Jakupcsek Gabriella 45 évesen babát vár. Te örülnél ha 45 évesen lennél babás? (beszélgetős fórum)

én,is gratulálokneki!

de 45évessen,nagy bátorság babát válalni!

Gratulálok.

Jó egészséget a mamának és babának.

Biztos örül a 2 felnőtt fiú is a kishúgnak.

Megszületett Jakupcsek Gabi kislánya a baba és mamája jól vannak.

Innen merítsetek erőt lányok, hogy 45 évesen is lehet babát vállalni.

Gratulálok Neki!

Háááát, én a másik oldalról nézem, Anyukám 43 volt mikor születtem, és nagyon imádom, de iszonyúan fáj, hogy már nincs köztünk és nem érthette meg a lányom születését, szerintem felelőtlenség a gyerekkel szemben....... :S

Persze itt tervezett, és nem első babáról beszélek, bár a gyerek helyzete nem lesz más!

Sziasztok!

Teljes mértékben igazat adok bsz1976-nak. Mért kéne Jakupcseknek magyarázkodnia, vagy beszámolnia akár bár kinek is? Persze, joggal mondhatják, "Ő média szereplő", de szerintem egy babavárás annyira bensőséges magán ügy, hogy nem kell a nagy nyilvánosság elé tárni, csak, ha a család úgy gondolja, és jónak látja. És ebben az esetben nem csak Jakupcsekre gondolok.

Ó, nem kell az emberekkel törődni. Amikor kicsi volt a lányunk, sokat sétáltak az apjával, és megállították őket: jaj de helyes az unokád. A férjem nem kezdett el magyarázkodni, hogy ő a lányom, hanem megköszönte az ismerősök kedvességét és sétáltak tovább. Néha most érzem a lányomon, hogy irigyli a fiatalabb szülőkkel rendelkező társait, de nagyon felnéz az apjára. Csak hallgatom néha a komoly beszélgetéseiket, tudja, hogy az apától mindent meg lehet kérdezni, tud válaszolni, türelmes, velem meg a hétköznapi kis gondjait, bajait tudja megbeszélni.

Szóval irigykedjenek az idegenek!!!

Köszi a jó kívánságokat! Próbálj ne is gondolni ilyenre, hogy nem fog sikerülni! Dehogynem fog! Különben már többször hallottam,hogy egy ilyen sajnálatos esemény után sokkal hamarabb sikerül teherbe esni, mint csakúgy simán. Állítólag frissebb a nyálkahártya. S tényleg ismerek olyan párokat, akiknek pillanatok alatt összejött a baba. Tulajdonképpen nekünk is a második hónapban, pegig én már a 38. évemben járok.

Különben az én párom is ilyen nagyon érzelmes, ő is állandóan a pocim simogatja.

A gyermekszülés szempontjából pedig főként az anya kora számít, persze az apáé is, de 80%-ban az anyáé a fontos! Ne add fel! Talán most valamivel foglaljátok magatokat el valamivel. Mi ahogy hazajöttem a kórházból szétvertük a lakást. Falat bontottunk, festettünk. Majd 3 hónappal később építettünk a házhoz még szobát, hogy jobban elférjünk. Persze a kisszobát nem rendezzük be a picinek, s most nem is veszünk neki meg semmit. Majd, ha megszületett akkor. S egy darabig ugyis velünk lesz.

Különben nekem kb. 2 hónap múlva volt a legnehezebb! Akkor teljesen ki voltam borulva. S a munkahelyemen éppen ideiglenes főnök volt, aki a szülés másnapján telefonált a kórházba, hogy mikor tudok plussz munkát vállalni. Na vele mikor 6 hét múlva visszamentem sikerült jól összevesznem. Hála égnek most már új főnök van, aki nagyon rendes. Hú ez egy kicsit hosszúra sikerült! De az az igazság, hogy hiába van mellettem a férjem, gyerekeim, anyuék, igazán csak az érti mit érzek igazán, aki átélt hasonlót. Izgulok érted, írj még, ha van kedved.

Szia! Nálam abból a szempontból rosszabb a helyzet, hogy az én férjem már nagyon régóta szeretne babát, csak eddig nem talált társat magának. Tehát már nagyon várta a picit. Nagyon megviselte, hogy így történt. De mindezek ellenére rám bízta, hogy vállalom-e mégegyszer a terhességet. Persze vállaltam, én is szeretnék tőle egy picit! A párom nagyon szereti az én gyerekeimet is, de azért egy saját baba mégis más. Ő még fiatal (nálam 4 évvel), de én már nem szeretnék 40 felett szülni (ha lehetőség van rá). Így is egy csomó vizsgálat, egy csomó idegeskedéssel. 12 héti vérvizsgálatom eredménye már megjött, ami egész jó lett. 16 hetire jövő héten megyek. Uh pedig aug. vége. Azt elhiszem, hogy félsz mégegyszer megismétlődik minden, mert én is folyton azt mondogatom minden rendben, csak pozitívan! Hát ez nem könnyű.

Dolgozni nem dolgozok, az előzőnél a 35. héten is dolgoztam még. Anyu és a férjem mindenben segít, csak magunkra kell figyelnem. Kicsit lassan telnek a hetek, de minden nappal előbbre leszünk.

Te már dolgozol? Hogy készülsz a következőre. Nekem nagyon nehéz volt a hat hónapot kivárni! Szerencse volt, hogy gyorsan sikerült a pici.

Szia! Engem az elején is nagyon megviselt volna. Talán annyival "könnyebb", hogy akkor még nem érzed a mozgását, nem veszel meg mindent neki. Fizikailag nem érzed óránként a jelenlétét. De úgy gondolom szörnyű érzés pár hetesen is elengedni, azt akit nagyon várunk.

Nálunk már készen volt a szobája, a gyerekeim nagyon várták! Állandóan azt figyelték, hogy mozog-e. A páromnak pedig az első (már nagyon régóta várt) gyereke lett volna. Őt is iszonyúan megviselte, hetekig sírt! Talán én úgy éltem túl, hogy muszály volt mellette állnom, mert különben összeroppant volna.

A szülés is iszonyú volt (18 óra), s tudtam, hogy nincs remény!

Most 16 hetes vagyok. Talán már túl vagyok a nagyon hányós időszakon. Az előzővel napi 30-szor hánytam, s rettentő nrosszul voltam végig! Most sokkal jobban vagyok, de így sem könnyű ennyi idősem babát várni. De persze ennyi bajom legyen nekem, s a picinek is a terhesség alatt.

Mit mondtak mikor lehet újra próbálkoznotok? Mire kell figyelned?