Ismerkedés 30 körül (beszélgetős fórum)

Pedig vagyunk egy jópáran,hidd el! :)

Bár én még nem jutottam el odáig,hogy találkozgassak is szóba jöhető jelöltekkel, de azt tudom,hogy nem akarom életem hátralevő részét társ nélkül tölteni. Csak ezek a fórumok meglehetősen negatív képet festenek a párkeresésről. Ti egyáltalán hol és hogy próbáltok ismerkedni?

Ja, ja! :) Tök igazad van; persze, ott a lány volt a hülye, nem szabad senkit sem lerohanni. És a férfiaknak még ijesztőbb a kötelékekről beszélni, soknak még később is.

Azok az éretlenek, nem lehet, hogy csak befásultak, és úgy mond "visszafelé fejlődtek"? Úgy értem, hogy túl egy csomó csalódáson vagy full tapasztalatlan, megjátssza, hogy tök jól érzi magát egyedül (szabadság feeling), és elcsitrisednek? Pl. mikor idősebb nő úgy öltözik, mint egy tini, csak mert nem tudja elfogadni az öregedést és erőlteti, hogy ő még szép és fiatal.

Abban nagyon igazad van, hogy azt hisszük, hogy a másik nemnek könnyebb. Én például sokáig meg volt arról győződve, hogy a nőknek ezzel semmi gondjuk, mert mindig körüllengik őket a próbálkozó lovagok és csak válogatniuk kell... :-D

Amit a házasodási és gyerekvállalási vágyról írtál, az azért eléggé kétélű dolog. Sajnos sok lány kissé túlzásba viszi és az már ilyesztő. Már "menekültem el" lánytól azért, mert harmadik randin már a családjának akart bemutatni, két hét után pedig már folyton az összeköltözést és a közös gyerekeinket emlegette. Úgy, hogy szinte nem is ismertük egymást. Semmi gondom a gyerekvállalással, de azért mindent a maga idejében.

A vicces egyébként az az egészben, hogy én mostanában szinte csak olyan 30 körül lánnyal futok össze, aki teljesen éretlen, csak úgy él bele a világba. De hát amikor az ember villát keres, akkor tuti, hogy kizárólag kanál akad a kezébe. :-)

Igen, mindig azt hisszük, hogy a másik nemnek könnyebb; pedig nem. Mi csajok pont azt gondoljuk, hogy túl sok a szebb, csinosabb és fiatalabb konkurens csaj. Ti, férfiak pedig azt, amit leírtál már.

És valóban nehéz úgy ismerkedni, ha a bulizást már nem vagy nem annyira igénylő szinglik nem járnak el szórakozni, hanem otthon ülnek. Nem nagyon hallottam még olyan sztorit, hogy a nagy Ő csak úgy becsengetett. Szerintem, muszáj erőt venni magán az embernek és eljárogatni szórakozni, ki kell rángatni a barátokat ilyenkor; és minél változatosabb helyekre menni: diszkó, bup, kávézó...stb.

Próbálj meg minél több lánnyal megismerkedni, olyannal is nyugodtan, aki elsőre nem tetszik, sőt, olyannal is, akire elsőre azt gondolnád, hogy szóba sem állna veled, mert nem tudhatod. Ha 30 felé közeledsz, akkor nyugodtan ismerkedj 30-as nőkkel (+/- 3-5 év); mert az nagyon igaz, hogy kattog az a bizonyos biológiai óránk, és sok nőt (fáj vagy nem!) hajt a "menyasszony akarok lenni" és a "kisbabát akarok" dolog; persze van kivétel; de az a sokkal kevesebb. Ezt csak azért írom, mert tapasztalom a baráti körünkben is, hogy egyedülálló 30 körüli pasiknak (sőt jóval idősebbeknek is) nagyon bejönnek a 17-23 éves lányok, akik még élni, bulizni szeretnének, azt jön a szakítás. Persze van köztük is komoly gondolkodású; de akkor sem kell félni egy 30-as nőtől. Sőt, a legjobb korban vagy, mert a 18 és a 40 éves nőknek is bejössz. ;)

Itt a nyár, tessék menni strandolni és csajozni a haverokkal.

Semmi különöset, rövid, tömör és nem tolakodó üzeneteket. Ha van valami a fényképein, akkor azzal kapcsolatban dicséret vagy kérdés.

Páromnak meg egyszerűen azt, hogy a barátnőmtől hallottam felőle és nagyon szimpatikus, van-e kedve ismerkedni.

Előtte töltöttem fel pár képet magamról is, hogy meg tudja nézegetni őket; ezeket később levettem. :)

Na, ez nagyon jó!!! :)

És milyen üzeneteket írtál? :)

Érdekes volt ovasni, én világ életemben meg voltam arról győződve, hogy a lányoknál ez nem gond, mert úgyis van mindig jónéhány jelentkező. Pont az iWiW-el kapcsolatban mesélte egyszer egy lány ismerősöm, hogy ha kiírta a családi állapotához, hogy egyedülálló, akkor rögtön megjelentek a semmiből a próbálkozó lovagok. :-)

Aranyos volt a "zaklatom a pasikat" rész. Kétlem, hogy egy férfi az ilyesmit zakalatásnak veszi, még akkor sem, ha nem tetszel neki. :-)

Sőt, most egy érdekes dolog esett le: az eddigi kapcsolataim mindig úgy kezdődtek, hogy a lány kezdeményezett. Amikor én kezdeményeztem, abból soha nem lett semmi.

Valóban nem könnyű; és lehet a szerencsére is bízni; de akkor lehet, hogy sokat kell rá várni, amit meg nem érdemes. Tenni kell érte, amihez kell éleslátás, nyitottság, bátorság és kiartás.

Kislány koromban féltem a fiúktól, hogy miért? Mái napig nem tudom; becari gyerek voltam amúgy is. :) Kamaszként megijedtem, ha észrevettem valaki erősebb szimpátiáját; 17-18 évesen elhatalmasodott rajtam a "barátot, szerelmet, szexet" akarok vágy; akkor kezdtem közvetlenebb lenni a fiúkkal; de hiába volt több srác, akiknek tetszettem és ők is nekem, senki sem mert elkezdeni velem barátkozni. Pedig én vártam, vágytam rá, hogy ő jöjjön oda, és hódítson meg. De, ez sosem történt meg. Akikkel elkezdtem ismerkedni, járni rövidebb-hosszabb ideig, azokhoz nekem kellett odamenni és erősen kimutatni, hogy "hello itt vagyok, tegyél már valamit"! :) A 3 éves kapcsolatom és annak feldolgozása után már tudtam, hiába vágom magam nőcisbe, hiába megyek el bulizni, hiába várok, hiába mosolygok, abból nem lesz semmi. A fiúk alá erősen kell adni a lovat, és fel kell keresni Őt.

Aztán 25 évesen, amikor már a 17-25 éves csajok nagy konkurenciát jelentettek, kezembe vettem ügyemet, hogy véget vessek szingliségemnek (társamra, családra vágytam). Bevallom, akkor még az iwiw volt a sláger, és a részletes keresőben több szempontot beállítva rákerestem városom pasijaira, illetve ott is, ahol tanultam. Nézegettem őket, többször is. Volt, akiknek írtam is ismerkedési szándékkal, de egyikből sem lett személyes találka. Nem volt az igazi, valami hiányzott.

Egyetlenegy srác volt, akinek a fényképe valami nagyon pozitív érzést váltott ki belőlem, és mosolyra fakasztott jó értelembe véve; majd az adatlapja miatt be is zártam (egyetem, buli, haverok - gondoltam, nem a házasság a fő célja). A nevét sem jegyeztem meg. El is felejtettem.

Közben a 2 szingli barátnőmmel többször kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, a szerelem témából diplomázhattunk is volna. Mind kínlódtunk a magunk módján. Sőt, figyeltem, hogy a szórakozóhelyeken külön-külön klikkesednek az egyedülálló csajok és pasik, de egyik sem közelít a másik felé. Örültségnek tartottam.

Egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával a barinőm az osztálytalija élményeit mesélte, és meglepődött, hogy az XY-t elhagyta 5 év után a nője, pedig már meg akarta kérni a kezét a srác. Erre felkaptam a fejem, mi, valaki, aki korombeli és házasodna is? Ki az? XY, hát.. nem ismerem; na nem baj, majd meglesem az ismerőseid között csak úgy kíváncsiságból. Mikor eszembe jutott, rákerestem az iwiw-en; ééééés az a szempár figyelt fel rám a képről a monitoron keresztül, aki hetekkel ezelőtt megfogott ismeretlenül. Na, ebből tudtam, hogy ezt nem hagyhatom annyiban, meg kell ismerkednünk, ezt nem szabad kihagynom, mert elmehetek életem párja mellett, ha félénken háttérben maradok. 2 hét gyomorgörcs után írtam egy ismerkedésre való felhívást neki iwiw-en; nagy volt a kockázat, mert ha elutasít, akkor kiderül a kisvárosban, hogy éééén iwiw-en zaklatom a pasikat. Brrr! Na, de; onnantól kezdve minden kezdeményezést rá hagytam; ő kért telószámot, később talit...stb.

Ma már 1,5 éves házasok vagyunk; és ő adta vissza a hitemet a szerelemben, a férfiakban, a kapcsolatban, ahol önmagam lehetek. :)

Tegyetek érte, és sok szerencsét kívánok hozzá!!!!

Fontos tudni, hogy mit, kit is akarsz; én előtte soroltam magamban, hogy pl. ne dohányozzon, ne igyon, kedves, megértő...stb legyen. Bejött!!!