Kegyes hazugság? (beszélgetős fórum)

Nem, nem vagyok gonosz, garantáltan magával viszi. Az ember saját magát mindenhova magával viszi :)).

Aki nem vállal felelősséget a döntéseiért, az életéért, az bizony keményen megkapja a leckét.

az lenne fair toled, ha mindezt elmondanad vagy akar csak megirnad a volt parodnak. hogy hulyeseget csinaltal, esetleg azt, hogy nem birtal szakitani, azert talaltad ki mindezt, hogy o hagyjon el, es nem akartad igazabol megbantani, rosszul tetted

mert ez a martirkodas, hogy te lelked igy meg ugy faj, megint csak az onzoseg jele, semmi mase :(

a gerincesség az, amikor az ember oda áll és a másik szemébe mondja az igazságot.

ez az őszinteség és magabiztosság jele is, hogy igen kiálltál magadért és nem megfutamodtál.

Nem voltál képes szembe nézni vele inkább azt akartad hogy ő dobjon ki. gyűlöljön ?

Ez a kapcsolat nincs rendesen lezárva, s látszik magaddal vittem a mostani kapcsolatodba is.

Szerintem korrektebb megoldás lett volna, ha nem hazudozol, hanem elmondtad volna, hogy kihűlt a kapcsolat, össze akartál költözni, gyereket akartál, stb. Ő nem változtatott semmin, ezért fejezzétek be. És akkor nem k...zhatott volna le ok nélkül!

Most utólag viszont már mit vívódsz? Azzal a sráccal úgysem maradtál volna együtt, mert már csak a kényelem tartotta melletted! Majd talál valaki mást ő is magának, és lehet, hogy ha az igazat mondtad volna, elgondolkodna a legközelebbi viselkedésén...

Én nem kövezlek meg. Hova tovább tök mindegy nekem, hogy mit csinálsz. De amikor majd az apró, aztán egyre nagyobb hazugságok elkezdik mérgezni az életedet, jusson eszedbe, mint mondtam.

Egy dolog változna ha elmondanád, nem érezné magát elárultnak, megcsaltnak, becsapottnak. És szerintem te is sokkal jobban éreznéd magad. De a te dolgod, hogy mit csinálsz.

Sajnálom, hogy nem simizhetem meg a kis buksidat, de ez a te hibád. Hazudtál az őszinteség helyett, ráadásul sárba tiportad egy ember önbecsülését. Sokaknak nehéz túl lépni azon, hogy megcsalták.

A lelkifurdalásod, a hazugságod terhe meg fogja mérgezni a jelenlegi kapcsolatodat és azt is tönkre fogod tenni.

Még mindig nem késő odaállni az exed elé és elmondani neki az igazat. Azt, hogy nem csaltad meg, de nem volt bátorságod kimondani hogy vége. Azt, amit ide leírtál. Hidd el, megkönnyebbülsz tőle ;)

Bizony, az ember néha hoz rossz döntéseket, és utána hónapokig rágódik rajta vajon jól tette e. Nos én elmondom hogy 5 év után kiléptem egy párkapcsolatból. Első szerelem, nagy szerelem volt. De jött egy harmadik. Az én részemről. Sokat vívódtam, fel adjam e az addigi felépített és viszonylag jól működő kapcsolatomat, egy olyan valakiért akit alig ismerek, és teljes a bizonytalanság? Megjegyzem, a párkapcsolatom utolsó bő féléve, már nem volt olyan jó... Én szerettem volna tovább lépni, megpróbálni külön, akár egy rövid időre az albérletet is bevállaltam volna, csak hogy kiderüljön valóban passzolunk e egymáshoz akkor is, amikor már más gondokat kell megoldani. Ő nem akarta. Gyereket szerettem volna, arra is azt mondta majd, majd, majd. Álltunk a kapcsolatban mint állóvíz és bizony egyre büdösebb lett, nagyon csúnyán kifejezve. Persze valószínű csak az én részemről, neki megfelelt így, hogy otthon lakott a szüleiénél, megvolt mindene. Kedveltem a szüleit nagyon. Rendesek voltak velem pedig volt azért néhány más fajta az én hibámon kívüli zűr is a családba. No mindegy, ez más. Szóval hónapokon keresztül rágtam a fülét, hogy költözzünk össze. Semmi. Szép lassan megváltozott bennem valami. Nem beszéltem róla, de fájt, hogy valójában jó hogy a barátnője vagyok, de semmi mást nem akart tőlem az életben. Egyik nyáron megkérte a kezem. Aztán egy veszekedésünk alakalmával, a fejemhez vágta, kiköveteltem a gyűrűt (?) Ilyen nincs! Vagy megteszi vagy nem! Követelni nem lehet az ilyet! Rosszul esett nagyon!!!!!

Teltek a hónapok, sokat beszélgettem az "új sráccal". Nem volt köztünk semmi. Nem találkozgattunk csak a munkahelyen beszélgettünk. Megkedveltem, és valami mást is éreztem iránta. Isten látja lelkem küzdöttem ellene, nem akartam elhagyni az akkori barátom. Aztán egy délután elmentünk a csajokkal korizni, mondta hogy jön ő is. Nem történt köztünk akkor sem semmi.Sokat beszélgettünk és rájöttem lépnem kell, mert jól érzem vele magam más vagyok mellette, nyitottabb és felszabadultabb. Másnap, azt mondtam a barátomnak hogy szakítsunk mert megcsaltam,csókolóztam valaki mással. Persze ez nem volt igaz. Egyszerűen nem tudtam hogy mit tegyek, azt akartam hogy utáljon, gyűlöljön meg. Azt hiszem sikerült. Csapkodta az asztalt és azt kiabálta hogy most mi lesz vele egyedül fog maradni mert nem fog kelleni senkinek. Én pedig hallgattam és sírtam. Azt akartam hogy utáljon azért ami valójában nem is történt meg, de kellett valami erős indok. Később még sokat szenvedtem ezért mert le is ku...zott, azt mondta nyugodtan összejárhatnék vele is akkor mert egy ribi vagyok. Tűrtem... igaz néha néha fellázadtam, mert durva dolgokat vágott a fejemhez, de többségében tűrtem, hogy megalázzon, a semmiért. Így vége lett 5 év történetének. Viharosan és hazugsággal. Ő a mai napig abban a tudatban van, hogy én megcsaltam. Nem is akarom, hogy megtudja az igazat, de soha nem csaltam volna őt meg. Nem az a fajta lány vagyok. De jobb így ha ezt tudja. Könnyebb a felejtés. Azóta együtt vagyok ezzel az "új sráccal" és másabb lett az életem. Nem szabja meg, hogy milyen ruhát vehetek fel a melóba de még azt sem milyen bugyit!! Igaz, a lelkiismeretemmel küzdök csak rendesen és totál ki vagyok bukva hogy fájdalmat okoztam de most megpróbálok új életet kezdeni.