Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Ha nem eléggé adod át magad az életnek, az olyasmi, mintha falon keresztül akarnál ölelkezni. Az élethez ugyanúgy viszonyulj, mint a szerelemhez. Vedd azt könnyebben, természetesebben, merészelj könnyezni, mámorosodni. Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván.
Vavyan Fable
Tervezd meg a jövődet, de csak ceruzával.
Jon Bon Jovi
Nagyon jó, nemcsak apukáknak!!!
Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.
Szeretlek apa. . .
Apa és kisfia esete a szeretettel
Míg egy férfi új autóját polírozgatta, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem figyelve, hogy egy franciakulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az ujját a többszörös törés miatt.
Amikor a gyermek meglátta a kórházba hozzá érkező apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fog visszanőni az ujjam? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte, majd megfejtette az írást.
A gyermek ezt karcolta az autó oldalára:
„SZERETLEK APA!”
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre!
Ma fordított világban élünk:
az emberek vannak használva és a tárgyak vannak szeretve.
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:
a tárgyak azért vannak, hogy használjuk őket!
Az emberek azért vannak, hogy szeressük őket!
Próbálj meg mindig uralkodni az érzelmeiden!
Vigyázz a gondolataidra, mert szavak lesznek belőlük!
Vigyázz a szavaidra, mert cselekedetek lesznek belőlük!
Vigyázz a cselekedeteidre, mert megszokások lesznek belőlük!
Vigyázz a megszokásaidra, mert szenvedély lesz belőlük!
Vigyázz a szenvedélyedre, mert rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt!
Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen…
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.
A boldogsághoz vezető legrövidebb út az önismeret.
Az idő nagy tanítómester, csak az a baj, hogy megöli a tanítványait.
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,És akiről még tudnom sem szabad:
Bár jobban szeretem, mint magamat.
"Inkább hiszékeny vagyok, mint gyanakvó, még ha becsapnak is. Mert ha hiszékeny voltam és becsaptak, egy pillanatig szenvedek, de a gyanakvás egy életen át gyötri az embert."
“A győzni akarás mit sem ér, ha nincs meg az akaraterőnk a felkészüléshez.” (Juma Ikangaa)
Hihi - szólt az Őrhöz a Rab -,
mennyivel vagy te szabadabb,
mint én, attól, hogy másfelől
őrzöd ugyanezt a falat?!
Fodor Ákos
Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem.
Inkább úgy gondolom, hogy megint ki kell állnom egy próbát, ami megtanít a következő lépésre.
Paulo Coelho
"A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik."
"Nem érezhetném irántad ezt, ha nem szeretnél te is engem. Mert szeretsz, ugye? Ez túlságosan hatalmas érzés ahhoz, hogy egymagam érezhessem. A legnagyobb érzés, amelyet valaha ismertem. És most először voltam elég nagy ahhoz, hogy kifejezhessem."
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy,akivel törődünk,elhagy...de az az igazság,hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé,mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla...
A döntés,hogy elszakadunk attól,akit szeretünk,fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az,akiben megbíztunk,helyettünk dönt.
Megőrülsz érte,de tudod nem lehet tiéd. A távolság ami elválaszt vagy ő él egy másik emberért.
Behunytam a szemem, megbíztam benned. Lehunytam és te otthagytál engem...
Legszívesebben kikaparnám a szemedet,de tudod megérdemled,hogy mindennap a tükörbe keljen nézned...
Ne várd el az emberektől, hogy mások legyenek, mint amik valójában. És magadtól sem."
(Richard Russo)
"Az idő mindent megváltoztat.
- Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem tesz semmit, nem változik semmi."
Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyűlölködő elutasítás nem.
A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.
A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.
Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Egyetlen kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van és ha ilyen marad, kell-e nekem?
Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen.
Az ember, mint a Természet megismerője: eszmét követ. Az ember, mint a Természet ura: rögeszmét. Megismerni ugyanis semmit sem lehet önmagunk megismerése nélkül, s aki magát csak felszínesen ismeri, tudja, hogy van benne egy önző és mohó ego, s van egy magasabb valója, akinek célja nem a birtoklás és a hatalom, nem a "természet leigázása", hanem az emberiség, a jóság és a szeretet. Erről azért tud kivétel nélkül mindenki, mert nincs olyan pillanata az életnek, amikor ne kellene arról döntenie, hogy kit szolgál: az életet, vagy a halált, a fényt, vagy a sötétséget, az áldást, vagy az átkot, a szeretet, vagy az önzést, önmagát, vagy az igazságot.
További ajánlott fórumok: