Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Balázs Fecóba annó 25 éve emiatt a dal miatt/is /szerettem bele, a másik "Anyám vigasztalj engem".
Ha ki akarom sírni magam, ezeket hallgatom.
Gyönyörű dal....
"Szeretlek... Könnyű kimondani,
Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,
Mit is mondtál ezzel nekem,
S most miattad könnyes mind a két szemem...
“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)
.
"Az ember mindig több, mint az arca
mert a lélek és a szív nincs a képen rajta"
/Anonimus/
Koszorúslány poszt?Megfelel?
Küldöm a meghivót.
" Ne ítélj meg úgy, mint az ember cselekedeteim szerint, ítélj meg úgy, mint az Isten, szívem rejtett szándéka szerint!"
Popper Pétertől hallottam, ő idézte valakitől, de nem emlékezett a forrásra:)
Pokolgép : Itt és most -
Csak az itt, csak a most.
A máskor, a máshol nincsen.
Milyen Isten képes rá,
Hogy kétszer is elveszítsem?
Hagyjon el, hagyjon így
Ne büntessen, hogy higgyem,
Tegye most, ha gondol rám,
De holnap már ne segítsen.
Hagyjon el, hagyjon így
Ne álltasson, hogy szeret.
A kezem rég nem fogja már.
Panaszkodnom nincs kinek.
Nem érdekel, mit ígér,
És nem érdekel a holnap.
Csak az itt, csak a most,
A harangok másért szólnak.
Most kell árts,
Vagy most kell érts.
Most kell gyülölj,
Vagy most kell félts.
Figyelj rám itt és most,
Hogy el ne késs.
Most kell árts,
Most kell érts.
Most kell gyülölj,
Vagy most kell félts.
Törödj velem itt és most,
Hogy el ne késs....
Most kell árts,
Vagy most kell érts.
Most kell gyülölj,
Vagy most kell félts.
Figyelj rám itt és most,
Hogy el ne késs.
Most kell árts,
Vagy most kell érts.
Most kell gyülölj,
Vagy most kell félts.
Törödj velem itt és most,
Hogy el ne késs.
Bocsá!
Nem voltam elég figyelmes,az adatlapodon ott figyel a boxika.:)
Lord-Vándor
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.
Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:
Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!(
Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."
Gabriel García Márquez
Pokolgép : Mindörökké -
Hajnalszálat sző a nap,
Szél simítja az arcomat,
S a mozdulat,
Mi tétován felém kutat,
Utolér és fogvatart,
Indulnom kéne, mennem kell tovább...
Néhány dal, mit itthagyok,
Félig gondolt mondatok,
S a gyöngyszavak,
Mik oldanak, s nem bántanak,
Síron túl is áldanak,
Végigkísérnek a hosszú út alatt.
Álmodom az álmaimat,
Élem az életem,
Bízom, és azt hiszem,
A holnap új csodát hoz még,
Álmodom az álmaimat,
Minden út mögöttem,
Mindent mit elviszek,
Bennem él most és mindörökké.
Nézem a tükörképemet,
Eltűnő halvány fényeket,
S a változás,
Mint tovatűnő látomás,
Ennyi volt és semmi más,
Ez volt az élet, mennem kell tovább...
Sok pofont kaptam, mit itthagyok,
Sok éjjel sírtam, mit vállalok,
De azt hiszem,
Hogy ez az egyszervolt életem,
Több volt, mint képzelem,
Ez volt az első, a végső állomás....