Ki hogyan kezelné illetve csinálná? Anyós ápolása ... (beszélgetős fórum)
Ebben a helyzetben mi a te konkrét jó megoldásod?
a Párom azt mondja mennyek vissza dolgozni nyugodtan de így hogy ???
Senki nem mondja azt, hogy nem kell a helyzetet megoldani. De ezt a helyzetet csak úgy lehet megoldani, hogy mindenki érdekei érvényesüljenek. A kérdező dolgozni szeretne és egy kis privát szférát, a mamának meg teljesen mindegy, ki főzi az ebédet.
Ugy kell elni hogy erre ne keruljön sor nagyon szomoru az hogy azart szuletnek ma gyerekek hogy egyszer majd apolok legyen azoknak kikhez nem is kerödzködtek .
Gyerkenek szeretett es bisztonsagot kell nyujtani es ha mar egyszer kin az eletben elindul akkor nem a szulöknek idö nem idöbe bejelentesnelkul csak ugy betörnek othonukba.
Vannak felnött gyerekeim de osha nem jutna eszembe az hogy oda mennyek es zavarjam öket. Ez minden a respektröl szol , amit adunk azt kapunk.
Sajnos az idôs, beteg ember önzô. Nem tudja már felmérni logikusan a helyzetet...
Van egy idős szomszédasszonyom,neki valami 2-300ft-ért hordják az ebédet,a háziorvoson keresztül intézte el valahogy,mert ő is elég sokat betegeskedik.Esetleg ha elmész dolgozni,a, mamának is lehetne valami olcsó ebédet intézni.Ha majd hazaérsz munkából inkább játssz a kisfiaddal,ne kezd az új műszakot.
Mivel szétmentek 25 év után vicces kidobta a volt párja a mamát mert nyomorék és ide kényszerült de ezért én szívok ez nem az én kötelességem de apáromat szeretem de félek hogy rá megy a kapcsolatunk :( már így soka vita és tudom mi miatt hát ez miatt most hogy itthon van mert nincs magénélet nyáron meg nem volt itthon még ha itthon is volt szabadnap bement a korházba sőt ha kirádnulni mentünk akkor is bekelet hozzá néznünk :D
Persze, segíteni, de nem ápolni, abba bele lehet őrülni, és még a házasságuk is rámehet. Nagymamám Alzheimer-kóros, nagyapám ápolja, tudom hogy milyen. Pedig messze laknak, ritkán tudom meglátogatni őket. Nagymamámnak pedig az anyósáról kellett gondoskodnia, aki meg is keserítette az életét. Aki kötelességének érzi, ápolja a családtagjait akár egész nap, de szerintem ha az ember tudja, hogy nem fogja bírni, nem kell mártírt játszani, segítséget is lehet fogadni, attól még nem szereti kevésbé őket.
Persze, most még ezt mondod, de nem tudhatod, hogy akkor majd mi lesz. A legtöbb ember ezt mondja, és amikor oda kerül, akkor már másképpen cselekszik.
A legnagyobb baj, hogy nyilván nem szándékosan csinálja. Egyrészt öregkori sajátosság, másrészt ha soha nem volt igazán önálló, saját élete, nem találja magát most sem :(.
A férjed pedig ne legyen már ilyen jó fej, hogy majd este megetetjük, ha mindenki hazajött :/
Ez a párom háza mama a haszonélvezője ,na de ott a másik nyugdíja rá megy akkor tartsak el egy fő plusz személyt akinek a gyógyszerei orvosnak alkalmanként 2 E ft ot adunk stb..... Drága ez a mai világ !!!
A párodnak minden nap hálát kéne mondania neked,nem hülyéznie...Azért ő is elgondolkodhatna kicsit...
Es ha a szulö soha nem töltötte be aszulöi szerepet ugy ahogy töle ez elvarhato volt ? ha az egesz csaladnak nevö dolog csak egy diszfunkcios cirkus volt ?
Ha mind az elmlitett esetben az anyos egy bizonyos kalkulaciot hasznal hogy uralja kik a közelebe vannak ?
Egyaltalan ha van benne kis lelkiismeret akkor nem igy intezi a dolgait hogy fia es menye csaladjatol elvonja a lehetöseget arra hogy sajat perspektivat tervezenek kösöz eletukre.
És a mama úgy álll hozzá hogy majd lesz valahogy ... De abba nem gondol bele elmegyek dolgozni végzek elköszönök jó pihenést haza érek és kezdem a dolgomat itthon mégis hogy ??? Készüljek napi szinten főzzek hizs a párom és én is a gyerek is tud étkezni főtt ételt ott ahol dolgozunk !!
Kívánom neked, hogy soha ne tudd meg, hogy milyen másokra rászorulni.
Az a baj ezekkel a fórumokkal, hogy a hozzászólások egy része a földbe döngöl, hogy micsoda egy önző ember vagy. Pedig nem vagy az. Nem élheted egy másik ember életét, még akkor sem, ha közel áll hozzád, ha szereted. Ráadásul ezer százalék, hogy hosszú távon a házasságod látja kárát és a gyereked is megsínyli.
Én is azt mondom, nem hagyható magára, de neki is közelíteni kell a megoldáshoz. Én biztosan kívülről keresném a megoldást. Elmennék dolgozni, napközben gondozót fogadnék - erre ott a nyugdíja.
Nem tudtok nagyobb házba/lakásba költözni? Hol van a kedves mama ingatlana? A kettőt eladva egy nagyobb esetleg?
Na ő itt a legfontosabb a kisfiam :)
Én fáradok bele :( utálom sokszor a keserűsgéet nézni az arcán próbáltam örömet szerezni neki de már nem megy belefáradtam kész !!! Zuobonyba járkálok ott ahol azt a helyett otthonomnak hívom vicc
Persze hogy segítünk.De nem látod,hogy a mama kihasználja teljesen a helyzetet?Meg ott a kicsi gyerek is,rá is gondolj már.Rá megy már családi életük teljesen.
Természetesen. Segítünk. Aminek a helyes módja egy beteges, ellátásra szoruló embernél az, hogy megfelelő segítséghez juttatjuk.
Ez természetes persze de van egy határ van egy családod dolgozz nevelj gyereket hisz nem a ölcsi ovi sikola neveli hanem maga a szülő és szolgálj ki még plusz embert mindegy hogy rokon nem rokon és légy ember légy egészséges és próbálj meg így élni nap mint nap !!!!
Nézd: gondoskodni kell róla, igen. Azért család. De hogy fizikálisan is te csináld, az már nem kötelesség! És annak, akinek segítenek, nem illik visszaélni vele "mert a családom vagy és meg kell tenned" - alapon!!
Mi is a beteg anyukámmal élünk, de megmondom őszintén, ha nem lenne képes magát ellátni, én is keresnék megoldást! Így is épp elég elviselni, hogy valójában nekem nincs saját családi életem, egy kis lakásban anyámmal összezárva, pedig ő aztán nem követelőzik, sőt igyekszik összehúzódni, nem zavarni, segít, amennyit a betegsége enged stb! És nekünk sem segít senki elviselni a helyzetet, pont lesz...ja a saját testvérem és a rokonok is. De tudom, hogy munka, gyerekek, saját bajaim mellett NEM tudnám őt rendesen ellátni. A mai világ már nem a régi, ahol természetes volt az otthon sínylődő öreg a vele sínylődő családtagokkal. Mert akkoriban is gond volt ez, csak nem volt más megoldás, hát elfogadták. És az sem mellékes, hogy a házi betegápoló szolgálatnál, területi ellátóknál stb. meg ebből élnek, szóval miért is lenne gáz munkát adni mások kezébe ezzel? A legtöbb otthon és ápoló intézmény már nem kinyírda, ahogy régebben hitték az emberek.
Én ezzel úgy vagyok,ha ne adj isten idős koromban ápolásra szorulnék,biztos nem tenném tönkre ezzel a gyerekeim magánéletét,inkább bemennék egy otthonba,vagy ilyesmi.
Értsd: a házaspár tagjainak kötelességük segíteni (nem ápolni, azt sehol nem írtam!) az édesanyjukat. Együttes erővel, közös eszközökkel. De semmiképpen nem úgy, hogy rámenjen az életük.
És ha már kicsit kedvesebb a fia hozzá ohh már a markába érzi újból kiváncsiskodó és ha ezt mesélem a páromnak akkor szinte én avgyok a hülye :(
Nem értem, hogy lehet így gondolkodni... nekem természetes, hogy aki a családban segítségre szorul annak segítünk. Ez a család értelme.
S mi lesz akkor, ha anyósod állapota romlani fog? Az nem megbeszélés, hogy te mondasz valamit, is valamit és utána abbahagyjátok anélkül, hogy jutottatok volna valamire.
Eddig elláttad, ápoltad a gyerek mellett az anyósod is, most már, munka mellett nem tudod vállalni. Üljetek le és beszéljétek meg!
Édesanyánkat, nem az anyósunkat. Úgy könnyű, hogy a férj elviszi hozzájuk az anyját, majd elmegy dolgozni és a feleségre hagyja az ápolást. A nagyapám tett ilyet, az se volt egy felüdülés a nagyanyámnak.
További ajánlott fórumok: