Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Mazel tov!

A nap fénye átszűrődik,már a bombák füstjén is,

lesz még tavasz és győzelem,tudja minden kis pisis,

gyalogolt egy zsidó nő is,nagy pocakkal menekült,

megszült éppen a határon,végre kórházba került,

Öt nap "séta" bombázásban, nagy pocakkal, éhesen,

rombolt házak pincéjében, telt az éjjel rémesen,

olykor látott halottakat,temetetlen hevertek,

de az élők, palackokban, "Molotovot" kevertek,

szikrázott a nap is néha,a sártenger cuppogott,

lyukak, romok, szétlőtt kocsik,az idő meg cammogott,

Cammogott az én lábam is,vonszoltam a testemet,

a kórházban segítettek,itt tölthetem estemet,

Temetőben üldögélek,csend honol a sírokon,

itt fekszenek barátaim, na és még néhány rokon,

gyorsan elszállt az életem, merengek a múltamon,

Jő az este,megborzongok, elindulok a havon,

otthon sincs már sokat tennem,megnézem a híreket,

a németek elpáholták, megint szegény Íreket,

az Ukránok hősiesen tartják ma még magukat,

Putin bizarr hadserege, szétlövi a falukat,

Megindult a sok menekült,gyerekekkel,batyukkal,

a vén szülék ott maradtak, a malaccal, a tyúkkal,

öreg ember röghöz kötött,nincs is hova mennie,

itt született, itt is hal meg, ennek így kell lennie,

(Hans-Joachim Luft, Frankfurt/Main, 1832-Unbekannt)

Hansi áll a Yukon partján,

kajmánokra vadászik,

Vigyáznom kell mert a kajmán,

tányéromról lemászik.

Aztán megyek, megmártózom,

megmosom a hajamat,

Partra fekszem, szárítkozom,

így töltöm a napomat,

Nagyon szépen szállingózott ma egy picikét a hó,

még sokára, decemberben újra eljön Télapó,

most viszont majd nyuszit várunk, de ne szánkón érkezzen,

a nagy fűben bandukoljon, és sok hímes tojást hozzon énnekem.

elkészítem majd a fészket, körbe rakom pipitérrel,

jó nagy lesz az átmérője, jó magas a pereme,

nehogy a sok hímes tojás kiguruljon belőle.

Gyönyörűen sütött a nap,izzik már a horizont,

Álmaimban elcsúszkálok, a jégpályán korizom,

itt ülök most a kályhánál,pattog benne a hasáb,

majd meglátom nagy hidegben,hogy fog égni a faláb?

A múltam foszlányai.

Oda lett a házasságunk,Nincs egy jó szó,nincsen szexünk,

Nincs érintés,gyengéd szavak,mert szó szerint csak veszekszünk,

Hová bújt a pillantása, hová lett a lányos bája,?

Nem is maradt más utána, csak a horpadt trombitája,

De az élet nem állott meg,régi képek leperegnek,

Elültetett kis magvaim, tavaszt érzik, cseperednek,

Kibámulok az ablakon, vállaimon sok sok teher,

Trombitája a sarokban,porral lepett és csak hever,

Jó reá még emlékezni,régi képek felvillannak,

érzem bőre illatát is,messzeségben elillannak,

könyökölök ablakomban, seggem alatt rokkant kocsi,

Temetőben már a helyem, búcsút intek,pá és bocsi,

(Hans-Joachim Luft 1839-2022)

Tavaly kaptam egy nagy maflást, ketté tört az életem,

sorscsapás ez,vagy csak játék?, bárminek is vélhetem,

bánatomat nem mutatom, nem kell nekem szánalom,

a magánnyal küzdök sokszor,a sorsom felvállalom,

Rollschtuhl lett az új otthonom, ott élem az életem,

nem segít már rajtam semmi, ilyen olyan kérelem,

eltűntek a barátaim, nincs akivel beszéljek,

olyan sötét az én jövőm,azt olvastam, ne féljek,

de én félek a jövőtől, remény nélkül, egymagam,

se gyerekem, se rokonom,belefájdul a nyakam,

tartani az okos fejem,a tepsiről álmodom,

hová tűnt a régi Hansi, ki én voltam, egykoron,

Hans-Joachim Luft

Felcsatoltam falábamat,mert piacra indulok,

A tömegben lökdösődtek,"hej lassabban Te tulok",

Öreg nyanyák banyatankkal indultak a csatába,

Putyin biztos meghátrálna, ha lenne neki fa lába,

(Hans-Joachim Luft)

Süncsapatot láttál, Hansi?

Tudták, hova kell most menni.

Kerted védelmet ad nekik,

De ha kutyád észreveszi,

A kis csapat jelenlétét,

Nem hagy nekik majd ő békét.

Tegnap láttam egy családot, mama után három gyerek,

Végig mentek a kertemen,de én pisszenni se merek,

Szúrós tüske a hátukon, oskolába mennek talán?

Köszöntjük az új srácokat,virított a suli falán,

Sötét felhők rohannak az égen,

Nem olyan a tél, amilyen volt régen.

Eső esik, nem hull a hó,

Nem csúszik havon a szánkó.

"Florentin" kalapka árnyékolja arcom,

de a ráncaimmal megvívom a harcom,

trükkös holmiban nem látszik a ráncom:))

de messze cseng a kislányos viháncom...-))

(Hans-Joachim Luft,1893-Unbekannt)

Jaj,csak baja ne legyen!

Segíts rajta,Istenem,

élte csupa szeretet,

nem ismer gyűlöletet.

Bejártam ma a piacot,

vettem almát, narancsot,

jó idő van, bámészkodtam,

nem tartottam fel a sort.

Fültanúja voltam éppen,

egy aranyos beszédnek,

a kisfiú úgy kért almát,

abból kérek mi édes.

Adott neki az eladó,

nagyon szép két darabot,

kifizetni sem engedte,

hát egy ölelést kapott.

Ezt mondom hát én is neki,

Most rosszkedvű volt kissé Hansi.

Remélem, nem komolyan gondolta

A nincsen jövőt a rím kedvéért írta.

Ne légy Hansi ily negatív,

van még jövő elötted,

ha egy kicsit nehezebb is,

megbirkózol majd vele.

Ma reggel is korán keltem,mert pisilni akartam,

de sikerült mellé lőnöm, a fejemet vakartam,

Fiatalon nem volt gondom,ami mozgott, lelőttem,

de az élet gyorsan eltelt, nincs már jövő előttem,

Rákentem én bizony ma is,

szagra át is jött a Maris,

kapott is a kenyeremből,

nem evett a tenyeremből.

Örülök, hogy segíthetek,

Egészséget adok neked.

A fokhagyma élet, erő!

Pirítósra is kenhető.

De aranyos vagy Fokhagyma,

néha pedig jó erős,

kenyérre is kentelek ma,

aztán rád jött a tejfől.

Isteni ez a pirítós,

én bíz nagyon szeretem,

nincsen nekem édes fánkom,

tehát akkor ezt eszem.

[link]

Ilyesmiket szoktam venni,

Annak aki ezt szereti.

Veszek nektek is szívesen,

Ha egy címet adtok nekem.

Fánkot nem sütök soha

Ne legyen szagos a konyha!

Meg sem enném, nem szeretem,

De készen azért megveszem,

Lehet kapni sokfajtát,

Válogathat az tehát,

Aki a fánkot szereti,

Éppen ma is vettem neki.

Nagyon szeretem a fánkot,

főleg, hogyha más süti,

de, ha mégis nekem kell,

akkor bizony az bünti.

Olajszag lesz a konyhába,

megérek szellőztetni,

még két nap múlva is érzem,

jó tőle szabadulni.

Rózsaszínű kis királylány jött szemben az utcán,

néztem nagyot ámuldozva,de szép ez a csepp lány.

Ne tátsd a szád, nézd csak,amott egy kis robotgyerek,

bekopogott a február,farsang lesz ez s fánk hegyek.

Megnéztem egy jó kis filmet,

nem láttam vagy öt éve,

hullottak is a könnyeim,

olyan szép volt a vége.

láttam ma egy cirmos cicust,

intim részen szőrtelen,

lennék én az ő kandúrja,

mert a fütyim bőrtelen,...-))))

Hajdanvolt kutyáim az égben ugatnak,

Nem kell tőlük félni a nyulaknak.

Emléküket őrzöm, szerettem őket,

A hűséges és jó házőrzőket.

Sárcsimbókos lett a kutyám,

meg kellett őt kefélni,

"kefélésről" mást gondolok,

kutyuskától nem félni,