Isten (beszélgetős fórum)
Ezért kell SZent SZellemel és vízzel megkeresztelkedni,hogy ne az érzelmeid,körülményeid irányítsanak hanem a
SZ SZ vezessen a vízben pedig otthagyod az egodat az ó emberedet és élsz többé nem te hanem él benned a Krisztus így tudsz isten akaratában élni engedelmesen boldogan egészségesen gazdagon SZ SZ nélkül nem megy az csak üres vallás ,de elősször be kell fogadni Jézust a szivedbe mert ha nincs közösséged vele akkor miről beszélünk ?
Hát igen.
Az őszinte ,tiszta háború,soha nem valamiért történik,soha nem valami ellen ,hanem valami mellett állunk ki.Számomra a harc ezt jelenti.
Mindennek meg van az ideje.
A harcnak,és a békének is,egyik ellen sem lázadhatunk,alázattal kell fogadnunk az utunk milyenségét.
A harcnak annyi fajtája van ,mint amennyi harcforma létezik a világon:))
Jézus nem véletlenül mondta azt ,hogy "dobd vissza kenyérrel":))
Mondhatta volna azt is ,hogy tűrd,a köveket,mondhatta volna azt is ,hogy alázattal hajts fejet a kővel dobálónak,mondhatta volna azt is ,hogy simogasd meg kennyérrel!
De nem ezt mondta,hanem azt szállj szembe vele ,dobd VISSZA kennyérrel!
Nem volt idétlen.
Pont az a fajta ember vagyok,aki egy sorozatgyilkost mellett is képes védőbeszédet mondani:)))
Viszont a példádra visszatérve,én pont arról beszélek,hogy amikor még tehetsz valamit,amikor még megállíthatod,amikor még megmentheted a szerettedet,vagy önmagad,akkor igenis ki kell húznod a kardot,akkor nincs idő a megértésre,a szeretetre és az elfogadásra,akkor tenni kell,cselekedni kell.
Próbáld nem konkretizálni,hanem átvitt értelemben átgondolni ,miről is beszélek!
Sokszor van úgy az életben ,hogy a szeretet legnagyobb áldozata egy szíven szúrás,ami még nekünk is fáj,de meg kell tennünk.
Valóban, számomra a harc valamiféle ellenállást jelent, hogy nem békülök ki a helyzettel és akkor abban a pillanatban felveszem a bokszkesztyűt..
Valamiféle vehemens temperamentum, nem véletlenül mondják: harcias természet. Hát valóban, nagyon messze van tőlem. Én is szoktam harcolni, de mosolyogva, cinikusan néha, csendesen, vagy csak csendben cselekedve. Az is annak számít?
Mondok egy példát: ha egy szerettünk hal meg gyilkosságban, valószínűleg fájdalmat érzünk, haragot és kétségbeesést. Ezek normális reakciók. valószínűleg bosszúvágy hajt minket. Ez is normális. Az egonk azt diktálja, hogy mindent elkövessünk azért, hogy a gyilkos meglakoljon, és sose bocsássunk meg neki és ne törődjünk bele a helyzetbe. Ha meghal valaki, azon sajnos nem lehet változtatni. Nincs más választás, idővel beletörődik az ember. Fordithatom az energiámat arra, hogy bosszút álljak és sose bocsássak meg a másik embernek. De ez senkit nem bánt, csak engem. A gyilkosnak nem lesz rosszabb, hogyha bennem gyűlölet tombol. Az csak nekem rossz. El kell fogadnom a megváltozhatatlant és meg kell tudnom bocsátani, mert ha nem akkor sose leszek boldog. Nem kívánja senki, hogy pátyolgasd a gyilkost. de nem teheted meg, hogy önmagad ítélkezz és magad is gyilkossá válsz, mert akkor tragédiát még nagyobb tragédiává növelsz. De megteheted azt, hogy jót teszel a gyilkossal. Akit ez zavarni fog és abban a tudatban kell leélnie az életét, hogy egy jó embernek tett rosszat. Ha emberből van, akkor ez jobban fogja kínozni, mint bármi más. de ha ellenséges vagy vele, akkor magában igazolva véli tettét, hogy megérdemelte, mert lám, mily gonosz ember.
Lehet, hogy kissé naiv és idétlen volt az ismertetés, de megpróbáltam felvázolni a gyakorlati részét. Bocsi ha kissé idétlenre sikerült. De talán valaki megérti.
A különbség köztünk az ,hogy a harcot te negatívak látod,én pozitívnak.
Neked a harc egyenlő a kard ki karddal ,gyilkolással,fájdalommal ,gonosszal.
Számomra a harc,nem emberi fogalom,nem véres fájdalom ,nem egyenlő a háborúkkal ...és más harcról beszélek ,olyanról,ahol szintén lehetnek áldozatok,de szükséges ,elkerülhetetlen .
Önmagadért, a hitedért,és ez nemes küzdelem,még ha megsebzett embereket is hagysz magad mögött.
Szerintem te az alázatot is kevered a meghunyászkodással.
Nem,a háborúk azért vannak ,mert túl sok a düh,a kapzsiság ,a gonosz a lelkekben és ezt valahol valamikor ki kell "sütni",hogy újra helyre álljon a rend.
Persze ez áldozatokkal jár,de ez sem véletlen.
"Ez az ego fegyvere, a harc. "
Nem értek egyet.
Ez nem igaz.
Harc nélkül élni annyit tesz,mint beletörődni valamibe,bármibe.
Ne keverd az elfogadással.
Néha ki kell húznod a kardot a kőből,el kell fogadnod a helyzetet akkor is ,ha harcra kényszerít.