Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Márai Sándor: A fal
Milyen okos, színes, művelt, érző ez az ember!
Lelkesedve kezdek beszélgetni vele. Pontosan felelget, jó helyen nevet, a megfelelő fordulatnál komolyodik el. Iparkodom, minden képességem összeszedem, nyilat teszek az íjra, vigyázok, hogy ne csináljak hibát: szívdobogva remélem, hogy ő az az ember, pontosabban, ő is az a fajta ember.
De negyedóra múltán észreveszem, hogy mégsem ő az az ember. Miért? Nem tudom. Éppen olyan művelt, okos, színes és érző, mint volt negyedóra előtt. Még mindig jó helyen nevet és komolyodik el - de én közben megtudtam, hogy elérkeztünk a határhoz, ahol nem tud tovább követni, ahol nincs hallása többé számomra, ahol süket és vak velem szemben, ahol minden szavam mintha falba koppanna.
Ezért elhallgatok, rosszkedvűen. Ő is hallgat, gyanakodva. Aztán kezet rázunk, s mindenki megy a dolgára.
Álmomban is Te őrzöl talán,
Rólad tudósít munka és magány
Veled lep meg alkonyom, hajnalom
Hozzád megyek, ha tőled távozom.
(Azért szeretem, mert ez volt az esküvői meghívó idézetünk)
Hamvas Béla: Barátság
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
Ahogy öregszem, egyre inkább látom úgy, hogy életünk tíz százalékát az
teszi ki, ami történik velünk, és kilencven százalékát az, ahogyan
reagálunk az eseményekre.
Charles Swindoll
Amiota a tukrot feltalaltak, felesleges masokon rohogni...
Idobol es tavolsagbol keverik a feledes italat..
Emberi termeszetunkre vall, hogy arra vagyunk altalaban kivancsiak, amihez semmi kozunk...
Ovakodj az olyan embertol, akinek nincs mit veszitenie...
( nem ismerem a szerzojuket...)
''Mindegy hogy a tested fényes, vagy kopottas, bármiből vagy, csak rajtad áll, hogy csillogj!''
/Robotok c. animációs film/
"Nem tudod,hogy mit rejt a sorsod,
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket,
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket."
(Hemingway)
„Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteid!
És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket!
Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz..."
"De én elszegényedtem...
Csak az álmaim maradtak...
Álmaimat a lábad elé terítettem;
Lépkedj óvatosan: az álmaimon lépkedsz!..."
Yeats
"A természetet nem szabad
Erőltetni: úgyis hiába."
Jean La Fontaine
„Ne dühöngj amiatt, ami nem jön, ne örvendj amiatt, ami nem történt meg! A türelem meghosszabbítja a barátságot, és megsemmisíti a megtörténtet…”
(ismeretlen óegyiptomi elbeszélő)
Amo te nunc et semper
prope et procul,
usque dum vinam et ultra.
Szeretlek téged,
most és mindörökre,
amíg csak élek, és azon túl is.
...Solus cum sola non cogitabuntur orare pater noster!...
(victor Hugo:Párizsi Notre Dame (Quasimodo))
Egy férfi és egy nő kettesben aligha a Mi Atyánk-ot gyakorolják.
Jön egy álom varázshálón,
csillagokat szór terád,
Ezüst csillám bársony szárnyon
körbefonja kis szobád. :)
„JÓ HOSSZAN FONTOLD MEG, MIELŐTT
BARÁTSÁGODBA FOGADSZ VALAKIT,
MERT A BARÁTSÁGKÖTÉS UTÁN
BÍZNI KELL ÉS ELŐTTE MÉRLEGELNI!” Seneca
A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.
(Kurt Tepperwein: A szellemi törvények)
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom."
(fordította: Szabó Lõrinc)