Kis korkülönbség: pro és kontra! (beszélgetős fórum)

A másik meg az, hogy nem tudod, mit húzol. Nekem se lenne semmi bajom, ha a középső nem lenne fogyatékos. Csak egy enyhe autizmus, ami alig egy éve derült ki 5 évesen.. Tehát még csak nem is vészes, amikor a 3.-at vártuk, még fogalmunk se volt, hogy ilyen baj van...

De ez, és még ennél jóval durvább is bárkivel megtörténhet. Ahol lakunk két ilyen gyerek is van még..

Arra az esetekre is ki kell tartani az energiának, ha valamelyik esetleg kicsit több foglalkozást, türelmet igényel.. És ehhez nem is mindig kell diagnosztizált betegségnek lenni..

Mondom, az öt fiúgyereket felnevelő anyósom az egy lányommal alig bír. Pedig nem rossz, csak egyszerűen úgy fogalmaznám, hogy "sok". A barátaink simán beszélgetnek egy órát a padon ülve a 2 és 3 éves gyerekeiktől. Nekem ilyenben soha nem volt részem 8 éve.. Még ma sincs. Nem azonos az igénybevétel mindenkinél, ez nem is vitás..

Meg lehet ezt jól is úszni, meg nem is..

Sziaszok.

Nekem van két fiam 22hónap van köztük.

20évesen szültem az elsőt ,most 16-14évesek.

Nagyon kifáradtam,de így volt jó.Örökölni nem tudtak mert már akkor is nagy volt a méretbeli különbség,mint most.105kg-190cm meg 170cm a 50kg val :)

Most várom ennyi év után 36évesen a 3.fiam.Itt már olyan mintha "egyke"lenne,hiába lesz két bátyó.

De a lényeg,hogy nagyon várjuk!

Nekem hugom van 5 év különbség.Keveset játszottunk.Amikor én már kezdtem eljárni ő még játszott.Nem tudtunk beszélgetni sem.Amikor ő került bulizós korba,én mentem férjhez.

Most tartunk ott,hogy vannak témáink,család stb.

Szerintem a két év a legjobb.Persze ezt mindenki maga érzi.

Ja, aranyosak itt sokan, csak a magukét mondják... De ez mondjuk nem baj, mert legalább ők jól vannak..

Azt nehéz megérteni, hogy nekem ment, meg jó volt, de nem biztos, hogy a másik is ugyanazt érezné, akár pro-akár kontra..

Ma valahogy olyan durr-bele világ van. Vagy valaki ezerrel üvölt, hogy neki nem kell gyerek, ahol meg van, ott meg már egy év után kérdezik a kistesót.. Biztos jó ez is, meg ilyen korban élünk.

Anno, amikor az öcsém született, akkor öten voltunk úgy a csoportból, nagycsoportban, hogy akkor született a kistesó. 5 évre. Nekem valahogy az olyan nyugis emlék.. Ennek ellenére nekem gyorsabban jöttek. Nyilván van ebben is jó, mert mondjuk lassan "túl vagyok" a kisbabás gyerekezésen, és indulhat újra az élet "normális" menete. De azért anyám megjegyezte, hogy ő ezt nem bírta volna ki..

Nekem azért ez nagyon hiányzik már.

Anyósom, aki ugyebár négyet nevelt fel pici korkülömbséggel, nem vállal el az enyémekből kettőt se egyszerre..

A másik meg, hogy a jó példák mellett annyi, de annyi a válás itt a környezetemben.. És szerintem sok helyen bizony túlvállalták magukat.. Mert van aki az üvöltések kezelésében jobb, van aki meg a mérlegkészítésben... A kettő nem feltétlenül jár együtt.. Bár járhat..

Csak magunkat kell hozzá ismerni.

Ja, még valami. :)

A nagylány aznap még szopizott, mikor elmentem a kicsit megszülni. Utána nem kérte mert más ízű lett a tejem, de a sógornőm együtt szoptatta a két fiát. Neki 15 hónap van a két fiú között. szóval terhesség és szoptatás megfért nálunk egymás mellett, pedig az orvos csodálkozott nagyon miért szoptatok még

Nekem a két nagylány között 20 hónap van. Most 6 és 8 évesek.

Ma sem csinálnám másképp. Sőt a kisfiam mellé kis korkülönbséggel szerettem volna még egyet, de az nem jött össze. A fiam 2 éves múlt, tehát legalább 3 év lenne a két kicsi között. Én így már nem szeretném.

A két lány teljesen összenőtt. Ami nehéz időszak volt a kisebbik 6-12 hónapos kora, amikor már nem akart egyhelyben maradni, de még kicsi volt játszani. Előtte utána nem volt gond. Sőt! Nem kell leülnöm játszani velük, mert megoldják együtt. Ha az egyik nincs otthon valamiért, hiányzik a másiknak, figyelnek egymásra ha kiengedem őket az utcára.

Sok olyan példát láttam, amikor 3-4-5 év van a gyerekek között és nyűg a nagynak a kicsi, mert más az érdeklődési kör, mások a barátok. Nálunk még a barátok is majdnem azonosak, mert már a kicsinek is barátai a nagylány iskolatársai.

Még valami. Anyagilag-éppcsak elteszem a ruhákat, következő évben már veszem is elő. A barátnőm most épp új nadrágokat kell, hogy vegyen a kisebbik lányának, mert 4 éve még a trapéznadrág volt divat, ma már a kisebbik lánya azt nem hajlandó felvenni. Nálunk 4 év van a két lány között.

Különböző neműeknél szerintem még szembetűnőbbek nagy korkülönbség esetén a különbségek

Remélem tudtam segíteni

Nem az akaráson van a kérdés... :) Nagyon gyerekpártiak vagyunk mindketten. Még kettő bébi tervben van, meglátjuk mikor és hogy jönnek, de tervezzük a nagycsaládot :).

De amúgy teljesen jól leírtad az én dilemmám :). Tök ugyanezeken agyalok én is :).

Az biztos.

Nálunk a nagy már sulis, hát borzalom. Minden nap vinni kell valamire valami pénzt.

Pedig tök egyszerű suliba vittem, pont azért, mert nem akartam lépést tartani a 6x2nyelvű3tagozatosban a szülői siserehaddal, se anyagilag, se szájtornán. De még így is nagyon gáz..

Meg még az ovi, meg még most már a bölcsi.. Gyümi, wc papír, szalvéta, és társai...

Bezzeg a régi jó kis kiszámítható pelenkaköltség..:-))

Meg hát a legtöbb "költség" az az összeg, amit nem keresel meg a melóban, holott gyerekek nélkül megkereshetnél. Hát ez nálunk többszázezer...

Úgyhogy mondom is nekik, hogy nagyon értékesek ám...

Ezeket nem annyira Neked személy szerint írtam, inkább a fórumindító kedvéért.

Más úgy nem menni a játszótérre, hogy otthon foglalkozol velük, meg lehetővé teszed, hogy társaik legyenek. Én most tanítgatom a férjemet, hogy hogyan is kell barátságot kialakítani, meg megtartani..

Én egyébként nem voltam otthon a két nagyobbal. Valószínűleg nem is lett volna soha, még második se, ha otthon "kell" lennem. Most a harmadikkal voltam/vagyok. Eddig jó volt, de már nagyon elég.

Csak most a középsőmnek nincs ovija, mert ő fogyatékos, és már nem járhat a rendesbe.. Amíg ez nem rendeződik addig még keresni se tudok helyet..

Hát hárommal már bizony még pár évig nem lesz az igazi a munka.. De hát ez benne volt..

Akkor én most ellenpélda leszek, nálunk 10 év korkülönbség lesz a gyerkőcök között. Nagyon fiatalon jött a lányom, és lényegében most jutottunk el a férjemmel arra a pontra, hogy a következő babához ideális a helyzetünk. Anyagi téren, a karrieremben, és mindenhogy. Furcsa játéka az életnek, hogy egyszerre 3 babát is "kaptunk", így megtapasztalhatom milyen a "kis korkülönbség" :)

Egyébként nekem ez az összes félelmével most nagyon kényelmes, a lányomat már csak hozni vinni kell a suliba, edzésre, meg beszélgetni vele. Minden mást meg tud csinálni egyedül, vagy ha nagyon kell, a férjemmel. Egy pár éves picurka mellett nekem ez most nagyon nehéz lenne.

Most már mi is kertes házban lakunk, minden van a kertben, jobb, mint a játszótér, azóta mi sem járunk, inkább ide járnak hozzánk a gyerekek. A fiam halála után nem igazán bírtam elviselni a játszóteret.

A 3 év még tényleg nem rossz, de akkor vissza kell menni előtte, ha tudzs, mert egyben olyan sokat otthon lenni, az nagyon gáz.

Mivel én vagyok a legidősebb testvér a tesómnak ennyi van nem játszik..-) Nekünk van a legtöbb.

Nekem a munkába való visszatérés elég szar volt, pedig közben megcsináltam a gyerekek mellett a PhD-t, de 2 ovis és 1 bölcsis mellett heti 40 órában dolgozni nulla segítség mellett az nem az, amit szeret az ember.

Anyósom érdekes nő volt, ő a mai napig nem látja, hogy valamit elmulasztott volna.. A maga módján szerette a gyerekeit, de ő nem tudta, milyen naponta játszótérre húzni őket, ott fegyelmezni, kapcsolatokat kialakítani, halálfáradtan hazajönni.. Ott volt a kert, nőttek, mint a dudva. Pedig úgy egyébként 3 diplomás, hajtós, értelmes emberek (voltak) mind a ketten..

Csak akkor szakadt meg a szívem, amikor a férjem azt mondja a hisztiző lányomnak pár napja, hogy látod, én sohase mehettem játszótérre, meg sulis táborba, milyen jó neked...

Egyébként olyan baj velük sem volt, elvoltak, jók volta, már amennyire 4 fiú jó lehet..

A legnagyobb közülük 24 évesen halt meg. Sohase tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ő ezt a családot nem bírta valahogy így.. Ki tudja..

Az is biztos, hogy a körülmények is sokat számítanak, meg a szülők, meg a gyerekek jelleme is.

Én így a 3. gyerek után azt mondom, hogy az a 3 év korkülömbség úgy általában még nem olyan nagy, és ugyanakkor a szülőnek is kényelmes. Az öt évesem, meg a két évesem simán összenőttek, mintha egy év lenne csak köztük.. Persze, a gyed rendszer ennek nem kedvez, mert aszerint a két év az ideális... Én úgy csináltam, hogy dolgoztam a 3. előtt egy kicsit, így ismét jó lett a gyedem. Nagyon kellett az a kis "kikapcsoló munka" a harmadik előtt. Én a szakmámat is szeretem, nekem az is fontos, és örömteli..

Ezt mindenkinek magának kell tudni, igazából tanácsot adni nehéz.

Abba a hibába nem szabad esni, hogy jaj, a tesómnak 4 van, akkor nekem is négy kell. Mert le ne maradjak... Vagy ha szomszédasszony is kibírta, én is kibirom.. Még a gyed téma is csak másodlagos, mert az a fontosabb, hogy senkit se viseljenek meg ezek az évek a kelleténél jobban, mert túlvállalta magát.. Lehet példáus 3 gyereket szülni egész nagy korkülömbséggel is. Ilyet is ismerek, ott lényegében 3X1 gyerek van, és a nagyok már elosztva segítenek. Az anyuka meg végig dolgozott mellettük, igaz, nem is villamosvezető volt, hanem kozmetikus... Őt nem viselte meg az egész..

Tehát szerintem a tanács annyi lehet, hogy mindenki őszintén nézzen magába, hogy mit akar, mit bír, és ne csak a gyedet nézze, hanem azt is, mi lesz utána.

Nem irigyellek az aggodalmaid miatt, egy nagyon kemény helyzet, sok kitartást, erőt hozzá..

Hát én nem szeretnék nagy korkülönbséget.

Ha gyed alatt szülnék szinte ugyan azt kapnám mint most.Ha gyes alatt akkor keveset.De viszont a gyes elég gáz összeg.

Nos ha kis korkülönbséget akarok akkor gyed alatt kell,ha nem akkor kapásból 4-5év lesz a gyerekek közt.

Hogy miért mert gyes alatt tuti nem szülők mert az anyagiakra gondolni kell.Akkor vissza munka ugye de lehet állást kell váltanom és ha jót akarok kapni,illetve mindent akkor 1évig minimum dolgozni kell.

De itt a kérdés!Vajon találok-e egyből munkát?sikerül-e egyből teherbe esni?stb.

Munka azért gáz nálam mert 12órába dolgoztam és gyerek mellett nem fogok:-D

Nyilván a te eseted más.

Szerintem most már nem lenne gond mert mire megszületne a pici már stabilan járna,beszélne,pelust se használna már annyit..jól össze nőnének.

Mind a kettőnek van előnye hátránya.

Kívánom hogy a legeslegjobban dönts ja és a legfontosabb szerintem hogy mind a két szülő akarja.

Nekem is volt olyan, hogy akkor még két gyerekes voltam, a nagyobbik megmakacsolta magát, hogy ő most nme jön haza (2 éves volt). Toporzékolt, hisztizett úgy, hogy még ki is jöttek a házból megnézni.:-) Aztán a hónom alá csaptam, fél kézzel toltam a kocsit, úgy mentünk hazáig, közben meg rúgkapált.

De szerintem az sem jobb, ha azt kell megmagyarázni egy 4-5 évesnek, hogy most nem tudunk 2-kor elmenni játszira, mert a kicsinek aludnia kell délután.

Nagy előny volt, hogy az igényeik hasonlóak voltak.

Nem hinném, hogy ott csak az volt a baj. Azért azt látja az ember, hogy szült 2 gyereket kis korkülönbséggel és ő ezt nem bírja. Akkor nem vállal be egy újabbat kicsi korkülönbséggel. Főleg nem négyet. IGen, az anyának nem annyira könnyű. De ez csak átmeneti, mire a legkisebb is 2 éves lett már szuper volt az összehang. Azóta kifejezetten előnyös, mert sokkal kevésbé lógnak rajtam, mint azoknál a családoknál, ahol egykék vannak, vagy nagy korkülönbséges tesók. Perzse tudnak igényelni engem is, de nagyon el tudnak szórakozni.

Köszönöm, ránk fér. A kép nem annyira idilli, a negyedik gyerekünk meghalt 4 hónaposan, ezért most nem lesz könnyű a babavárás.

Bizony, nekem is megvannak ezek az emlékek, hogy állok télen, már terhesen a másodikkal a földön hisztiző - (hisztikorszakos) lánykám felett. Már 10 perce fekszik ott a mínusz 12-ben, a bámészok körülálltak, okoskodnak, és még csak fel se tudom nyalábolni, és elhúzni onnan, mert ennyit már nem emelhetek. Végül apámat hívtam fel telefonon, aki lejött, és felvitte a lányt.. Valahogy nekem ezek nem a legjobb emlékek, pont a tehetetlenség miatt..

De persze vannak olyan gyerekek, akik nem csinálnak ilyet soha... Hát, lutri..

Van akinek ez bejön, tök jó, hogy Te ilyen vagy.

De a legtöbbek meg egy életre megkattannak ettől, vagy nem tudnak tényleg annyit foglalkozni a gyerekekkel, amennyit azért alapból kéne. Nagyon sokan el is válnak, mert kapcsolati szinten sem képesek ezt kezelni. Kapásból három ilyet tudok felsorolni a közvetlen környezetemből, élen a férjeméket.. Ott öt év alatt jött a négy gyerek. Nem kellett volna. Pedig még az anyagiak is nagyrészt adva voltak.. Csak nekik nem volt való. 10-ből 9 embernek, pláne a mai közfelfogásban ez nem való.

Egyébként boldog babavárást..

3 év 5 hónap alatt 3 gyerek, ikrek nincs köztük.:-) Csak horoszkópilag.:-)

A világ legjobb dolga, szuper jó testvérek, és nagyon el tudnak játszani egymással.

Ha még egyszer kezdhetném is így csinálnám. Utána szültem még egy negyediket is, ott anyagi okok és munka okok miatt nagyobb lett a korkülönbség, és most várom az ötödiket.

Hát én is hezitálnék, az tuti:) De így nem volt kérdéses.

Egyébként halkan megjegyzem a szívem mélyén szeretnék még egy pici babát, de nem most, mondjuk úgy 3 év múlva, esetleg...:D Hátha addig végre alszom 1 jót;)