Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)
Szerencsére van családom
teljesült lánykori álmom
Bár a férjem sokszor fáradt
akkor befogom a számat
Szerencsére van családom
T
Dalocskája szállt az égre
Macska vitte háztetőre
Ráförmedt, hogy legyen vége
Így szabadult szerencsére
Dalocskája Áronnak
Nem tetszett Gábornak
Azt kívánja néha:
Áron legyen néma!
Madár szállt a rózsa ágra
Onnét hallik a nótája
Dalolj, dalolj kis madárka
Szívemhez szól dalocskája
Száll a madár a fészkére
a tyúkok rettegnek tőle
a macska készenlétben áll
megsemmisül a madár.
Messzire száll a madár
Nem mondja el merre jár
Tavasszal, ha jön a nyár
Ismét régi fészkére száll
Robban a bomba
RÉmisztő a hangja
Még nagyobb a füstje
Menekülj messzire
Robban a hír, mint a bomba
Nem maradhat már titokba'
Sárika, a kicsikét butácska
Megszüli is babáját a nyárra
Becsapják a boltban,
Utolsó a sorban.
Benne van a korban,
De a végén robban.
Rakja sorba a lapokat,
Figyelje jól a csalókat!
Sok van, aki hamiskártyás,
Ne hagyja hát, hogy becsapják!
Marha, aki hagyja,
És gyáva a nagyja.
Aki kapja, marja,
Mindet zsebre rakja.
Mesél gyorsan,
hadarva,
vajh elhiszi
a marha?
Haraszt zörög,
Fújja a szél,
Igazat mond,
Vagy csak mesél?
Araszt mért
a paraszt,
hol zörgött
a haraszt.
Hozza majd a szél a tavaszt,
Kertben szárad már a damaszt.
A kikelet rügyet fakaszt,
A gyerek nőtt vagy egy araszt.
Bocsánat, itt a folytatás:
Virágot kapok hétvégeken,
Már régóta jár ez nekem.
Ez a virág piros rózsa,
Rendes ember, aki hozza.
Virágot kapok hétvégeken,
Már régóta jár ez nekem.
Tátva maradt szeme,szája,
csodálkozott a csudára,
ilyen szépet sose látott,
illatos,tarka virágot.
rekedt
Boldogságom megtaláltam,
a három szép unokában,
egy fiú és kettő lányka,
ha mesélek szájuk tátva.
Reszketek, mint a levél,
Nem jön Tőled a levél.
Féltelek Drágaságom,
Te vagy a boldogságom!
Hétvége elröppen,
a meleg kiszökken,
front jön már,jó hideg,
pulcsiban reszketek.
Fussatok a medve elől
ha utolér, lehet, megöl
ne tévesszen meg szépsége
vele bizonytalan a hétvége.
Vadra mennek kora reggel,
A vadászok hideg fejjel.
Őzek, bikák, vadmalacok,
Merre láttok, úgy fussatok!
Elvekért harcolt a balga,
családja mászott a falra,
kikerült,mint hal a partra,
s néztek rá mint lelőtt vadra.
Családja a háttere,
A sors jól elbánt vele.
Nincs gyermeke, elvetélt,
Kiállt hamis elvekért.
Karácsony a kedvence,
mert érzelmes a lelke,
szeretet minden vágya,
ezért nagy a családja.
Dől a lé hozzá, barátom,
Nercprém virít a kabáton.
Nem spórol ő a karáton,
S nem kell hozzá egy Karácsony.
Házba vágyik
a panelből,
dolgozik is,
míg fel nem dől.
Van annak, ki el nem issza,
Sógorom egy hete tiszta.
Csak dohányzik, de azt láncba'
Nem is mehet be a házba.