Kezdem feladni... Miért nem segítenek az angyalok? (beszélgetős fórum)

Mondd azt, hogy ideális a két hónap lenne, mert két hónap felmondási időd van, de ha muszáj, megoldható az egy hónap is.

Szóval csak az igazat. :)

baranka A bekopogtatós módszerről én is hallottam már, hogy működik, de vendéglátásban. Nem vagyok telhetetlen, félre ne értsetek, de pl egy szobalányi, vagy hasonló meló, ahol fizetnek mondjuk 1000€-t, nem húzna ki a kakiból. Nem az a baj, hogy nincs munkám, vagy hogy alacsony a fizetésem, hanem annyi a fizetnivalóm.

Igencsak hülyén néznének rám a személyzetisek szerintem, ha minden céghez bekopogtatnék, hogy "gutentag, gibtesjobfürmich?":) nade lehet, hogy valóban bejönne, nem tudom. Lehet egyszer megpróbálom:)

captain obvious Hát az új életkezdésnek igencsak betenne, ha kéthavi fizumat perkálhatnám a cégemnek egyből.

A fészbukon van olyan oldal,hogy Ausztriai álláslehetőségek,ott megadja a munkáltató közvetlen telefonszámát,amit rögtön hívhatsz is,nem holmi állásközvetítő(sosem bíztam ilyenekben)mindennap,frissítik az oldalt,mindig vannak új állások.

Különben nem hülyeség az amit itt előttem leírtak,a,párom évekkel ezelőtt úgy tudott munkát szerezni kint,hogy felült a vonatra kiment Bécsbe,és járta a várost,nézte a hirdetéseket,a második nap lett munkája.

Amennyit nem dolgozol le. Tehát ha 2 hónap a felmondási idő, és kettőt nem dolgozol le, akkor kettőt is kell kifizessél.

Ha jó a viszony a munkáltatóval, kérheted, hogy legalább álljon el a felétől. Esetleg kérheted, hogy később vagy részletben fizethesd. Az legideálisabb, ha egyből viszel "utánpótlást", vagy mondod, hogy lenne valaki a helyedre, akiben megbízol, és akkor nem kell keresnie. Ha flottul mennek a dolgok, lehet, felmondási idő nélkül is elengedhet, amennyiben jóindulatú, és megfelel neki a jelölt.

Lehet kérni a felmondási idő elengedését is...

Így kell munkát szerezni

Ausztriában mindig van munka, csak meg kell találni – állítja a férfi. „Manapság mindenki otthonról, számítógépről küldözgeti az önéletrajzait, és csodálkozik, ha nem kap munkát. Nem így kell csinálni! Ki kell nyomtatni, be kell ülni a kocsiba, kimenni személyesen, és eladni magunkat. Újsághirdetéseknél kevés az esély, annyi a jelentkező. Úgy kell elindulni, hogy ha azt mondják: holnap hajnalban kezdeni kell, akkor kezdeni kell. Az is jó pont, ha van osztrák mobilod, amelyen mindig elérhető vagy. Nem nagy befektetés, 20 euróért be lehet szerezni egy kezdőcsomagot.” Pétertől megtudjuk azt is, hogy a határ közelében nagy a harc a magyarok közt a helyekért. „Nekem van egy trükköm. Ha hallok mondjuk Oberpullendorfban egy munkalehetőségről, akkor előbb kimegyek Oberpullendorfba, és onnan hívom fel a helyet. Amikor kérdezik, hogy mikor tudok bemenni hozzájuk személyesen, azt válaszolom: tíz perc múlva. Ez többnyire bejön. És sokszor ennyin múlik a munka. Volt olyan, hogy mire kijöttem, és megkaptam a melót, már ott álltak ketten-hárman az ajtóban, akik ugyanezért jöttek.”

Legyél türelmes... Bár én nem angyalkázom, sajnos muszáj türelmesnek lenni. Szerencsére írod, hogy nem csak imádkozol, de csinálod is a dolgokat, majd előbb-utóbb beérnek. :)

Nem tudom, mennyi ideje keresel külföldön munkát, de olyat is hallottam, hogy egy év alatt se talált egy pincérmelót, mert nem volt gyakorlata, hajóra akart menni. Szerzett Mo-n állást, lóf* pénzért, de így lett referenciája. Ezzel kiment takarítani fiú létére egy hotelbe! Takarítóból egy év múlva pincér, 2 év múlva bártender lett. Most folyami hajón van. Innen már csak egy lépés álmai óceánjárója. Az ő sikerének a kulcsa a türelem és az alázat volt, nekem is van mit tőle tanulnom...

A francba. :(

Azért ne add fel! Mindig vannak ilyen szar időszakok, aztán egyszer csak beindul minden, mint a karikacsapás. :)

Évek óta igen nehéz helyzetben vagyok, nem saját hibámból. Illetve a családomon akartam segíteni, de ők gyakorlatilag cserbenhagytak.

De már nem is ez a lényeg. Én úgy érzem, mindent megteszek, hogy jobbra forduljon a helyzet, de állandóan akadályokba ütközöm. Itthoni körülményekhez képest jó munkahelyem van, szeretem is, de a terhek miatt, amiket rámraktak, külföldön keresek munkát. Kaptam sok jó visszajelzést, interjún is voltam Ausztriában, a második kör végén már arról beszélt a leendő főnök, hogy hol fogok kint lakni, hogy segítenek lakást találni, stb, végül mégsem engem választottak. Legutóbb egy oszták munkaközvetítő hívott, hogy szuper az anyagom, ugye egy hónap itthin a felmondási időm. Mondtam, hogy nem, sajnos két hónap. Azt mondta, egyeztet a céggel és jelentkezik. Azóta se hív.

Kérem folyamatosan az Istent, angyalokat, a felsőbb hatalmakat, vagy bárkit, hogy segítsenek. Úgy érzem, ami tőlem telik, mindent megteszek, nem csak a külföldi munkakereséssel kapcsolatban, mégis úgy érzem, hihetetlen ez a rengeteg balszerencse, ami az utóbbi években jutott.

Lehet, zavaros voltam, bocsánat, de már nagyon kész vagyok. Adjam fel? vagy mit csináljak?