Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

Zűrök nélkül egyhangú az élet,

Ha nem adhatod ki a mérged,

Benned ragad és fojtogat,

Ezért dühöngd ki jól magad!

Szeretet, melyet érzek,

Hatalmas mint az űr,

Ha a lányomat nézem,

Tinédzser, tiszta zűr...

Tőle kaptam,

Továbbadtam,

Mi lehetett?

A szeretet.

Kobakját a makknak összegyűjtöm,

ha majd bábot készítek feltűzöm,

az lesz a bábnak majd a fejfedője,

kiteszem az ablakba, ne ijed meg tőle!

Vigyázom az álnát,

nézem a csöpp száját,

rózsás pofikáját,

kis kerek kobakját.

Bezárom a szívemet,

Mert szenvedett eleget.

Talán egyszer újra kitárom,

De legközelebb jobban vigyázom.

"Belőle nőttem én..."

Radnótit idézhetném,

De én tovább nem írom,

Versemet ezzel bezárom.

Kopogtat a halál?

Engem biz' nem talál,

mert jól elbújok én előle,

hiszen nem kértem én belőle.

Vagyok, de meddig?

Lehet, csak keddig.

Esetleg szombat?

S a halál kopogtat?

Élete emberi élet,

Hol dermesztő,hol meg éget,

a kereke forog,forog,

és ő sóhajt:ember vagyok.

Világa nem jó neki,

Országát nem szereti,

Menekül minden fele,

Békétlen az élete.

Ölébe ültette,

de gyorsan letette,

mert járt a szája,

ez a világa.

Mamáját várja a kicsi bocs,

Kint az erdőben van épp most.

Reszket a bokor sűrű tövébe,

Rohan a mamája puha ölébe.

Integet,mert utazik,

könnyes szemmel búcsúzik,

elhagyja a hazáját,

itthonhagyva mamáját.

Oda megyek ahol hó van,

Mellette meg jéghegyek,

Gyere velem te Fokhagyma,

Hópihe majd integet.

Égen és földön

hegyen és völgyön

száz csoda.

Figyelj rá oda!

Szereteted tart életben engem

Nem érdekel, ha van sok irígyem

Együtt megyünk a virágos réten

Fecskék cikáznak odafent az égen

Barát ki kitart melletted,

Együtt jóban, rosszban veled,

Nem irigykedik ha jobban megy neked,

Mert érzi odaadó szereteted.

Olvasni nagyon szeretek,

Gyűjtöm a jó könyveket.

A könyv elűzi a magányt,

Mindig ő a legjobb barát.

Poéta mind, ki itt versel,

Igaz nem profi, csak lelkes.

Olyan jó így együtt alkotni,

Egymás sorait kedvvel olvasni.

Helyet foglalhatok én itt?

Verseimet többen nézik?

Nem jól sikerülnek néha,

Nem vagyok igazi poéta.

Itt vagyunk mi verselni

Tumbó meg ritmust verni

Nem megy innét messzire

Öreg fának itt van helye

Lát majd téged a jó Isten,

előle Te nem bújhatsz el,

biztos nem hiányzik senki?

de majd akkor ki versel itt?

el megyek én,innét messzi,

még a híremet se hallja senki.

nem hiányzik,rokon,barát,

oda megyek,hol senki nem lát.

Szavát ne feledd Apádnak,

Ő volt ki téged felnevelt,

Ő adott szakmát a kezedbe,

Ő indított méltón utadra el!

Nekünk dalol a madár,

majd ha nyílik a határ,

pipacs meg búzavirág

hírdeti tavasz szavát.

Cikázik a habokon a fény

Fogod te még kezem! -szól remény

Hamarosan ismét együtt leszünk

Közösen, együtt, jobb nekünk.

Kezem kezedbe sosem volt,

te ezt bíz nem jól tudod,

talán a képzelet játszik,

vagy a tudat alatti cikázik?

Kezemet nem engeded el - ezt mondtad,

De máris megszegted a szavadat.

Elmentél, és messze vagy tőlem,

Sosem érheted már el a kezem.

Parázs van a kandallóban,

Ontja a nagy meleget,

Bújunk együtt oda mellé,

Szorosan fogd kezemet!