(két) .... éve otthon a babával... nem vagytok depisek? (beszélgetős fórum)
Az én férjem sem ajánlgatja a segítségét, de ha kérek valamit, megteszi. Sok férfi működik így, nem azért nem csinál semmit, mert sz@rik rá, hanem mert férfiaggyal úgy gondolja, ha kell valami úgyis szólunk. Nálatok nem lehet, hogy ez a gond?
Na csak jól sejtettem én. AZ az én gondom, hogy nálunk az egész faluban összesen 6 baba van, akik 0.5-1.5 év körüliek. Naná, hogy a falu másik végén.
Őszintén? Én jól megvagyok édes-kettesben a fiammal, de néha jó lenne neki korabeli társaság is. :/
És persze sok múlik a társon is. Az én férjem sokat segít, főleg mióta dolgozom....Háztartásban és a gyereknevelésben is támaszkodhatok rá.
6 évig voltam otthon a gyerekekkel, de nagyon élveztem. Baráti kör változott természetesen, megismerkedtem más anyukákkal, akikkel taliztunk a játszón, együtt mentünk sétálni, rossz idő esetén pedig egymáshoz mentünk.
Délelőtt házimunka, alvásidőben igyekeztem magammal foglalkozni (olvasás, egyéb hobbi), délután babás anyukákkal telt, este pedig együtt volt a család.
Akkor volt holtpontom, mikor megszületett a lánykám, de nem az otthonléttől, hanem az alváshiánytól.....
Már 2,5 éve dolgozom újra, de még mindíg visszasírom az otthon töltött éveket.....
Nálunk is a férjem éli az életét.Neki egy cseppet se változott az élete, esetleg annyiban h. több pénz fogy mert többen vagyunk.Nekem meg fenekestül felfordult.
NÁlunk sincs nagy komunikáció. És nem nagyon alánlja fel hogy majd én leszek a gyerekkel te menj el ide meg oda.ő is az első időkben segített egy kicsit azóta nem igazán.én meg már megszoktam hogy csak velem van és nem is panaszkodok.pedig tényleg a többi a apa többet segít a gyerek körül.
Mindenképpen elgondolkozom a dolgon. És utána nézek, hogy mit hogyan. Most az jutott eszembe, hogy lehet itt a hoxán indítok egy fórumot/klubbot, hogy ki vagyok mi vagyok, hol vagyok, és hogy dumáljunk, aztán találkozzunk. És akkor talán sikerülne az értelmesebb népeket összeszedni :D
A házasságoddal minden rendben?Sokat segíthet egy jó társ.Nekem ez fájt a legjobban.A férjem 3 hónapig igyekezett segíteni,de aztán élte az életét.Máshol a férfi szokott attól szenvedni,hogy nem figyelnek rá eléggé,nálunk fordítva volt.Próbáltam kettesben programot szervezni,ritkán volt rá vevő.ő meg sem próbálta.Ha elaludt a gyerek,én bújtam,,reméletm legalább egy filmet megnézünk együtt.Ő inkább a számítógépet bújta.A kommunikáció sem nagyon ment.Időnként még a fejemhez vágta azt is,hogy nem csinálok itthon semmit.Sokat sírtam.Ahogy a 2.hsz-ban írták,sajnos a gyerek is megsínyli.Egyre kevesebb türelmem volt.Szomorúan néztem azokat,ahol az apukák hetente 2-3-szor lementek a játszótérre a gyerekekkel,hogy anya tudjon kicsit pihenni,vagy a házimunkát nyugodtan végezni.Tőlem hálálkodást várt,ha egy hónapban egyszer elment 1-2 órát sétálni a gyerekkel.
De jókat írtak a többiek,próbálj meg kimozdulni a gyerekkel.
Egyébként nem minden gyereket lehet vinni mindenfelé.Nekem 2nagyobbnál nem volt gond,de a 3.-nál igen.3éves elmúlt,mire állatkertbe mentünk,egyébként is ,párom anyukája messze lakik,ha mentünk,akkor mindig hânyt.Most is-5múlt-ha idegen helyekre megyünk,akkor nagyon ki tud billeni a lelki egyensúlya még ha êlvezi is.Nyaralásnâl akármennyire jól érzi magát,pár nap alatt ki tud billenni.Otthon viszont nagyon jól elvan,kertben,házban,ovira sincs igênye,a tesòi és a családja elég,holott máshol simán odamegy idegen emberekhez,szóba áll velük,sőt.Nagyon sok magánakciója van,egyedül intézkedik és mégis otthon igazán nyugodt,felszabadult.
Most pedig,hogy közeledik az ovi,rettegek az elválástól,annyira összenőttünk a 3 év alatt.
A kisfiam ősszel lesz 3 éves.Most télen már én is azt éreztem,becsavarodok.Édesanyám jön egy héten 2-3-szor ő a társaságom.A férjem hazajön,mond 2 mondatot és ennyi.
Szerettem volna tornázni járni,megkaptam,hogy az én dolgom a gyerek.A játszótéri anyukák nem dobtak fel,mivel csak a versengés ment,hogyhogy a tiéd még nem eszik húst,hányszor kakál,miért nem szobatiszta,nekem ez nem kellett.Barátnőimnek nagyobb gyerekeik vannak,más programokat szerveznek.Közösségi oldalakon rátaláltam 2 volt osztálytársnőmre,ők is később szültek,hasonló korú gyerekekkel,velük szoktunk találkozni.A kisfiam élvezi a buszozást,bemegyünk a városba,sétálgatunk.Néha jó lenne kicsit egyedül is lenni,ez nem jön össze.
Ha lenne időd kicsit kikapcsolódni,feltöltődni,magaddal is törődni,visszatérne az önbizalmad.Nyitnod kell,hogy új barátokat,ismerősöket szerezz!A közelben biztos van falu vagy város,ahol sikerül ismerősöket,barátokat szerezni.
Én is szeretnék jövő márciusban menni dolgozni.De új helyre nincs kedvem, ha fel is vennének.a régi munkahelyemnél meg macerás lenne a lányom ovodába vitele, hazahozatala.
" A világot tesszük is olyanná amilyennek látjuk". Ha nincs valami csináld meg, ne várj arra, hogy majd egyszer valaki valahol...
Itt a környéken szintén ilyen anyák vannak többségben, de ha találsz egy helyszínt, a neten, itt-ott (orvosi rendelő, védőnői központ stb.) kiraksz 1-2 szórólapot hogy babaklub indul, vagy én a helyedben simán bemennék a helyi rádióba is hogy segítsenek beharangozni, akkor jönni fognak a hozzád hasonló gondolkodású anyukák. Lehet anyakört szervezni, mondókázni, hordozást tanulni, meghívni szakembereket előadásokat tartani... hidd el, ennyire egyszerű, csak belevágni nehéz. Hajrá! Remélem megpróbálod! :-)
ki kell mozdulni a babával. Nagyon messze laknak ismerősök, barátok? 2,5 éves volt a kislányom, amikor újra munkába álltam, addig én is éjjel-nappal vele voltam, de nagyon sokat mentünk ismerősökhöz, szüleimhez, játszótérre, sétálni, bevásárolni.
Szerintem tuti lennének, csak talán már ők sem mennek inkább a játszóra az "ilyenek" mellé.
Veszprémben nem az anyukák szervezték, hanem a Kabóca bábszínház. Nekem eddig eszembe sem jutott, de most hogy mondjátok... Csak kéne találni hozzá értelmes embereket... Mert amíg a játszón olyan anyukákkal találkozom, akik verik a gyerekeiket, mert felmászott az egyik játékasztalra a homokozóban, vagy kioktatnak, hogy csak szörpöt adjak a gyereknek inni, mert az sokkal egészségesebb mint a víz, addig kérdés az is, hogy lennének e partner anyukák... :D
szülinapomra se hozott semmit még pedig már június végén volt.majd karácsonyra megkapom.nem az hiányzik hogy hozzon,de legalább meglátogatna.
Persze hogy kerestem,de nekem nem is volt soha sok barátnőm.Kettő van/volt.egyik messze lakik a másik közel,de nem nagyon talizunk.amikor elhívtam valahova ,előtte nap bulizott elaludt és a megbeszélt időpont után másfél óra múlva jött.
Talán valamilyen baba-mama klub tényleg jó lenne, de akár utána is kérdezhetnél Közösségi Házban, hogy nem terveznek-e indítani.
sajnos nálam is elmaradt az összes, addig azt hittem milyen sok barátom van...utána mindenki leszart. Volt egy csaj, aki felhívott hogy rég látott, nincs e kedvem bulizni, mondtam neki megszűltem stb, de megihatunk valamit valamikor.... azóta hív vissza :(( furcsák az emberek... rengeteg csalódás ért, de még mindig szeretek ismerkedni :) remélem egyszer nekem is lesz egy olyan barátnőm, aki mindig mellettem van :)
Én is együtt érzek a kérdés kiírójával.... tegnap pont nagyon rossz hangulatban voltam :( most mélyponton vagyok, lassan 5éve már itthon vagyok, kisfiam 4 lesz novemberben, 2008 decembere óta nem dolgozok és kezdek becsavarodni. Kislányom 2012ben született, ovi csúszik fiamnál mert külföldre költöztünk...reméljük most ősszel megy már..mert vele nem lehet itthon bírni. Meg is értem teljesen. Én magamra is fordítok időt, pedikűr magamnak, vagy hajápolás, arcmaszkok minden kis apró női praktika feldob, de csak ideig óráig. Már gondolkoztam hogy minden gondolatom leírom egy pszihológusnak, vagy mit tud tanácsolni egy szakember, mert alig bírom rávenni magam hogy egyáltalán kijussak a lakásból :( Itt mondjuk többet esik az eső... és kevés a barát, mondhatni 1 lány, aki szokott jönni... többi barátnőmmel interneten tartjuk a kapcsolatot, de ez édeskevés. Már nagyon kivagyok. ÉS bele se gondolok, hogy még 1évet itthon kell legyek, mert itt 2éves kortól mehet oviba a kicsi, de évközben nem veszik fel, és bölcsi csak magán van...arra nincs kess.
Aki teheti, barátkozzon, használja ki hogy egy nyelvet beszélnek :D a játszótéren, mert ez valóban egy kincs :)
Tessék szervezni talikat! Kicsit aktivizálódni! ÉS minden jobb lesz!
Akkor miért nem csinálsz te egy babaklubot? Láttad Veszprémben, valószínűleg más anyának is lenne rá igénye, így ismerkedhettek. Hidd el, ha elkezdesz szervezkedni meg keresgélni ingyenes helyszínek után sok embert találsz aki segít.
"Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé." /Böjte Csaba/
Amúgy meg ha szervező típus vagy simán beszélhetsz a polgármesterrel, hogy támogatná e a faluházban a baba-mama klubbot, és akkor nem kéne fizetni!
El lehet intézni ám, vagy helyi suli tornatermében... csak egy nagyobb szőnyeget kell szerválni és játékokat vinni :)
Az én kislányom 20 hónapos, decemberben költöztünk másik albérletbe, másik városba, és utána hirtelen egyre depisebb és depisebb lettem. Míg Veszprémben volt egy ingyenes baba-mama klub ahová le tudtunk járni, itt mindenért fizetni kell (vannak olyan helyek ahol egy óra akár 1500 ft!!) szóval szenvedtem elég rendesen. Arra nincs pénzünk, hogy ilyen klubokba eljárjak, így maradt a játszótér. Csak ugye ott meg az időjárás az ami nem mindegy. Zárt helyre tulajdonképpen bármikor el lehet menni, max felteszem az esővédőt. Viszont a játszótér... Hol esett az eső, hol esett a hó, nyáron meg napközben 40 fok, nem lehet mindig kimozdulni. Amikor mégis lejutunk a játszóra próbálok olyan embereket keresni, akikkel legalább van közös téma, de megdöbbentően gyér a társaság itt a környéken...
Mi 6 éves korunk óta, tehát 24 éve vagyunk barátok. Voltak és lesznek is olyan időszakok, amikor egy kicsit eltűntűnk egymás elől, de valahogy mégis visszatalálunk:)
Mindketten nagyon feltöltődtünk a találkozótól, é s 5 éve plust egy fővel bővült a mi kis csapatunk, ugyanis a barátnőm kislánya is a barátnőm lett!:)
Szerintem ez nagyon egyén függő. Én már 7 éve vagyok itthon és most a 3. babámat várom, szóval leszek még vele is egy darabig. Egy percre sem voltam depis. A fiaim is kiegyensúlyozottak és a nagyobbik csak 5 évesen ment oviba. De én előtte sem voltam az a nagy csavargós, bulizós,és most is szeretek itthon lenni. Természetesen járunk ide-oda, de nekem ez elég. Mindenki más, valaki tragédiának éli meg, hogy itthon "kell" lennie pedig ugyanúgy imádja a gyerekeit mint én és jobb neki ha kimozdul, dolgozik, mert utána százszor jobb kedvűen tölti el a nap további részét a kicsivel. Szóval nem vagyunk egyformák. Nekem is van olyan barátnőm , aki visszament dolgozni,mert nem bírta a "bezártságot" és a kicsi ment bölcibe és azóta nincs náluk boldogabb:)
Nálunk pl. az akkori legjobb(nak hitt) barátaim is lemorzsolódtak, én tettem érte, hívogattam őket rendszeresen, még házibulikat is csináltam. Próbáltam velük megértetni, hogy attól, hogy van egy gyerek még föl lehet hozzánk jönni, lehet beszélgetni, elmehetünk valahová. De (és ez természetes) nekik már nem ugyanaz, ha le is ülsz velük egy kávéra és hiába figyelsz rájuk, időnként elszaladsz pelenkázni, etetni, nyugtatni a babát. Sajnos hiába mondtam, hogy nem zavarnak, ők úgy érezték igen. Már kiakadtam attól a mondattól, hogy "Nem akarunk zavarni!" közben meg alig vártam, hogy feljöjjön valaki. Aztán hagytam hagy menjen aki akar és jöttek új barátok.
Eletem legszebb idoszaka volt otthon lenni a kicsivel!
Én 5 és fél évig voltam otthon. ,2 hete dolgozok mintha valami más bolygóra költöztek volna:)
További ajánlott fórumok: