Kétségbeesve (beszélgetős fórum)

A lenti tanácsokhoz még annyit fűznék hozzá, hogy rengeteg embernek mondták már az orvosok, hogy nem lehet...és mégis lett.

Ilyenkor ezt csodának hívják, de csodák nincsenek, ami rajtad segíthet az a hit, pozitív gondolkodás.

Szia!

Szerintem:

1., most várj egy kicsit, testileg és lelkileg is gyógyulj és nyugodj le

2., próbáld ki az Aviva tornát, szerintem nagyszerű dolog!

3., a párod is vizsgáltassa ki magát

4., adjatok utat a babának, de ne akarjátok a gyereket, ne azért legyetek együtt, hogy babát csináljatok, hanem csak szerelemből és ha ott az idő, jönni fog.

5., ha nem sikerül, fogadjatok örökbe egy kisbabát pár év múlva, ha már lediplomáztál és megállapodtatok a férjeddel. Az is csodálatos dolog!!!

Sok sikert, erőt és kitartást neked!

:(

Ne görcsölj rá. Éld úgy az életed, hogy nem gondolsz folyton a babára. Persze ez nehéz. De próbáld meg!!! Hidd el, ha nem görcsösen akarsz valamit az élettől, eléred... ÉLJ!!! Azért, mert abban a korban vagy, hogy MOST KELL ÉLNED. Boldogan. Dolgozzatok úgy a babaprojekten, hogy nem dolgoztok azért, hogy ne legyen. Ha pedig teherbe esel, szintén ne a pánik, meg a félelem legyen úrrá rajtad. Gondolj bele. Kétszer kímélted magad, feküdtél, szedted a sok vitamint (amitől csak egy elefánt méretű bébi jönne világra, te meg nyolc tonnára hízol), mit eredményezett?? Elment a bébi. A lényeg lényege: ne görcsölj. Ha sikerül, éld tovább az életed. Ne tulajdoníts neki nagyobb szerepet, mint ami... A terhesség nem betegség, csak egy módosult állapot.

KITARTÁST és ERŐT!

A sulit meg ne hanyagold, akkor sem ha teherbe esel...

Szia!

Nagyon sajnálom amin most átmész. Ha nem haragszol, leírok kicsit a mi történetünkből, hátha segíteni tudok.

Én mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy megálmodtam. 3 év próbálkozás után, rengeteg orvosi vizsgálat után ott jártunk, hogy egyes orvosok szerint semmi probléma, mások szerint teljes hormonzavar, megint mások szerint, fogalmuk sincs, de szívesen megműtenének. Az egyik kolléganőm már korábban is ajánlott egy homeopátiás orvost, de nem igazán vettem komolyan, végül csak elmentem hozzá. A kolléganőméknél mindkét petevezeték el volt záródva, minden nőgyógyász azt mondta, kizárt dolog, hogy baba legyen. A homeopátia viszont segített, már 1,5 éves a kislánya. Mi is elmentünk hozzá, és 3 év várakozás után a 2. hónapban terhes lettem. Igaz őt elvesztettük, ami nagyon fájt. A nőgyógyász és mindenki más azt mondta, a körülmények miatt, hogy fél évig biztosan nem jön össze a baba. Nekem akkor sikerült lejjebb adni abból az erős görcsösen akarásból, mert a nagy lelki fájdalom mellett biztos voltam benne, hogy nem sikerülhet. A 2. hónapban ismét terhes lettem, de vérezni kezdtem...a nőgyógyász annyit mondott hogy pihenjek, várjunk...a homeopátiás orvos mondta, hogy mit szedjek. Az 1. uh-on megállapították, hogy van 1 hematómám, meg egy 10 cm-es cisztám, amit műteni kellene, de ha megműtenek elvesztem a babát. Elkezdtem szedni a megfelelő homeopátiás bogyókat, és 4 hét múlva az orvos nem hitt a szemének, sem a hematómából, sem a cisztából nem talált semmit. Csak forgatta a szemét, nem értette, hogy ez hogy lehet. Ő hülyeségnek tartja a homeopátiát. Jelenleg a 35. héten járunk, remélem most már minden rendben lesz.

Én azt gondolom, hogy ha megfelelő homeopátiás orvoshoz mész, sokat tudna neked segíteni! Ha gondolod, szívesen megírom priviben az elérhetőségét!

Mindemellett, van olyan ismerősöm, akinek az egész hormonrendszerét leállították, majd újraindították az endometriózis miatt. Most született meg a 3. babája!

Szóval én azt mondom, nem szabad feladni, van remény!

Én a helyedben azt tenném, hogy beszélnék a párommal, és megpróbálnám megértetni vele a dolog súlyosságát, mert a férfiak hajlamosak azt hinni, hogy ráérnek a babával! Idő kell nekik, amiből ugye nekünk nincs olyan sok. De ha szeret téged, akkor meg fogja érteni, és lehet hogy még így is kell neki pár hónap hogy feldolgozza, de meg kell hogy értse. Sokat kell róla beszélni.

Ezen kívül, én valószínűleg ennyi kudarc után azt mondanám, hogy a következő pl 2 hónapban nem érdekel a dolog, és csak élvezzétek egymást. Tudom jól, hogy ezt mondani könnyebb, mint megtenni, de saját tapasztalatból tudom, hogy meglehet! 2 hónap szünet után viszont felkeresném a homeopátiás orvosomat! És hidd el, nem mindegy kihez mész, és akit ajánlanék nem is drága, és bármikor számíthatsz rá!

Ne haragudj, hogy ilyen hosszú lettem! De így kerek a történet! És ne add fel!!! Remény mindig van!

Még valami! Én lehet kivizsgáltatnám előbb a páromat, illetve az összeférhetőséget, mert az első 12 hétben a babák többnyire genetikai rendellenesség miatt mennek el.

Kívánom, hogy valóra válljon az álmod!

Szia. Én nem egyedül járnék orvoshoz a helyedben, együtt, ahogyan a férjemmel világ életemben tettük is. (már amióta ismerjük egymást)

Így nincs mellébeszélés, és csak másképp reagál a párod is arra, hogy bizony, igyekezni kell a babával az esélyek miatt.

A kisfiam nagyon nehezen jött, Viktor csodababa, bár nem az a bajom, mint Neked.

Csodák vannak, csak nem szabad megfordulni és feladni!

Szia!

Teljes mértékben átérzem a problémádat. Nekem 21-22 évesen derült ki, hogy mindkét cickómba ciszta van. A doki a terhességet ajánlotta terápiának. (Bár az én cisztám negyed ennyi problémát sem okoz, mint a tiéd, mert csak van és kész).

Most 33 éves vagyok (tehát röpke 11 év telt el), tavasszal sajnos nekem is volt egy 12. héten elveszített Angyalkám. :( Tudom, hogy mit éltél át, mind fizikailag, mind lelkileg. Aztán szépen lassan lenyugodott bennem mindent, de kisbabát még nem akartam. És mégis szeptemberben bekopogtatott a kislányunk (váratlanul, nem tervezve), aki most itt mocorog a pocakomban. :o) Már 25 hetes a Pocaklakó, de még mindig azon kattogok, hogy minden rendben legyen.

Teljesen megértelek, hogy Neked ez most nagyon fontos (én is már 18 éves korom óta anyuka szeretnék lenni, de sosem volt megfelelő partner), de szerintem ne erőltesd minden áron. Pihenjen meg a tested és a lelked is egy kicsit és majd meglátod jönni fog a kicsike, ha jönni akar. A párodnak meg szerintem igenis megértőnek kell lennie. Ha tényleg szeret Téged, akkor tök mindegy, hogy 27-28 vagy 30 évesen lesz apuka. Ha nem ért meg, akkor ezen is el kell sajnos gondolkodnod, mert ez sok mindent elárul. Bízom benne, hogy kitart melletted a bajban és hamarosan gömbölyödő pocakodat simogathatjátok. :o)

Fel a fejjel, és nem szabad feladni soha!!!!! :o)

Szia!

Tényleg nehéz helyzetben vagy. Szerintem ha valóban anya szeretnél lenni, akkor ne húzd sokáig. A párodnak pedig meg kéne értenie Téged. Nem tudom miért lenne fontosabb a pénz, karrier. Egyébként elsősorban téged kötne le a baba, nem őt.

Szerintem Te nem értetted meg a lényeget :-((

Nem sürgetné, ha az egészségi állapota nem kívánná...

Szerintem olvasd át még egyszer a cikket!

Az írónak pedig végtelen türelmet és kitartást!

Próbálj tényleg valami "alternatív" gyógymódot keresni! Hátha!!! Az orvosi kezelés mellett elfér az is! És higgy benne!

Szorítok!

én mint anya és feleség úgy gondolom, ha nálunk ilyen helyzet lenne, a férjem biztos bevállalná, sőt ő szeretné a babát... tudja h nekem mennyit jelent az h anya lehetek és imádja a fiát és pocakomban növekvő kislányt is...

persze ráerőltetni senkire sem lehet, csak ha 4 év múlva már nektek közösen nem lehet? és majd ő vágyik rá? akkor elhagy? mert neki lehet 10-20 év múlva is... csak mástól...

nem tudom mit tennék a helyedben... elhiszem h örökbe is lehet fogadni gyereket és lehet ugyanúgy szeretni, de amíg csak egy pici esély is van sajátra, kár eltékozolni

Tesómék 11 éve próbálkoznak a terhességgel... Debrecenben csináltak mindenféle műtétet, a baba mindig a 12. hétben halt el, rengeteg műtéten esett át. Most is lett volna egy lehetőség (ilyen kísérletezés), hogy segítsék egy babához, amihez az egész hasát fel kellett volna vágni.. Abba már nem egyezett bele!!!!!

Kapott egy telefon számot ami a győri klinikára szól. Tavaly hívta őket, és múlthét csütörtökre volt időpontjuk. Simán belementek...

A doki elmondta nekik, hogy Debrecenben a dolgokat jól csinálták csak nem jó sorrendben. Rengeteg infúziót felvett, aminek darabonkénti ára 57 ezer Ft. Nem kevés pénzt hagytak már a dokinál, hogy baba legyen, de eddig sikertelenül...

A győri doki mondta nekik, hogy minden esély megvan a babára, csak 1 műtétet kell elvégezni, egy helyre állító műtétet, amit annak idején Debiben elcsesztek. A helyreállító műtét Szegeden lesz. Rajtuk múlik, hogy mikor, de jobb minél hamarabb, mert akkor Győrben eltudják kezdeni a projektet...

Szóval most megint van lehetőség babára, amit már mindenki vár!!!!

Ezzel a kis történettel azt szerettem volna kifejezni, hogy nem szabad feladni. És ha a közelben nem tudnak segíteni, akkor menni kell.

A tesómék innen Keletről indultak el. Győr nincs közel, az ország másik vége, de azt mondták, hogy a világból is kimennek, csak baba legyen...

És azért minden csodálatom az övéké, hogy ennyi éven át, ennyi csalódás után is kiállnak egymás mellett, és szeretik egymást!

Kitartás , és hidd el, sikerülni fog!

Kedves Vivus!

Nem kell erőltetni a baba érkezését. Akkor jön, amikor ő akar. ( én már csak tudom!) Amikor úgy érzi, számára is ideális az idő, hogy e világra kerüljön.

Még fiatal vagy, és minden betegségre van ilyen vagy olyan gyógymód. Ha nem nyugati orvoslás, akkor keleti, ha nem keleti, akkor homeopátia, de néha egyszerűen csak ki kell kapcsolni, és megtörténik a csoda! :)

De ha megengedsz egy tanácsot: ne hagyd hogy a baba utáni vágyad tönkretegye a kapcsolatodat ( gondolok itt főleg a szexre) a pároddal. Ne arról szóljanak az együttlétek, hogy "talán most sikerült". Lazíts, érezd jól magad, örülj hogy jön a tavasz, és van egy párod aki szeret. ( nem mindenkinek adatik meg hogy nem szingli).

Fel a fejjel! :)

A személyes tragédiáidon túl az orvosod véleménye fogott meg: "megérti az elkeseredésem, de orvosként nem tanácsolja, hogy lemondjak pont most a babáról, mert az évek múlásával csak romlanak az esélyeim. Az újabb laparoszkópia egy újabb kimetszés a petefészkemből, az endometriózisom, mivel nincs baba, újra csak terjed..."

Ha ez valóban így van, akkor nincs mese, és a párodnak is be kellene látnia, hogy nem te sürgeted a babát, hanem az idő és a természet!

És az is biztos, amit előttem többen írtak: nem szabad görcsösen akarni. Tudom, hogy nehéz, de próbálj nem gondolni az eddigi kudarcokra.

Sok erőt és kitartást! Próbálj abban bízni, hogy a rossz dolgok el fognak kerülni. Ehhez persze nagyon kéne a párod komoly támogatása.

Szia!

Nagyon sajnálom a történteket.

Szerintem nem vagytok túl fiatalok én 20 évesen férjhez mentem és 21 évesen már készen álltam ,hogy anyuka legyek. A férjem még nállam is jobban vágyot 25-26 évesen egy babára. Sajnos az élet közbeszólt 2 vetélésem is volt. Orvostól-orvosig jártam és minden csodaszert kipróbáltam, de hába. Aztán egy jó orvos végre megtalálta az okot és most újra állapotos vagyok és nyáron édesanya leszek.

Ne add fel. Az évek alatt rengeteg nehézségen mentünk keresztül, de már most azt mondom,hogy megérte. Alíg várom,hogy a karjaimban tarthassam a kisfiamat. :)

A pároddal közösen kell meghoznotok a döntést. Remélem,hogy támogatni fog téged!

szia

Én is endometriózisban szenvedek, csak még mellette pcos és Inzulinrezisztens is vagyok és sajnos évek óta nem esek teherbe de küzdök amíg csak erőmből telik. Ezt kívánom Neked is.

A pároddal kapcsolatban tényleg érdemes kivárni, hogy Ő is akarja teljes szívéből mert rád is hatalmas nyomás fog nehezedni a várandósságod alatt, ha tudod, hogy Ő nem akarja úgy mint Te.

Sok szerencsét kívánok és kitartást.

Nem tudok tanácsot adni, de nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy.

Én is azt tudom csak mondani, hogy a "megfelelő" idő nincs sem korhoz, sem máshoz kötve. Akkor van itt, amikor jönnie kell. Ha te úgy érzed, hogy most kellene baba, akkor most van itt a megfelelő idő. Jó lenne, ha lélekben is együtt akarna működni veled a párod, nem csak hajlandó lenne.

Kedves SVivus!

Szerintem is az elsődleges dolog az kell, hogy legyen, hogy ha a pároddal képzeled el a jövőtöket-a családot, hogy egymáshoz újra úgy közeledjetek, ahogy kell.

Tényleg nem túl biztató az ő és a családja hozzáállása, azért 26 évesen (nem mondom h idős) de olyan nagyon fiatalnak sem mondanék egy férfit. Persze, teljesen megértem, hogy azt szeretné, hogy semmiben ne kelljen hiányt szenvednetek, de mint egy előttem szóló is mondta, sosem lesz olyan h minden pont jó. Az én párom is eléggé hasonlóan gondolkodott ezekről a dolgokról, és én úgy vettem észre, hogy akkor kezdett nála megtörni a jég, amikor elkezdtünk olyan ismerősökkel/rokonokkal összejárogatni "szórakozni(pl.:szalonnasütés)", akiknek már van 1 v. több gyerkőcük... Most már ott tartunk h bármikor jöhetne (pedig még nincs meg a ház, +még egy kocsi stb...)

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked/nektek!!! És ne keseredj el, mert az tényleg csak ront a helyzeten!

Legyetek Boldogok!!!

Szia!

Pont erről akartam írni! Van ismerősöm, akit megműtöttek endometriózissal, aztán kezelés és teherbe esett! Mi több egészséges gyermeknek adott életet! Szerintem most a betegséged kezelése, kezeltetése legyen a fő cél!!! Mert van megoldás!!! Amíg erre koncentrálsz próbáld meg feldolgozni a babák elvesztését!! Aztán jöhet egy újabb terhesség ami jól végződik!! Csak pozitívan állj a dolgokhoz, a lélekkel foglalkozó emberek szerint ez fél siker!!!

Kitartást!!

Üdv.: Husy

Szia!

megértelek, hogy 21-22 évesen is ennyire akarod a babát. én is márciusban leszek 22, én is mindent megtennék egy babáért. és már jó uton haladok, orvoshoz járok, h kitalálják, mi a bajom. nekem igaz nem találtak cisztát, de mást se, h mi a baj. csak rendszertelen menzesz, hizás-fogyás.... ha szeretnéd, priviben ajánlok neked endokrinológust, aki most rajtam próbál segiteni! sok sikert! gyógyulást és babát kivánok neked! kitartás! a pároddal meg beszéld meg, h segitsen neked a kezeléseken, és hogy döntse el h ha azt mondja tényleg egy orvos véglegesen, h 1-2 éven belül baba, akkor hajlandó e az apja lenni, és boldog tud e lenni akkor. persze neked is el kell döntened majd akkor h akarod e, de biztos fogod akarni. velem 18 évesen közölték h nem lehet gyerekem, bennem egy világ dölt össze. érdekes, most már azt mondják, h lehet, csak rendbe kell jönnöm előbbb...drukkolok neked!

Nagyon sajnálom,hogy ennyi szörnyűséget kellett megélned ilyen fiatalon.Rengeteg erőt és kitartást kívánok és küldök neked nagyon sok pozitív energiát,hogy nagyon erős legyél a jövőben is,úgy ahogy eddig.Nagyon jókat írt Zsuzska0610, beszélj egy erre szakosodott orvossal,hátha nálad is lehet alkalmazni a gyógyszeres kezelést.

Üdv Kriszti

AZ én vélemény az, hogy csak akkor jöjjön a baba,ha tényleg mindketten akarjátok. A betegséged szomorú,de az orvosok sem tudják biztosan,hogy 5-6év múlva meddő leszel e. Eleve minden ember más, a szervezetünk máshogy reagál a gyógyszerekre. Ne keseredj el! Ha ezen stresszeled magad,hogy az orvosok azt mondják egyre romlik a teherbeesésed százaléka.....akkor tényleg így lesz.

Az én férjemmel ahogy összejöttünk össze is költöztünk és röpke 8-9nap után megbeszéltük a babát :) azóta is úgy érzem jól választottam, szóval senkire ne figyelj,aki a gyorsaságotok miatt akarna bántani...nem ezen múlik a boldogság és a sikeres házasság hogy hány évet vagy együtt a másikkal...

Kívánom neked,hogy az idő segítsen feledtetni ezt a nyomást,ami rád nehezedik és párod is hamarosan úgy érezze hogy mehet a babaprojekt!!

szia!

A nehéz teherbeesést át tudom érezni,mert nekem is azt mondták,már 16 évesen,hogy nem lehet,nem vagyok kifejlődve.Nagyon nehéz volt ezt feldolgozni,több orvos is ezt mondta:( Aztán 22 évesen megelégeltem az összevissza gyógyszerezést,fogamzásgátlókat(hisz ezek nélkül nem menstruáltam ),és elmentem egy másik orvoshoz találomra.Ő végre kivizsáltatott,semmit nem talált,mégis meg van a probléma,viszont közölte,hogy van speciális gyógyszer ami peteérést indukál,és tud majd jönni talán nekem is baba.Én ennek ellenére még nem szeretnék babát,csak olyan 4-5év múlva.

A cikk alapján,nagyon görcsösen szerettél volna minél előbb babát,viszont lehet a tested és a lelked még nem volt felkészült 100%osan. Ne aggódj,és ne hibáztasd magad ezek miatt.A baba akkor fog érkezni,amikor ő szeretné,ő fog majd téged választani édesanyjának!

Az aviva tornáról érdemes lenne olvasnod,és gyakorolnod is!És szerintem egy jó meditáció sem ártana neked:)Minden jót kívánok!És fel a fejjel:)A babó meg majd jönni fog :)

Kedves Vivus!

Én őszintén együtt érzek veled.Ha megengeded leírnám az én tanácsomat.Keress fel egy másik orvost,sőt ha lehet endometriózis specialistát,ha kell máshol a az országban,és kérd ki az ő véleményét.A másik,hagyd most a baba dolgot.Fejezd be az egyetemet,hagyj magatoknak időt.Találjatok vissza egymáshoz.Lehet a párod téged félt a legjobban,ezért nem akar bele ugrani egy újabb ne adj isten szerencsétlen kimenetelű terhesség miatt.Akár 1-2 évre is gondolok.Ha egy másik orvos azt mondaná,hogy ezt meg ezt meg kell tenni aztán jöhet a baba,vágjatok bele,de szigorúan csak egy hosszabb pihenő alatt.Ha úgy adná a helyzet,még mindig vannak alternatívák...És nem kell lemondani saját gyermekről.-->béranya.Próbálj ne rá görcsölni,vannak csodák.Most töltődj fel!:-)

Kitartást kívánok neked és sok erőt!

Semmiképp ne mondj le az anyaságról. Ha most nem is aktuális a dolog, és későbbre halasztjátok, akkor is bízz benne, hogy sikerülni fog!

Szia!

Szörnyű, amin keresztül kellett menned ilyen fiatalon! Azt javasolnám, hogy keress egy olyan orvost, aki specialista endometriosis terén. Tudom, nem lehet gyógyítani, de azért lehet kezelni! Nekem is ez a betegségem van, műtöttek is vele, nem is egyszer! Most egy Visanne nevű gyógyszert szedek, ami teljesen leállította a mensesemet (ez nagyon fontos az endo elleni küzdelemben), a kúra 1 év. Tapasztalatok alapján szép számmal esnek teherbe a gyógyszer szedése után! Én nagyon bizakodom!!! Ha befejeztem a kúrát, rögtön nekilátunk a babaprojektnek! Addig legalább nincs mitől félnem, mert nem menstruálok, és a műtétből visszamaradt pici endos szigeteket a gyógyszer teljesen elsorvasztja!

Remélem segítettem! Le a kalappal előtted, hogy végig tudtad csinálni ezt a tortúrát! Kitartás! Sok-sok pozitív energiát küldök!

Nagyon sajnálom,ami veled történt:( és megértem,h ennyire szeretnél egy babát....

Azt írtad,h pároddal tökéletes a kapcsolatod,harmonikus...stb...akkor nem értem,h miért kellett meggyőzni ,h gyereket vállaljatok?

Kitartást,erős lány vagy,hogy ennyi mindent kibírtál,büszke vagyok Rád így ismeretlenül is!