Karácsonyi dalok, énekek, versek (beszélgetős fórum)

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,

esteledik már.

Szobánkban a szép fenyőfa

teljes díszben áll.

Zöld ágain kis csomókban

puha vattahó,

tűlevél közt víg aranyszál,

fel-felcsillanó.

Itt is csillog, ott is ragyog,

mint a napsugár,

s csilingelő csöpp csengettyű

édes hangja száll,

akárcsak az erdőben a

dalos kis madár.

Csitt csak! Figyeld mit is suttog

szép fenyőfánk most neked?

-Halló itt az erdő beszél!

Sürgős fontos üzenet:

Kívánunk ma mindenkinek

szép fenyőfa ünnepet!

Zelk Zoltán:Mikulás

Égi úton fúj szél,

hulldogál a hó.

Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,

Fújhat már a szél,

Nem fagy meg a jó öreg,míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog száz és száz harang,

Jó hogy itt vagy Mikulás,giling-galang.

Ablakba tett kicipők,várják már jöttödet,

Hoztál cukrot,mogyorót,jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony,hoztam én,hisz itt az idő.

Nem marad ma üresen egyetlen cipő.

Hajnalodik.Csillagok szaladnak elé.

Amint ballag Mikulás már hazafelé.

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyre,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe,

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz

Télapó! Télapó!

Hová lettél? Hol a hó?

Tudja a házból az összes gyerek,

hogy ma levelet küldök Neked.

Üzenik ok is

mind a hóra várnak

Szánkózni szeretnének,

meg nagy-nagy hó csatákat!

"Nem kérek én egyebet,

csak amit a gyerekek:

diót, csokit, mogyorót,

Ráadásul minden jót."

S halljátok csak! Mily csuda:

termett ott egy mesefa.

Meseország közepén.

Arról szüreteltem én.

Szedtem róla száz mesét.

Mind a száza csuda szép,

altató és ringató.

Gyerekeknek ez való.

Zsákba raktam mind a jót:

diót, csokit, mogyorót,

babát, mackót, madarat,

tücsköt, szöcskét, bogarat.

Tücsök, szöcske megszökött,

megugrott egy híd fölött.

Elrepült a legyecske...

Itt a mese helyette.

Ha jön a tél, jön a tél

hótól, fagytól, zuzmarától,

mond ki fél?

Fél a mókus, fél a medve

elmenekül, elszáll messze

fülemüle, gólya, fecske.

Ha jön a tél, jön a tél

Bori, Bence egy se fél!

Bátrabbak õk mint a medve

nem bánnák, ha itt teremne

barátjuk a Télapó

és záporozna kint a hó!

Szepesi Attila:

Télapó éneke

Hipp-hopp fut a szán,

siklik szaporán.

Dobrokol a havon

szélvész paripán.

Hejhó ügyesen

vágtat tüzesen,

húzza a teli szánt

fénylõ hegyeken.

Hipp-hopp fut a szán

villám-paripán,

végtelen utakon

dobban szaporán.

Czeglédy Gabriella:

Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen

Télapóka szánkóját.

Száguld a nagy hómezokön,

el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban

a hatalmas zsákokban.

Télapóka becsempészi

a cipokbe suttyomban.

Sietos az útja nagyon,

rövid már az éjszaka.

Várja ot az ablakokban

még sok üres kis csizma

Veress Miklós:

Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja – mégse fázik,

Úgy röpül egy messzi házig.

Csengõje a hópehely.

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:

Leshetsz reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra –

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –

Röpítené fagylova,

A helyén meg, idenézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengõ hópehely.

Csengõjüket fenyõk rázzák,

Telis-teli cipõd, csizmá

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló

- kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél öblén távol ring.

Télapós vers

Hegyen völgyön mély a hó,

Lassan lépked Télapó.

Ősz szakállán dér rezeg,

Messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog,

Puttonyában mit hozott?

Mindenféle földi jót,

Dundi diót, mogyorót.

Lassan lépked mély a hó,

Siess jobban Télapó!

Télapó

Pilinkélnek kósza pelyhek,

betakarnak rétet berket,

mindent beföd puha hó,

készülõdhet Télapó.

Csengettyûs szán vígan csusszan,

hat rénszarvas nagyot szusszan,

s fölröppen, mint víg rigó,

útnak indul Télapó.

Hegyen, völgyön mély a hó -

lassan lépked Télapó.

Ősz szakállán dér rezeg,

Messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog -

Puttonyába mit hozott?

Mindenféle földi jót:

Dundi diót, mogyorót.

Lassan lépked, mély a hó -

Siess jobban, Télapó!

-Honnan jöttél, Télapó?

-Hóországból, hol a hó

hegyvastagnyi takaró,

a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom

varrta meg a kabátom.

Kibélelte bundával,

hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,

szíves szóval biztattam:

"úgy szaporázd a lábad,

szél se érjen utánad."

Meseország...

Hóországgal határos.

S Meseországból az út

egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,

útközben egy mesebolt.

Jöttek elém tündérek,

megkérdezték mit kérek.

Karácsonykor:

Angyalok szállnak,

Hó nem szitál. Az ég derűs.

Csupán az este hűs.

A szív örül: Jézusra vár.

A lélek: fénysugár.

Havatlan pusztán mély a csend

egy csillag megjelent.

Az arcokra kíváncsiság

mély áhitata szállt.

Idézve látom múltamat...

a gyémántos havat.

S míg lelkem Jézust keresi:

szívem békével van teli.

Eredeti sorban így van!!!

Hull a hó , hull a hó,

mesebeliálom,

Télapó zúzmarát,

fujdogál az ágon.

A kisnyúl didereg,

megbújik a földön,

- Nem baj ha , hull a hó,

csak vadász ne jöjjön.

Parányi ökörszem,

kuporog az ágon,

Vidáman csipogja:

- Süt még nap a nyáron!!

kérdés:

nem találoma következő verset, amiből csk részletekre emlékszem...ha valaki ismeri, akkor légyszi-légyszi a címt, íróát tegye fel

Hull a hó, hull a hó mesebeli álom

Télapó zuzmarát fújdogá az ágon.

...

A kis nyúl didereg, megbújik a földön

Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön.

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,

hova bújsz, hova állsz,

mennyi aranyat találsz

a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,

ide add, oda add

a cukrot, a kosarat,

gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak

a jegenyefák alatt?

Lopództál egy nagy halom

dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget

bakancsod a rét felett,

minden gyerek észrevett

az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,

csak az ég ruhádra hinti

a havat, és ezüst,

csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,

szél tömi meg a pipádat,

rókaprémből van a bundád,

szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba

a csizmát, a cipőt,

mi meg addig elbújunk a

sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,

mazsolát, mogyorót,

s mikulások, gyerekek,

cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró

puttonyodban, csuda jó!

Mi már tudjuk, hogy te jössz,

kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,

míg a lábad törlöd le,

jól tudod te, illik ez

a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,

bezörögsz, bejöhetsz,

tapsolunk, ámulunk,

soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti

csillagfény a homlokod,

olyan ember vagy te, mint mi,

csak pirosabb és nagyobb!

Dömötör Tibor:

Karácsony

Karácsonykor:

Angyalok szállnak,

Híradást hoznak,

Béke jegyében,

Élet fényében,

Szentség lelkében,

Hívők hitében,

Krisztus képében

Földön jár az Isten.

Karácsonykor:

Harangok zúgnak,

Szent igék szólnak,

Imádság szárnyán,

Szíveknek vágyán,

Zsoltárok hangján,

Szeretet hídján,

Bocsánat útján

Mennyben jár az ember.

Hívogató

Gyere ide, Mikulás!

Minden gyermek téged vár.

Minden házba bekopogtál?

Ott még egy ház vár reád.

A kéménybe hogyan férsz be?

Válaszolj a kérdésemre!

Ruhád piszkos soha sem lesz

ha lecsúszol a gyerekekhez?

Hát ez a csomag kié lesz?

Remélem, engem sem felejtesz.

Mikor jössz hozzám, Mikulás?

Hidd el, nagyon várok rád!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja mégse fázik,

Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:

Leshetsz reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra –

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –

Röpítené fagylova,

A helyén meg, idenézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengő hópehely.

Csengőjüket fenyők rázzák,

Telis-teli cipőd, csizmád.

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?

-Hóországból, hol a hó

hegyvastagnyi takaró,

a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom

varrta meg a kabátom.

Kibélelte bundával,

hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,

szíves szóval biztattam:

"úgy szaporázd a lábad,

szél se érjen utánad."

Meseország (világos)

Hóországgal határos.

S Meseországból az út

egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,

útközben egy mesebolt.

Jöttek elém tündérek,

megkérdezték mit kérek.

Gazdag Erzsi: Megjött a télapó

Szánon jött. A hegyeken

fenyők búcsúztatták.

Zsákját tükrös hegyi tón

vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek

nyár derekán néki.

S egy kosárban áfonyát

küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok

mogyorója csörren.

S megcsendül a kicsi szán

csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.

Toporog a hóban.

Teli zsákja a tiéd,

dúskálhatsz a jóban.

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este

a sok gyerek megleste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

s belerakta puttonyba.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,

azután meg fényezte.

Mit tett még a puttonyba,

a sok gyerek megtudta,

cipőjében mind benne

lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

arany alma, zöld dió,

csokiból lesz valahány,

a sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este,

a Mikulást megleste...

Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,

Öltöztesd fel a fát,

Hulljon rá pihe hó,

Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,

Télapó, gyere már!

Nyíljon már ki a zsák:

Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon

Deres szánkón didereg, fázik a karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek.

Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!

Gyújts meg gyertyád, fényszóród a fenyõfaágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!

Karácsonyi csillagod tedd a fenyõfánkra!

Téli este, holdas este,

halkan hull a hó.

Téli este, holdas este,

siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,

halkan kinyílik.

Kis cipõbe, nagy cipõbe,

ajándék hullik.

Másnap a sok gyermek arca

csupa ragyogó.

Vígan mondják: "Itt járt a jó

öreg Télapó!"

Levél a Mikulásnak

Fehér szakállú kedves Mikulás,

de szeretnék találkozni teveled!

És hogy tudd, hogy mit hozz majd,

azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,

tudod, hogy mi az, amit szeretek,

s hogy én abból meg tudok enni

egy egész táblát, nem csak egy szeletet!

Azt hozz nekem egy nagy zsákkal,

és ne csak mogyorót almával!

Fehér szakállú kedves Mikulás,

de szeretnék találkozni teveled!

És hogy tudd, hogy hova gyere majd,

azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,

tudod, hogy hanyadik az emelet

a mi házunkban, a mi utcánkban,

ahová én is naponta bemegyek.

Hogyha idejössz hajnalban,

kint lesz a cipőm az ablakban.

Ne feledd, Mikulás! Hajnalban

vár rád a cipőm az ablakban!

Jer, jer szép karácsony

Jer, jer szép karácsony,

Ó, de régen várunk,

ragyogtasd be hit, reménnyel

a családi házunk.

Enyhítsed és vigasztaljad

a csüggedt lelkeket,

hozzál nekünk békességet

s igaz szeretetet.

JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szíremben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

I1yenkor decemberben.

... Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Behegesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra régi szeretetben,

I1yenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

1902