Írj néhány sort kedvenc versedből (fórumjáték)

...

Hiába szörnyedt el a nép

S kérlelték vének és papok:

"AMI ÉGI,NE HOZD A FÖLDRE!"

A kapu pántja kérte a NAPOT.

...

/József Attila:Indiában,hol éjjel a vadak.../

Móra Ferenc:A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

Sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

Darunak,gólyának,

a bölömbikának,

kár,kár,kár,nem ilyen

akárki fiának!

Daru is,gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi,kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt,kis cipőt!"-

egyre csak azt hajtja.

Merengve nézem szelíd arczodat,

s napfény nekem egy másik gondolat:

hogy a fehér haj illik majd neked,

s kéken mosolyog rám akkor is szemed.

"Kis Vilmám," - mondom akkor is neked:

kezemben elfér akkor is kezed:

a múltról olykor elbeszélgetünk,

s egymáshoz hajlik fáradt, ősz fejünk.

/Gárdonyi Géza - A mint itt ülök/

Arcodról a rőt haragot

no, töröld le egy mosolygással.

Ha akarod, nem akarod:

meg kell békülnöd a világgal

s velem, ki belőle vagyok....

(Illyés Gyula: Akár a föld)

Heinrich Heine - MEMENTO

A hajad oly fekete,

a ruhád oly fehér:

Az ifjúság ígérete

az élettel felér.

Ó, csal az ember élete!

Ki tudja, mi nem ér?

Ruhád is lesz még fekete,

hajad is lesz fehér...

Várnai Zseni:Az alvó kertben

...

Figyelj,figyelj csak,Kedvesem,

az ősz suhan itt csendesen,

S ahova tündérujja ér,

aranyszín lesz a zöld levél.

...

Ladányi Mihály: Agglegény esti védőbeszéde

Ma

nem

mostam

lábat.

Ma nem mostam lábat.

Tegnap

sem

mostam

lábat.

Tegnap sem mostam lábat.

De hát

nem is olyan

sokat

megyünk mi

agglegények

nők után,

hogy

minden nap lábat kellene mosni.

Arany János:Családi kör

...

Pendül a kapa most,letevé a gazda

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja,

Kutat az apró nép,örülne,ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel,amelyik belényul

Jaj!valami ördög...vagy ha nem,hát...kis nyúl!

Lesz öröm:alunni se tudnak az éjjel,

Kínálják erősen káposzta-levéllel.

Mert szép a világ, úgy találom

s a rút csupán a szépnek árnya;

mert szép a világ, mint egy álom,

mint egy istennek hajnalálma.

Babits Mihály: Éhszomj

Minden percedet csókolom,

nem múlik ízed az ajkamon,

csókolom a földet, ahol jársz,

csókolom a percet, mikor vársz,

messziről kutatlak, kereslek,

szeretlek, szeretlek, szeretlek.

/Szabó Lőrinc/

Te alkottad veséimet,

anyám méhében te szőtted a testem,

Áldalak,amiért csodálatosan megalkottál,

és amiért csodálatos minden műved.

...

Fényiné Keczán Ildikó

Álarc

Nem kell az álarc minden áron,

Ne akarj megfelelni senkinek. Barátom,

Ne akarj elvárások szerint élni,

Mert úgysem lehet mindig, mindenkinek megfelelni,

Ne akarj más lenni, mint ki minden napon

Magad előtt a tükörben van, ha figyelsz nagyon,

Nem kellemes álarcot viselni soha,

Mert sok mindent eltakar, noha...

Egyszer lehull a porba hamar...

És ez az, mit sok ember nem akar,

Megszabadulni ezer álarcától,

Csak egy arcot viselni. Mindennap, bárhol,

Azt az egy arcot ki, te magad vagy,

És kivel szíves vagy, mikor mindenki elhagy,

Az egy arc, ki jó barátod neked. Ki, ha kell, mindig ott van veled,

Csak magaddal kell igazán jóban lenned,

Magadat kell elfogadni egészen,

Olyannak, milyen csak te lehetsz,

És olyannak, milyen egyedi éned,

Meglátod, akkor nem utálsz majd mást,

Azért, miért csak te vagy hibás,

Ha magaddal megbékélsz, majd tudsz szeretni mást is,

És hidd el, nekem ez több, mint egy kincs.

Nagy László - Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerült

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

Nagy László : Sólyom-ének

Ó, szállj le ide sólyom,

ó, szállj le ide sólyom,

csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom,

csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom.

Te sólyom, aranycsőrű,

te sólyom, aranycsőrű

te sárga, sárga, sárarany körmű,

te sárga, sárga, sárarany körmű.

Hasítsd fel selyemingem,

hasítsd fel selyemingem

csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem,

csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem.

Ha élek, veled éljek,

ha élek, veled éljek,

ha égek, égek, égjek el érted,

ha égek, égek, égjek el érted.

József Attila - A HETEDIK

E világon ha ütsz tanyát,

hétszer szüljön meg az anyád!

Egyszer szüljön égő házban,

egyszer jeges áradásban,

egyszer bolondok házában,

egyszer hajló, szép búzában,

egyszer kongó kolostorban,

egyszer disznók közt az ólban.

Fölsír a hat, de mire mégy?

A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,

hét legyen, kit előtalál.

Egy, ki kezdi szabad napját,

egy, ki végzi szolgálatját,

egy, ki népet ingyen oktat,

egy, kit úszni vízbe dobtak,

egy, ki magva erdőségnek,

egy, kit őse bőgve védett,

csellel, gánccsal mind nem elég, -

a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,

hét legyen, ki lány után jár.

Egy, ki szívet ad szaváért,

egy, ki megfizet magáért,

egy, ki a merengőt adja,

egy, ki a szoknyát kutatja,

egy, ki tudja, hol a kapocs,

egy, ki kendőcskére tapos, -

dongják körül, mint húst a légy!

A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,

azt a verset heten költsék.

Egy, ki márványból rak falut,

egy, ki mikor szülték, aludt,

egy, ki eget mér és bólint,

egy, kit a szó nevén szólít,

egy, ki lelkét üti nyélbe,

egy, ki patkányt boncol élve.

Kettő vitéz és tudós négy, -

a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,

hét emberként szállj a sírba.

Egy, kit tejes kebel ringat,

egy, ki kemény mell után kap,

egy, ki elvet üres edényt,

egy, ki győzni segít szegényt,

egy, ki dolgozik bomolva,

egy, aki csak néz a Holdra:

Világ sírköve alatt mégy!

A hetedik te magad légy.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kináld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, él‹ és holt anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek!

Szabó Lőrinc - Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,

isten tudja, honnan jöttem,

szél hozott, szél visz el,

minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,

a felhőknek kiabáltam,

erdő jött: jaj, be szép!

- megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,

a bozótban őzet láttam,

kergettem, ott maradt,

cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,

csak szeretőm megmaradjon,

szeretőm: a titok,

ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,

köd előttem, köd mögöttem,

szél hozott, szél visz el,

bolond kérdi, mért visz el?

Móra Ferenc: Szeretem én nagyon

Szeretem én nagyon

A bárányfelhőket,

Csendes alkonyaton

El-elnézem őket,

Ahogy legelésznek

Mezején az égnek.

Mikor a nap hunytát

Siratja a harmat,

Terelgeti őket

Friss, fürge fuvalmak

Le a szemhatárba,

A kerek karámba.

Lassan ezüstgyapjuk

Violásra válik,

Néha egy-egy villám

Közibük cikázik,

Mintha ostor volna,

Sugarakból fonva.

Mire besötétül,

Elalusznak szépen,

Álmuk a hű pásztor

Virrasztja az égen:

Teli hold világa,

Aranyos subába

"Gyere velem repülni"-szól a darázs a virágnak.

"Tapadj az ágra mellém"-szól a virág a darázsnak...

/...Kétféle óhaj.../

Én sem volnék, ha nem volnál,

ha te hozzám nem hajolnál,

te sem volnál, ha nem volnék,

ha én hozzád nem hajolnék...

Kányádi Sándor: Két nyárfa

Nem nyafognék,de most már késő!

Most látom,milyen óriás ő.

szürke haja lebben az égen,

s kékítőt old az ég vizében.

József A

Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról

Kilenc perccel nyolc óra múlt,

kigyúlt a víz alatt a tűz

és sűrűbb lett a parti fűz,

hogy az árnyék közészorúlt.

Az este jő s a Tisza csak

locsog a nagy tutajjal itt,

mert úszni véle rest s akit

figyelget: a bujdosó nap

búvik a magas füvek között,

pihen a lejtős földeken,

majd szerteszáll és hirtelen

sötétebb lesz az út fölött.

Híven tüntet két pipacs, nem

bánja, hogy őket látni még,

de büntet is rögtön az ég:

szuronyos szellővel üzen;

s mosolyg a szálldosó sötét,

hogy nem törik, csak hajlik a

virág s könnyedén aligha

hagyhatja el piros hitét.

(Így öregszik az alkonyat,

estének is mondhatni már,

feketén pillant a Tiszán

s beleheli a partokat.)

Habár felül a gálya,

s alul a víznek árja,

azért a víz az úr!

Petőfi

Figyelj, drága kicsi lélek,

Elmondom, hogy mi az élet!

A semmiből nagyra nőni,

Sírva a világra jönni,

Lassan lépni, óvakodva.

Anyakézbe kapaszkodva.

Az ábécés könyvet bújni,

Tudás harsonáját fújni,

A nagy gondok után menni,

Hamis csókot megízlelni,

Majd feledni nagyon gyorsan,

És szeretni halálosan.

De az ember mégsem boldog,

Mert gyötrik őt "ezer gondok".

Lassan járni óvakodva,

De már botra támaszkodva.

Csipkés szemfedelet varrni,

S egy őszi estén meghalni.

Hidd el, drága kicsi lélek,

Ennyiből áll ez az élet!

/ism. szerző/

Petőfi Sándor: Fekete kenyér

Miért aggódol, lelkem jó anyám,

hogy kenyeretek barna, e miatt?

Hisz meglehet: ha nincs idehaza,

tán fehérebb kenyérrel él fiad.

De semmi az! csak add elém, anyám,

bármilyen barna is az a kenyér.

Itthon sokkal jobb ízű énnekem

a fekete, mint máshol a fehér.

A teljes lét:élet-nélküli.

A teljes öröklét:idő-nélküli.

A teljes működés:változás-nélküli.

A teljes hatalom:erő-nélküli.

A teljes tudás:adat-nélküli.

A teljes bölcsesség:gondolat-nélküli.

A teljes szeretet:érzés-nélküli.

A teljes jóság:irány-nélküli.

A teljes boldogság:öröm-nélküli.

A teljes zengés:hang-nélküli.

/Weöres Sándor/

"Menj mély fölé derengni,

burkolva,játszi színben,

légy mint a semmi,

te minden."

Letészem a lantot. Nyugodjék.

Tőlem ne várjon senki dalt.

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

Belőlem a jobb rész kihalt.

A tűz nem melegít, nem él:

Csak, mint reves fáé, világa.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Arany János: Letészem a lantot

Addjon az Isten fényeket,

Temetők helyett életet.

Nekem a kérés nagy szégyen,

Addjon úgyis,ha nem kérem...