Járunk többen ebben a cipőben? (beszélgetős fórum)
A kislányotokkal sem foglalkozik?
de van egy lánya is, már ha engem nem is veszünk figyelembe az eset kapcsán :) A sport tv nézése? Természetesen leköti..
És azok a tevékenységek, amik eddig érdekelték, most is lekötik-e annyira, mint régen?
Nekem is volt egy elég kellemetlen szakasza az életemnek és ekkor eléggé elutasító voltam én is mindenkivel, és eléggé érdektelennek bizonyultam minden iránt.
igen-igen, olvastam. Nem volt mindig ilyen. Tudom, hogy az élet nem könnyű, de apró-cseprő dolgokban, vagy akármiben lássuk már meg ugyanazt. Ja, és ha nem úgy látja, mint én, nem mondja, hogy ő szerinte nem, mert így vagy úgy.. azaz konkrétan állást sem foglal olyankor. ÁÁÁ, bosszantó nagyon.
Mint az írtam lehet, hogy ő eddig is ilyen volt, csak Te látod már másképp őt.
A munkahelyén vagy az egészségével minden rendben van? Az is lehet azért lett kissé magának való , mert valami problémája van, csak nem akarja elmondani.
ez igazából fél éve megy lassan. Ez az unokatesós példa csak egy a sok közül. Nem lennének nagyok a problémák, de ne csak én lássam meg..
És a 8 év alatt eddig nem volt ilyen? Nem volt probléma abból, ha az unokatesóddal elmentél valahova?
például a kimozdíthatatlansága, kedélyállapota, másokkal szemben néha az udvariatlansága, gyerekkel szembeni viselkedése, ahogy néha hozzámszól...számos apró dolog van, ami elgondolkodtam már rajta, hogy lehet korábban is megvolt, de most nagyon érzem, de csak én, ő nem..
Például? Nem tudunk így ötletelni sem.... minden eset annyira más... Szerintem mindenkinek volt már rossz kapcsolata, de nincs két egyforma..
Mi az ami számodra elviselhetetlen?
ez csak egy példa a sok hasonló problémák közül. Fél éve tart az, hogy ő nem úgy lát-érez-cselekszik-gondol dolgokat, mint én. És nem is látja ezt be.
és ez így van 8 éve és eddig nem zavart, vagy újkeletű dolog? Mert ha mindig így volt és neked eddig ez megfelelt, akkor keress alternatívát, pl... látogasson meg nálatok az unokatestvéred.. vagy menjetek együtt....
Nekem ez még messze nem probléma, van komolyabb is?
jó lenne néha. Mert telefonon beszélünk, de az nem olyan. És ez csak egy probléma, példa volt. Tehát túl nagy baj nem lenne, ha belátná ő is, hogy mégiscsak gondok ezek..
Értem, akkor ő inkább egy otthonülős típus, nélkületek nem csinál programot, de hidd el, másoknál meg inkább az a probléma, örülj neki hogy ilyen, és nem fordítva, mert az nagyobb baj lenne. Azért az valóban baj, hogy téged nem enged el egyedül egy barátnővel, egy rokonnal. Ezek szerint te erre vágysz.
ha nem tudnám, hogy szeret, azt hinném azért nem akar dolgokról beszélgetni, mert már nem kellek neki. De ő egy olyan ember, aki munka után csak velünk van, illetve nem is csinál külön programot még véletlenül sem. És itt adódik rögtön egy probléma, hogy így én sem igazán csinálhatok külön programot, mert az már konfliktust vált ki, amitől persze eltávolodik. Van egy szép kislányunk, dolgozunk, szüleinket, rokonokat látogatjuk. Barátokat is, ők is minket, de külön nem ülhetek be mondjuk az uncsitesómmal egy kávéra sehová. (Azért őt említem, mert vele majdnem napi kapcsolatban vagyok)
Nehéz ilyen esetben tanácsot adni, mert nem ismerünk sem téged, sem a párodat. Nem tudni, hogy eddig hogyan éltetek, milyen elvárásotok volt egymással szemben. Így tanácsolni csak azt lehet, hogy próbálj meg beszélni vele. Bár tudom nem könnyű, mert sok férfi inkább magába folytja a gondjait, minthogy kibeszélje. Sajnos, így vannak összerakva:-)
max. tanácsot adni, ötleteket, illetve aki tapasztalt hasonlót, az tapasztalatot. Így van..és ezt szerettem volna.
félre értés ne essék, ha ezt "sugallta valami", én nem akarok mást keresni, csak ötleteket, tapasztalatokat, hogy járt e valaki ezen az úton, és hogyan oldotta meg azt.
Persze, alapvetően egyetértek Veled, a házasság számomra is szent dolog (főleg ha gyerek is van), soha nem adnám fel (ha rajtam múlik). Csak szerintem azért van az a pont, ami után már igazságtalanság.
Na de ezt egy fórumindító hozzászólásaiból sosem fogjuk megtudni... és ugye a másik fél álláspontját nem ismerjük. Én ezért szoktam ilyenkor a kommunikálást javasolni. Mi innen úgysem tudunk mit csinálni.
Közben meg válaszoltál is az írásomra. Miben látja ijesztőnek a dolgaitokat? Eddig nem így látta? Eddig jó volt? Nem bántásként, csak megértésképpen kérdem.
Sok fórumban ezt szoktam olvasni: van párom, de megláttam valakit, és már szerelmes is vagyok bele, dobom az addigit, másra vágyom. Jó, lehet, hogy ebben az esetben nem ez a cél, de nekem ezt sugallja.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a férfiak egészen másképpen gondolkodnak, éreznek, mint a nők, más a habitusuk. Ha nekem hiányzik valami, akkor kezdeményezek. Nem kell a másikra várni. Jó, ezt is meg lehet unni, de akkor sem szabad feladni.
én azon, hogy keresek mást még nem is gondolkodtam.. Ijjesztő, hogy nem úgy látja a dolgainkat, mint én..
Nem hiszem, hogy "ellaposodott hétköznapnak" nevezhető, ha valaki közömbösséget mutat a férjének fél éve, és annak még csak fel sem tűnik....
Folyton jössz ezzel a továbbállni dologgal. Ki írt ilyet? Hol??? Én nem olvastam.....
És hosszútávon boldogan élni szerintem csak úgy lehet, ahogy írtam. Attól, hogy valaki fáradt a munkájától és ideges a pénzhajhászástól, attól még akar és tud is figyelmet szentelni a párjának... akár egy ölelés, beszélgetés, puszi formájában. Akitől ezek már nagy elvárások, ott nem beszélhetünk ellaposodott hétköznapról, az már csak gazdasági közösség....
Dehogy nem, dehogy nem... Ez az élet! Azért fel lehet dobni még egy ilyen kapcsolatot, én nem azon gondolkodni, hogy keresek mást. Főleg így, hogy még gyermek is van.
Oké, de mi az a "egy szerető, tisztelettel, megbecsüléssel teli boldog életet". Mert itt szerintem nem erről van szó, csak ellaposodtak a hétköznapok. A legtöbb ember látástól mikulásig dolgozik, milliónyi külső behatás éri, amitől fáradtabb, esetleg kiábrándultabb lesz az ember. Ilyenkor miért kellene máris odébbállni?
de csak úgy "elélni" egymás mellett sem lehet..?
érdekel, persze. Jajj, remélem nem fog nekem befásulni, és nem annak a jele ez.
Ezt hiába várod. Az évek múlnak, mindenki változik, már semmi nem lesz olyan, mint az elején volt.
Nem feltétlenül. Ha mindketten szeretitek egymást, és hajlandóak vagytok változni, megbeszélni, akkor van esély.
Írok privátban.
azt, hogy olyan legyen, mint az elején. Jó, majdnem olyan, mert azért azóta gyerekünk született...stb. Az azonos hullámhosszt akarom vissza..
További ajánlott fórumok: