Kikészít az anyám! :( (beszélgetős fórum)

Huu, egy hosszabb szabi jót tenne, csak a párommal minden komunikációs eszköz nélkül.. épp tegnap kezdtem el nézegetni.. de egyenlőre valószínűleg csak egy pár napot tudunk majd összehozni.. de már az is jót tenne..

jaa és olvasom a Mérgező szülőket.. félelmetes.. nagyon sok mindenre rávilágít.. főleg magammal kapcsolatban.. kezdem érteni a bűntudatom és az egyéb folytogató rossz érzések miértjét..

Bözsi néni vagy Böce vagy tudom is én.. háát, köszi.. ez is egy vélemény.. de ha érdemben nem tudsz segíteni, akkor inkább ne tedd..

ezt igazán csak az érti, aki átment ilyenen és átérezte ennek a nehézséget... átélte, mint gyerek vagy akár, mint anyuka, de egészségesen áll a gyerekéhez..

Azért lehetsz ennyire bizalmatlan, mert nem tapasztaltál meg hasonlót.

Örülj neki! Én tudom, miről beszél a kérdező, nagyon is jól tudom.

Az én anyám dolgai ennél még mocskosabb irányba is elmentek. Még mindig én szégyellném elmondani.

Előbb fokozatosan leépült, öregotthonba került a húgaim fellépésére (én nem szóltam bele), majd meghalt, így egyre inkább szűnt a rám gyakorolt hatása. De bizony nem volt könnyű a vele való kapcsolatom.

Miért ne mondjak? Semmi mást nem csinál, mint a0it az anyjának a szemére vet, amit (állítólag) az anyja csinál.

Szóval zsák meg a doltja, már ha úgy igaz, ahogy írja.

Nem szidja, hanem panaszkodik. Sorolja, ami folyamatosan fáj.

Ne mondj ilyen sommás ítéletet másról.

Nem tudom, még hány száz hozzászóláson keresztül szapulod, szidod anyádat, már négyszáz körül tartasz. De semmivel nem vagy különb nála, rettenetes ahogy itt sorolod a sérelmeidet, állandóan ugyanazt, ahelyett, hogy tennél, cselekednél, változtatnál!

Pont olyan vagy, mint akit itt gyalázol minden nap!

Mikor találkozol újra a pszichológussal?

Amikor elfogadod, hogy ő soha nem fog megérteni téged, akkor kezded feldolgozni a történteket. Addig csak forogsz a problémád körül. Csak rajtad áll, hogy meddig nehezíted meg a saját életed.

Legközelebb nagyon rövid is lehet a beszélgetés.

Tudsz valami olyat mondani, amit még nem mondtál?

Nem? Akkor nincs miről beszélnünk. Felhívtalak, szervusz.

sziasztok.. nah, nem bírtam magammal és felhívtam anyum.. a bűntudat győzött.. Ő nem hívott volna ma sem (mondta).. még mindig nem érti, hogy miről beszélek.. Ő állítása szerint már sokat változott, de én nem ezt tapasztaltam... még mindig engem hibáztat mindenért, mármint jelenleg az épp kialakult helyzetért..

és továbbra is kiforgatja a szavaimat..

azt mondta úgy érzi nem vagyok már a gyereke, csak egy gyerek, akivel néha beszél telefonon.. és, hogy Ő személyesen szeretné megbeszélni a dolgokat.. de én addig nem akarok hazamenni még csak a saját igazát nyomja.. mitől lesz jobb? vagy ott is nekem esik, vagy meghunyászkodok.. :(

megint szidta a páromat.. ebből is elegem van, ha én őt szeretem és nekem megfelel és a párom soha gy rossz szót nem mond az anyámra, akkor Ő hogy jön ahhoz..? azért, mert a párom nem beszél meg az anyósával érzelmi dolgokat.. az miért baj? elég, ha velem megbeszéli.. és Ő ezt hiányolja.. hogy miért nem beszél vele a gyerekről.. ? miért kéne? :O

mondtam neki, hogy rosszul esett hogy szombaton rosszul voltam és fel sem hívott még a beszélgetés után, hogy hogy vagyok.. de ezt meg sem hallotta kb..

csak az Ő saját igazát mondja és, hogy neki milyen rossz, Ő mennyit szenved.. kezdtem most is, hogy nincs értelme az életének stb..

kérdeztem, hogy: Anya tudod én, hogy vagyok?

azt mondja: nem..

mondtam neki, hogy napok óta, sőt mióta ez megy, hetek óta, olyan vagyok, mint egy zombi, nincs kedvem semmihez és nem eszek, nem alszok.. és ennyire szarul lelkileg még nem sokszor voltam.. és erre a válasz.. : Te akartad.. Te csináltad z egészet.. :(

elmondtam neki azt is, hogy vmilyen szinten hibásnak érzem magam.. mert eddig mindig próbáltam neki megfelelni 100%-ban és sokszor, nagyon sokszor nem is úgy gondoltam vagy éreztem, csak azért tettem dolgokat, hogy neki megfeleljen és ne legyen balhé, mert féltem..

de egyszerűen úgy érzem, csak saját magával van elfoglalva.. csak a saját sérelmeit mondja..

neki milyen rossz, mennyit szenved, mennyire megbántottam, mennyire megváltoztam..

Ő a mártír, én az ellenség.. :(

A kérdezőnek pszichoterápia kell, nem gyógyszer. S már jár. Alakul, csak nem megy egyik napról a másikra. Te is tudod, hogy vannak visszaesések, megingások, de ha valaki akar valamit, az el is éri, csak kitartóan kell akarni.

Jó, hogy neked is sikerült!

Ha megnézed, az adatlapomon a kép egy idézet Müller Pétertől: "Minden reggel, amikor felkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni." Kívánom, hogy megtaláld.

Azt hiszem, már említettem, ha nem boldogulsz egyedül és a mi segítségünkkel, érdemes lenne szakemberhez - pszichiáterre gondolok - fordulnod. Elárulom, nekem segített a "zombi üzemmódból" kijönni. Azt hiszem egy kérdése volt a legfontosabb: Másképp tennék-e, ha változtathatnék a múltamon. Mivel azon változtatni nem tudunk, természetes volt, hogy megfontoltan azt mondtam, nem, mert minden úgy volt jó, ahogy volt. Még akkor is, ha az eredményezte, hogy teljesen kikészüljek. Viszont akkor rádöbbentem, nem mehet úgy tovább az életem. Gyógyszert is kaptam, de leginkább az segített, hogy tudtam "nem"-et mondani, tisztában lenni azzal, hogy helyes döntéseket hoztam, jó vagyok akkor is, ha jobban nézem a saját érdekeimet. Lassan, nagyon lassan ment és gyökeresen változtattam. Hogy mennyire, privátban leírom.

Innen tudod, hogy te normális vagy. Ez nagy dolog ám!

És ezzel a problémával nem vagy egyedül, ez is sokat segít az emberen. Kitartást!

És az a szomorú, hogy nekem folyamatosan győzködnöm kell magam, hogy nem én gondolom hülyén a dolgokat és nem bennem van a hiba.. mert csomószor eluralkodik rajtam ez az érzés..

És Ő? biztos vagyok benne, hogy neki meg sem fordul egy pillanatig sem a fejében, hogy lehet Ő csinált vmit rosszul.. :( Ő váltig meg van győződve, hogy már megint neki van igaza.. tuti.. :(

Köszönöm a biztatást.. :) rám fér úgy érzem.. :S

Minden reggel úgy kelek fel, hogy meg vagyok zuhanva.. nincs kedvem semmihez.. nem találom a helyem.. és ez megy estig.. zombi üzemmód.. :( Szombat óta nem beszéltünk és csak őrlődök.. beszélnék is vele meg nem is.. sajnálom is, mert Ő is biztos szenved.. meg haragszok is.. szombaton nem voltam jól és azóta meg sem kérdezi, hogy bú vagy bá..?! :/

Ez nagyon jó. Mármint, hogy rájött, hogy ha gyermeked lesz, szeretheti, de nem az övé lesz.

Előbb-utóbb veszi majd a jelzéseidet, ha jelzed, hogy a te életed sem az övé.

Sajnos, azt én is tapasztaltam, hogy túl függő voltam. Ráadásul még úgy nézett ki, hogy az jó nekem. Elég későn, de tudtam változtatni. Igenis, ki kell állni magunkért és a saját céljainkat előtérbe helyezni. Ez vonatkozik még a házasságra is. Nagyon nehéz. Először is magadban kell tudatosítanod, hogy ez nem jó neked. Aztán elgondolni, mit szeretnél. Ebbe belefér egy normális szülő-gyerek kapcsolat is. Az is kétoldalú. A teljes elszakadás nem megoldás, mert örök fájdalom lenne. Viszont nem kell egy felnőtt gyereknek igazodni a szülő akaratához. Békélj meg magaddal, utána fogadd el, ilyen az édesanyád. Ha el tudod fogadni, majd ő is elfogadja amilyen vagy, ahogy élsz. Azt is, ha ritkábban látogatod és hetente maximum egyszer rákérdezel, jól van-e. Talán még az az idő is eljön, mikor örül, ha érdeklődsz a hogyléte felől. Helyedben nagyon nyugodtan közölném, hogy felnőttem, a saját utamat kell járnom.

Én tanultam a hibáimból. Úgy érzem, hagyom a gyerekeimet, járják a saját útjukat. Van, amivel nem egészen értek egyet, de attól még nem biztos, hogy nekem van igazam. Ezért nem is mondom el nekik. Igen, és örülök, ha látom őket vagy az unokáimat. Nem reklamálok, ha nem jönnek. Bízz magadban, meg tudod tenni.

Hű, nagyon vágyik arra az unokára.

Vajon hány zoknicskát kötött már neki? :)

Persze.. :D

Ő már gyesre is készül.. jaa, mert ő akar majd gyesre menni az én gyerekemmel, aki meg gondolatban sincs szinte.. :)

Vicc..