Kalocsán és környékén lakók (beszélgetős fórum)

Úgy látszik, ez nehéz mindenkinek, kortól képzettségtől függetlenül.

Remélem sikerülnek a terveid. :)

Mit tanultál?

barátaink lánya novemberben ment ki Londonba és még nem talált munkát, ott sincs kolbászból a kerítés, nagyon talpraesettnek kell lenni ahhoz, hogy gyorsan találj munkát.

Nem beszélve arról, hogy nagyon szenved az "idegen vagyok" érzéstől.

Nem tudom elképzelni, hogy ne magyar földön éljek, de valahol megértem azt is, aki a munka miatt kimegy. Október óta keresek munkát és hiába.

Pedig annyira öregnek nem érzem magam, aránylag független is vagyok, gyerek híján. És mégsem találok melót.

Nagyon nehéz boldogulni errefelé.

Hát késeléssel találkoztam már vidéken is, Bogdányban pont a szomszédunkat késelték halálra, és nem is hallottunk semmit.

Persze vidéken ez sokkal nagyobb feltűnést kelt, Pesten majdnemhogy megszokott dolog, sajnos.

A rablásnak talán nagyobb az esélye, a tömegben könnyebb eltűnni a tetteseknek is.

"ember-léptékű"

Azt hiszem ez a helyes szó arra, amit az új életemmel kapcsolatban érzek.

Lehet igazad van, mondjuk most szegeden élek, de egyáltalán nem érzem ezt nagy városi életnek. Itt kedvesek az emberek, a város is olyan barátságos, mindent szeretek itt, pont mint otthon.

De pest grrrr, és az emberek is, sokszor félek végig menni bizonyos emberek közt. Áááá lehet cak én vagyok hülye :)

Pest nekem egyenlő a fejgörccsel. Olyan még nem volt, hogy fejfájás nélkül értem volna onnan haza.

Soha nem tudnék ott élni.

Van alapja, főleg svábok lakják, nagyon zárt közösség, hiába éltünk ott 15 évet, magyarként nem volt helyünk köztük.

A többség valóban jómódú, jó értelemben büszkének is lehet őket mondani, de fellelhető az értelmetlen nagyképűség is.

Annak jó ott lakni, aki oda, közéjük született, különben nehéz boldogulni.

Persze nagyon sok jó tulajdonsággal is bírnak, nem véletlen, hogy többségük jómódú, és csodálatos, ahogy a hagyományaikat, nyelvüket őrzik.

Nyilván, de az ember azért legyen ember. Én is a hegyek közül jöttem, mégis jól érzem magam az Alföldön. :)

Amúgy meg érdekelnek az emberek, szerintem majd mindenkiben van szeretnivaló, csak észre kell venni. Csak ezt a közömbösséget nehéz elviselni, pontosabban nehéz volt elviselni. Errefelé nem annyira jellemző.

Hú, ez elég keményen hangzik.

A hatalmas munkabírást én is észrevettem, és azt is, hogy nagy túlélők az itteni emberek, sokat lehet tanulni tőlük. Főleg az idősebbektől.

Viszont sokkal jobban összetartanak, közelmúltban történt: apukám egy rendezvényen volt, ahol egy fiatalember nagyon lerészegedett. Nem sopánkodtak rajta, hanem fogták és hazavitték, nehogy megfagyjon valahol az éjszakában, akkor volt az a nagyon hideg.

Azt hiszem, hogy ahonnan jöttünk, simán sorsára hagyták volna, menjen haza ahogy tud.

Az eddigi tapasztalatom az, hogy itt teljesen más emberek élnek, mint a Dunakanyarban, de emberség dolgában kiemelkedőek.

Sziasztok!

Dunabogdányból költöztünk ide.

Ami engem illet, le vagyok döbbenve az itteni embereken. Komolyan!

43 évem alatt ennyi jóindulattal és segítőkészséggel nem találkoztam, mint itt néhány hónap alatt.

Mit értesz az alföldi emberek mentalitása alatt?

Én eredetileg Kiskőrösről származom, de vannak rokonaim Kalocsán is :)

Milyen az alföldi ember mentalitása?

Sziasztok!

Kalocsán és annak környékén lakókat keresek csak úgy beszélgetni mindenről.

Tavaly ősszel költöztünk a környékre, nem ismerek nagyon senkit és semmit.