Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Váci Mihály: Semmi az egész
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
Wass Albert: Csak csendesen
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...
"Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!"
(Született feleségek)
"Olyan hirtelen repül el. Egy pillantás, és az életünk örökre eltűnik. És csak azt kérdezhetjük magunktól: Hogy hagyhatott el? Mikor halványult el a szépségem? Miért változott meg a barátom? A lehető legjobb anya voltam? Persze van pár ember, aki jól tudja, milyen hamar megy az idő. Talán ezért olyan elszántak, hogy megszerezzék, amit akarnak, mielőtt túl késő lenne."
(Született feleségek)
"Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét."
(Szabó Lőrinc)
"Minden egyes pillanat az élet mozaikköve - világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete. És ahogy a mozaikot is csak egész képként a távolról szemléljük, és csak ritkán vesszük szemügyre egyenként a művészien egymás mellé rakott kövecskéket, ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek mindent köszönhetünk. Amit életnek nevezünk, az végül is nem más, mint számtalan pillanat gyűjteménye."
(Stefan Klein)
"Némán ültek, hallgatták a tűz pattogását. Itták a bort és nem szóltak egy szót sem, mintha nem volna fontos beszélni. Nem kell csinálni semmit, csak együtt lenni, egymás mellett és nézni egy irányba."
(Paulo Coelho)
"Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. Csak akkor értjük meg, miért voltak, amikor már túljutottunk rajtuk."
(Paulo Coelho)
"Nehéz volt a szavakkal játszani,
Nehéz volt olyat mondani,
Ami kell, ami szép s amit szabad,
Valamit, ami örökre megmarad benned,
S talán bennem is."
(Nagy Z. László)
A múlt sötét árnyékát féltem...
S a jövő fényébe kiléptem.
Fénytől majdnem szenesre megégve...
Gyorsan húzódtam vissza... a sötétbe.
Mint folyékony fáklya, tudat-sötétben...
Gyógyíts, új Szerelem! Kellesz Nekem!
Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted.
Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán.
Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék.
És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted.
Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.
Uram: én mindig rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan miért maradtam?
Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket."
(Antoine de Saint-Exupéry)
“… s amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog …”
(Norton Juster)
"A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív."
Guy de Maupassant
"A boldogság titka abban rejlik,
hogy álmaink legyenek,
a siker titka,
hogy megvalósítsuk álmainkat."
Soha ne hagyj el valakit, akibe szerelmes vagy, olyan miatt, aki tetszik,
mert aki tetszik, majd elhagy valaki olyanért, akibe szerelmes.
"Amíg élsz, él a remény is.
A szerelem egy gyümölcs, várd meg míg beérik!
Ez az érzés néha kegyetlen és keserű.
Amíg szerelmes vagy az élet szép, de nem egyszerű."
"Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal."
(Müller Péter)
"Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés."
(Müller Péter)
"Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel? Nem a szerelmeddel, de akár a barátoddal is! Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett. Érezted, hogy őszintébb lettél? Érezted, ha valaki villanyt gyújt, hirtelen megváltozik közöttetek minden? Nem a szemeteket, a lelketeket vakítja a fény! Érezted, hogy a villany-fény valami meghittséget ver széjjel? "Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!" Sötétben a lélek könnyebben válik meztelenné."
(Müller Péter)
"Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?"
(Milan Kundera)
"De a megbocsátás... Belekapaszkodom ebbe a törékeny reménységbe, magamhoz ölelem, és emlékeztetem magam, hogy valamennyiünkben van jó is meg rossz is, fény és árnyék, tehetség és kínlódás, választás és megbánás, kegyetlenség és áldás."
(Libba Bray)