Kannibalizmus a XX.században - egy tragédia ami megrázta az egész világot (beszélgetős fórum)

Én a filmet láttam anno.

Megrázó alkotás...mint minden, ami azt boncolgatja, hogy egyes körülmények a legvégső cél érdekében hogyan dönti le akár a legnagyobb tabukat.

1972. október 13-án az Andokban lezuhant az uruguayi légierő Fairchild F-227 típusú repülőgépe. Ezen a napon kezdődött a huszadik század egyik legszőrnyűbb, egyben legtöbbet vitatott drámai története, amely megrázta az egész világot.

A repülőgépen az uruguayi Kersztény Öregfiúk rögbicsapata utazott, ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval. Az úti cél a chilei Santiago volt, ahol az ötnaposra tervezett túrán az ottani öregfiúk csapatával készültek megmérkőzni.

Az úti céljukat azonban nem érték el, a rossz látási viszonyok miatt a gép hegyoldalnak ütközött. Mindkét szárny és farok leszakadt, míg a törzs lecsúszott a hegyoldalon. Végül mintegy 3500 méter magasságban, a chilei-argentin határ argentin oldalán, a Cerro Sosneado hegy és a Tinquiririca vulkán közötti gerincen, egy kietlen hómezőn állapodott meg.

A legénység és az utasok egy része a katasztrófa pillanatában szörnyethalt, a többség azonban, kisebb-nagyobb sérüléssel ugyan de túlélte a balesetet. A helyzetük csöppet sem volt bíztató,minden élelmük pár tábla csokoládé és némi gyümölcsíz volt. Néhány tubus fogpasztát találtak még. Vizet hóból olvasztottak a napon. Ahogy teltek a napok, a túlélés örömét úgy váltotta föl a kétségbeesés. Különösen miután az egyetlen rendbe hozott rádión keresztül tudomást szereztek arról, hogy a mentőosztagok nyolc nap elteltével abbahagyták a keresésükre indított akciót.Úgy vélték, már semmi remény nincs arra, hogy bárki túlélte a katasztrófát. Tudták, hogyha nem tartanak össze, sohasem fognak a fehér pokolból kikeveredni. Az életben maradottak tíz nap után választás elé kerültek. A halál elől csak úgy menekülhettek meg, hogy megtették azt, amire mégcsak gondolni sem mertek: ettek halott társaik húsából. Mindannyian megriadtak a gondolattól, hogy barátaik, ismerőseik húsából egyenek, de kegyetlen helyzetük józan mérlegelése arra kényszerítette őket, hogy fontolóra vegyék e lehetőséget.

Igen ám, de más elhatározni valamit, és megint más megtenni azt. Csaknem egy napig gyötrődtek, míg az élet ösztön és az élni akarás győzött a tabu felett. A húst elöszőr megsütötték, vagy legalább a napon szárították. Miután azonban két lavina zúdult rájuk, újabb áldozatokat szedve, a kegyetlen hideg és a nedves ruházat nagyon lecsökkentette erejüket. Ráadásul két napja nem ettek. Nem volt más választásuk, mint hogy véresen és nyersen egyék meg a húst. A maroknyi csapat tagjai tíz hét után jutottak az emberi ellenálló képesség végső határáig.

Végül két társuk elhagyta a tábort és tíz napos bolyongás után, az Andokon átkelve életjelt adott róluk a civilizációban. Mindez december 21- én délben történt, 70 nappal azután, hogy a repülőgép lezuhant az Andokban. A repülőgépen utazó 45 emberből 16-an élték túl a katasztrófát.

Történetük bejárta az egész világot. Az újságírók valósággal megvadultak a szenzáció hallatán, valódi és álhírek terjengtek a nagyvilágban. Még azzal is megvádolták őket, hogy az erősebb fiúk élelemszezés céljából legyilkolták gyengébb társaikat. A túlélők tudatába mélyen beleivódtak az átélt gyötrelmek, nehezen tudtak beilleszkedni újra a normális életbe. Ebben segítségükre volt az egyház, amely teljes tekintélyével kiállt mellettük, és igyekezett megnyugtatni őket, hogy nem követtek el semmi bűnt, és a szülők, akik kezdeti iszonyatukat legyőzve ugyanolyan bátran és önzetlenül viselkedtek, mint fiaik: az életben maradottak mellé álltak.

Élénken élt bennük a barátjuk üzenete: ,,Ha én a holttestemmel segíthetnék rajtatok, hogy életben maradjatok, akkor azt kívánnám, használjatok föl. Sőt, ha meghalok, és nem esztek meg, akkor akárhol is volnék, visszajönnék és jól fenékbe rúgnálak benneteket." A fiú nem élte túl a katasztrófát.

Az uruguayi és a chilei légierő vizsgálatot indított a szerencsétlenég okának meg állapítására. Mindkettő ugyanarra az eredményre jutott, a balesetet emberi tévedés okozta. A pilóta már megkezdte az ereszkedést Santiago felé, holott a gép még az Andok fölött járt. A balszerencse üldözte őket, ugyanis ha a túlélők első expedíciója nem nyugatnak indul felfedező útra, hanem afarok mögött a völgyet követik, háromnapi járásra ráaláltak volna egy országútra. A repülőgéptől pedig alig nyolc kilométerre állt az a csak nyáron üzemelő szálloda, amelynek élelmiszer-készletével kihúzhatták volna.

A drámai történetről Piers Paul Read írt dokumentumregényt,melyből 1993 ban késiítettek filmet Életben maradtak címmel.

„Holnap újra felkel a nap, holnapután is, meg azután is. Ne hagyd, hogy ezentúl ez legyen életed legjelentősebb eseménye. Nézz előre! Van jövőd. Van életed.”

Nando Parrado

Ő volt az egyik játékos aki átkelve az Andok csúcsain megmentette a társai életét.