Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?
Müller Péter
Hiába pazaroltad meleged.
Mert adni, adni csak annak lehet,
Ki elfogadni bírja lelkedet.
Reményik Sándor
Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk.
Milan Kundera
A férfi és a nő két lezárt szelence, és a kulcs mindkettőhöz a másikban van.
Ismeretlen
A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”
Hioszi Tatiosz
Szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.
Hioszi Tatiosz
"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."
(Prisrin)
Mi, emberek, ugyan a tulajdon személyes életünket éljük, másfelől mégis nagymértékben vagyunk képviselői, áldozatai és előmozdítói egy olyan kollektív szellemnek, amelynek korát évszázadokban számoljuk. Igaz, képzelhetjük akár egy egész életen át, hogy a magunk feje után megyünk, és soha nem döbbenünk rá, hogy csupán a fő cselekmény statisztái voltunk a világszínház színpadán. Vannak azonban tények, amelyeket bár nem ismerünk, mégis befolyásolják életünket, és csak fokozza a hatást, ha ez nem tudatos. Minél elutasítóbb a tudat beállítottsága a tudattalannal szemben, annál veszélyesebbé válik ez utóbbi.
Carl Gustav Jung
"Álomvilágban varázsos minden
Időben, térben, határ már nincsen
Pillanat, óra, napok, vagy évek
Felvillannak, majd oszlanak képek
Rejtélyes árnyak libbennek tova
Csillaggá válik lépteik nyoma"
" Előfordul, hogy amire vágysz, az ott van a szemed előtt..
Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd!.."
" De hát a szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni...
Színlelhetjük, hogy szeretünk... Megszokhatjuk a másikat.... Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban... Családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, még tökéletes orgazmusunk is lehet minden alkalommal, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben... Valami fontos hiányzik.. "
/Paul Coelho/
Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este,
mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi..
"Van egy szó, mit úgy hívnak, remény,
Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled."
"A legdrágább kő az, mely másokat karcol,
de ő nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív az, mely inkább
vérzik, minthogy megsebezzen mást."
Akkor, ott az út szélén még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok akiknek megőrzi fontos mondataikat.
Schäffer Erzsébet
Valamennyien a gyermekkorunkból élünk.
Hitedet, boldogságodat, emberszereteted mélységét, de még a tudásod tisztaságát is az határozza meg, hogy mennyire őrizted meg, vagy tiportad el magadban gyermekkorod élményét.
Emlékezz vissza mik azok, amik valaha megsérültek benned: rájössz, hogy lényed legértékesebb részei.
Tudtad, hogy van jóság, gondviselés. A langyos víz érintése, a meleg kenyér simogatása boldoggá tett. Kis hercegként üldögéltél a járókádban, testvéreidnek érezted a kutyust, a virágszálat, a futó bogarakat. Minden arc mosolygott rád. Varázsvilág vett körül s anyád mellén olyan örömöt és kielégülést találtál, amelyet hiába kerestél később szeretőidnél. Tudtad, hogy a tárgyaknak lelkük van...
Láttad még azokat a másvilági lényeket, akiket a felnőttek már nem látnak. Játszottál a szellemekkel és tudtad, h vannak angyalok.
Boldog voltál.
Ehhez nem kellett pénz, siker és hatalom: pusztán az a tény, hogy létezel, boldoggá tett.
Átélted az üdvösség állapotát: hogy a puszta létezés, ha nem zavarja meg a tudatos reflexió, gondtalan, lebegő örömérzettel jár.
Tudtad, hogy nincs nagyobb boldogság, mint az, hogy vagy.
Nem kell hozzá semmi.
... megélted, hogy benne élsz valamiben vagy valakiben, aki tebenned is benne van.
És ez jó.
Nagyon jó.........
Müller Péter
Ady Endre
Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.
Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.
Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.
Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát-akkor sincsen vége.
Paudits Zoltán
Bízzatok!
Átölelnek a csillagok,
szemükben én is
egy vagyok,
ismernek, tudják nevem,
üdvözölnek saját
nyelvemen.
Ígérik, jönnek még
egyszer majd
jobb napok,
mindennap üzennek
parázsló fénnyel:
Bízzatok!
LES ADIEUX
magadra ítéllek
/ Fodor Ákos/
Félek bárkinek is elmondani, mennyire szeretem, mert akkor rájönnének, mennyire magányos vagyok.
(Evelyn Lau)