia! tudom, hogy ilyenkor az ember gyereke mindentől parázik, de kérlek PRÓBÁLJ meg NEM ELOLVASNI ilyen cikkeket!!! Csak összeeszorul a szíved tőle, és a babának sem tesz jót. Csak pozitívan!!!
A fórumindítónak pedig nagy ölelés!
Nagyon sajnálom ami veletek történt :-( Kívánom, hogy mielőbb újra várandós legyél és a kezedben tarthasd egészséges kisbabátokat
Sajnos én is átéltem szörnyűségeket, tragédiát, de muszáj túlélni. Jól csinálod, hogy beszélsz róla , férjeddel is beszéljetek Árminkáról, így "könnyebb" feldolgozni. Egy méhenkívüli után három évvel, két gyermekemet szültem meg, de az édes kicsi lányom nem lehet már velünk, három hónaposan angyalka lett :-( A kisfiam egészséges, 3 éves és boldogok vagyunk vele. Valamiért így kellett lennie, ezzel kell együtt élnünk, hogy kiszakadt a szívünk egy darabja :-(
Nagyon drukkolok.
Nagyon sajnalom :(
Velem is nagyon hasonloan tortentek a dolgok, csak a 33. heten. Tenyleg nem hiszem, h ennel szornyubb tortenhet egy novel. Azt hittem belehalok a fajdalomba, de aztan ahogy telt az idokonnyebb lett. Ez 3 eve tortent.
Azota van egy 19 honapos kislanyom es egy 7 hetes kisfiam, akik mindenennel dragabbalók nekem, de az űr mindig ott marad a lelkemben.