Ki fogok futni az időből? Miért érzem ezt? Még "nem lehet" gyerekem. (beszélgetős fórum)

Szia! Ha még tanulsz, és párod is, és nincs közös lakásotok (mindegy hogy albérlet vagy saját) és nem akarsz a szülők terhére lenni, akkor miért reménykedsz minden hónapban, hogy hátha becsúszik a baba? Biztos nem leszek népszerű de ez nagyon felelőtlen hozzáállás. Ha mégis becsúszna a gyerek, akkor mit csinálnátok, hol nevelnétek? Mert vagy valamelyik szülőnél kellene laknotok, vagy albérletbe menni, ami egy fizetésből manapság elég necces, olyan drágák az albérletek. A bank meg nem ad hitelt egy fizetésre. Másrészt mi lesz a képzéseddel a szülés után? Nem mintha nem lehetne gyerek mellett tanulni, de minek nehezítené a dolgod? Mi van ha olyan gyereked lenne aki mellett semmit nem tudnál tanulni?

Ha komolyan boldogtalannak érzed magad jelen állapotban, szerintem pszichológushoz kellene menned, mert itt valami más dolognak kell lennie a háttérben.

Amúgy meg az ilyen életkörülmények közé született gyerek esetén a kapcsolatok többsége tönkre szokott menni, mert nincs rendes egzisztencia, de ott a gyerek, akinek szükségletei vannak, jönnek a problémák.. Másrészt meg írod, hogy nem éltek együtt. Nagy igazság, hogy lakva ismerszik meg az ember. Hiába vagytok sokat együtt, az nem ugyanaz, mint közösen megteremteni es fenntartani egy háztartást. Tudom miről beszélek, 17 évesen jöttem össze a férjemmel, aztán miután én is lediplomáztam, összeköltöztünk, és ott aztán volt minden, öröm es probléma is, de működött, mert együtt akartunk lenni es jól kooperáltunk egymással. A gyerekvállalásba pedig akkor kezdtünk bele, amikor mindketten eljutottunk arra a szintre, hogy igen, mindketten szeretnénk babát. Ti most védekeztek, de te reménykedsz, hogy hátha becsúszik, szerinted a párod mit szólna ha így lenne, örülne?

Szóval nyugi, nem leszel elkésve akkor sem, amikor lediplomázol, dolgozol egy kicsit. 25 évesen még bőven lehetsz fiatal anyuka.

De egy gyerekszülés és az azzal járó kezdeti gondok, plusz hogy ott állsz diploma és kereset nélkül, nem fogja emelni az önbizalmad.

Pláne hogy a párod teljes joggal hagyna ott, mert felrúgod a terveit mondjuk.

A vágyott gyerek lenne mindennek a teljesen ártatlan elszenvedője. Plusz a szüleid.

Mondjam, hogy bravó?

Öteg anya???

Az egyik húgom tinédzserként halálosan szégyellte, hogy anyánk 36 éves volt a születésekor.

Ő viszont az ikreit (4. és 5. gyerek) szintén 36 évesen szülte és ezzel vagy ebből semmi gondja nem volt.

Te, mire diplomát szerzel, még mimdig fiatal leszel.

A szorongó és parázós beállítottságoddal, ha a gondok fokozódnak, milyen lenne a gyereked babakora?

Ha azon is parázol, hogy pár év múlva a párod nem fog szeretni, akkor gondold át, mennyire szeretne, ha átverésből hipp-hopp szülnél.

Ha ilyenen aggódsz, hogy X év múlva nem szeret a párod akkor jobb ha nem szülsz neki.

Ha nem jön össze 30 év körül, az nem a korod miatt. Nekünk kb első próbálkozás sikeres volt.

Ahogy lentebb írják, a hormonjaid tombolnak. Én is akartam a kapcsolatunk elején, de utólag jobb,hogy nem ugrottunk bele. Pedig nem 20 éves voltam, hanem 23+

Meg azt sem tudod, mi eltartani magad. Hogy akarnal két, 2,5 emberért felelősséget vállalni? Mert ha csak úgy "odaszülsz" véletlenül, lesz egy apa is.

A nagyszülők meg szintén pocsék helyzetbe kerulnek, de őket semmi felelősség alá nem vonhatod.

Logikusan gondolkozva én sem akarok még gyereket, ettől még folyton ezen kattogok, ezen parázok.

Olyan parák vannak bennem, hogy x év múlva nem fog összejönni, x év múlva nem fog szeretni a párom, x év múlva öreg anya leszek.

Neked mi a bajod?

A fogamzásgátló mellett lehet a legkönnyebben "véletlenül" teherbe esni. Például ha nem szeded pontosan vagy nem hat a szer. Át fogunk térni másra, óvszerre, hüvelykúpra, nem tudom még.

Szóval se lakásotok, se jövedelmetek, még csak életközösségben sem éltek.

Mire is akarnál pontosan gyereket?

20 évesen még semmiről nem késtél

le.

Ha most nyomod le azt a hátralevő 6 félévet, és nem 56 évesen, mint én tettem (mert fiatalon szültem!!!), akkor több lehetőséged lesz az életben, és az a leendő gyerkednek is hasznára lesz.

Az én anyukám 20 évesen szült engem, de nekem eszembe se jutott volna, mivel tanultam. Sőt, nem is jártam senkivel. Aztán megismertem a férjemet, és majdnem 25 évesen férjhez mentem. Van két gyermekünk, akiket kb. 28 és 31 évesen szültem. Már unokáink is vannak! :)

Semmit nem bántam meg, így volt ez jó, pedig építkeztünk, és nagyon sokáig létminimumon éltünk. Azok voltak a legszebb éveim, ha nem számítom az egyetemista éveket. :)

Ha arra vártam volna, hogy ideális körülmények legyenek kész lakással, talán sosem szültem volna.

Én is 2 éve szedek fogamzásgátlót. El szeretném hagyni, mert félek, hogy összezavarja a hormonjaimat és még lenne ideje rendbejönni.

Te akkor szerencsés vagy.:)

Anyukám szerint csak unatkozok, azért érzem ezt.

Meg mindenki azzal jön, hogy bulizzak, tomboljak, de én nem szeretem az ilyet. Nem én vagyok.

Így meg olyan boldogtalannak érzem magam. :(((

"Ki fogok futni az időből?"

Lehet. De van még kb 25 éved.

"Miért érzem ezt?"

Nem tudom. Talán túl régen vagy a pároddal, talán nagyon ráérsz, talán nem tetszik a suli.

Simán lehet, hogy saját ingatlanod csak akkor lesz, ha örökölsz.

Nyugi! Nem fogsz kifutni az időből. Lehet hogy most még kilátástalan a jövő, majd alakulnak még a dolgok. Csak ne parázz azon, hogy évekkel később mi lesz. Mindent szépen sorban.

Gondolom azt sem szeretnéd, ha egy korai terhesség miatt abbahagynád az iskoláidat, és ki tudja milyen rosszul fizetett munka béréből kellene felnevelnetek a gyermekedet. Most koncentrálj a tanulásra, az az első, legyen egy biztos megélhetést nyújtó szakmád.

20 éves vagyok. És nagyon szeretnék egy gyereket. Még nem lehet, mert tanuló vagyok és a párom is tanul, mellette dolgozik, 24 éves. Nincs lakásunk se. De teljesen kiborít. Neki még 2 féléve, nekem 6 félévem van vissza. Ő még nem is akarna gyereket, noha 3 éve kapcsolatban élünk. Nincs közös háztartásunk, de amikor csak lehet egymásnál töltjük el az időt.

Egyikünk családja sem tehetős, meg az ő segítségükre nem szeretnék hagyatkozni. Saját fészket akarok majd a babónknak, de az több év még és nem is olcsó mulatság.

Én nem tervezek albérletbe vagy szüleim terhére szülni, de ugyanakkor folytonosan azt érzem, hogy kifutok az időből mire mindenünk kész lesz. 30 felett meg egyre nehezebb teherbe esni.

Totál odavagyok ha anyukákat látok picivel. A legtöbbjük idősebb nálam egy 5-10 évvel, de ennek ellenére egy hajtást érzek magamban, hogy már nekem/nekünk is ott kéne tartani. Édesanyám is 22 éves korában szült engem, de én akkor még sehol sem leszek.

Rettegek, hogy kifutok az időből, legszívesebben már most szülnék, de hát valamiből meg kell élni.