Káros szenvedéllyel élők és én (beszélgetős fórum)

Nos olvasta a kiírásom!

Megkaptam,hogy nem értek semmit az egészből. Buta liba vagyok!

Nem érdekel, ki milyen függő. Nem akarok senkit megváltoztatni.

Gondolom a gyerekeim függősége érintene meg csak, értük harcolnék körömszakadtáig.

Próbáltam meggyőzni rokont, nem érdekelte, hát mindenki úgy bacca el az életét, ahogy akarja.

Engem sem érdekel ki hogyan cseszi el az életét. Gondolkodás után sem.

Senkit nem próbálok megmenteni önmagától addig, amíg segítséget nem kér. Persze akkor is vannak határok.

Szerintem minden függő csak saját magán tud segíteni. Magyarországon még kényszerelvonó sincs, így ha valaki nem akar leszokni, azon ritkán fog tudni bárki is változtatni a környezetében.

Én egy embert ismerek, aki képes volt leszokni és úgy is maradni - ultimátumot kapott a feleségétől (előtte persze volt több, de az utolsót már tényleg komolyan gondolta az asszony), hogy vagy azonnal leteszi a piát vagy elhagyja. Azóta minden problémájuk rendeződött amit a férj függősége okozott, boldogan élnek. De ez csak egy ritka példa és ezt hosszú gyötrelmes évek előzték meg.

Kaptam ma egy tanácsot! Megfogadom! Viszont segítsetek megérteni nekem, mert lehet én vagyok az érzéketlen sötét perszóna!

Adott egy személy. Kiléte nem számít! És vagyok én!

A téma,hogy nem érdekel engem, ha valaki alkoholista,drogos,esetleg hajléktalan, vagy így kombóban együtt.

Feljött szóban, hogy itt Angliában drága a pia. Mire kaptam egy választ, hogy elég baj, hogy Mo.-n nem drága,mert az egyik ismerőse adatlapját megnézve azt ítélte meg, hogy az élete a piálásról szól!Kérdezte, hogy nem gáz?

Mire én bocsánatot kérve mondtam, hogy engem nem érdekel ki hogyan cseszi el az életét, és javasoltam neki, hogy maga boldogságával foglalkozzon, ne a másik életével.

Le lettem teremtve, hogy gondolkodjak már el kicsit!

Gondolkodom, foglalkoztat...,továbbra sem érdekel.

Nem érdekel,hogy valaki hogyan él. Van családom,boldog életem,amiért tettem, hogy legyen!

Az alkohol végig betegítette,gyilkolta a szüleim,nagyszüleim, rokonaim.Az első férjem alkoholista. nem is értem hogy vbírja még mindig a ,mája...

Senkin nem tudtam segíteni. Hogy tudnék én bármilyen idegen függőn segíteni? Semmilyen képzettségem sincs és meg is viselne, ha foglalkoznom kellene más ilyen jellegű problémáival.

Nem keresek kifogásokat arra, hogy mennyire érdektelen is vagyok velük kapcsolatban! Nekem kiegyensúlyozott az életem így!

Nem érzem magam rossznak, mert nem akarok megmenteni egy embert sem önmagától!

Ti hogyan gondolkodtok erről?

Kizárjátok, tudtok segíteni, vagy mentettetek már meg valakit önmagától?