Introvertált vagyok, nem akartam családot, mégis van..... (beszélgetős fórum)
Nem ez a nők sorsa, én pl sosem vágytam gyerekre, nem is vállaltam. A fèrjemmel megosztjuk a házi munkát, nem vagyok csicska.
mondjuk a vejemhez nem esik nehezemre,mert ő barátságos,beszédes.
az utcán általában barátságos vagyok ahhoz,aki velem is az,aztán engem ne is háborgasson senki.
ha nem jelentkezem,akkor magamba vagyok zuhanva.
Értem, és nem vonom kétségbe a jószándékodat. Csak sajnos az ember nem így működik. Te racionális oldalról próbálsz megfogni egy emocionális kérdést. Elméletben jól hangzik, de a gyakorlatban teljesen máshol van a probléma gyökere, mint ahol elsőre tűnik.
A takarítással csak annyi, hogy véget nem érő dolog.
S ha csak 1 ember csinálja a családból, bizony teher lesz. Nekem eddig csak ablaktisztításra volt segítségem, de 10 perce voltam a hölgynél, hogy a két szobát még elvállalná-e? Mert nem megy a hajlongás, a létrára menés, nekem elég a nappali-konyha és a fürdőszoba. Eldeformálódtak jobb kezemen az ujjaim, ízületi gyulladás, kenegethetem este, alig tudok fogni.
Érdekes, valami hasonlóra gondoltam én is.
Attól, hogy más majd'megdöglik ezekért, ő még lehet halálosan boldogtalan ettől. Tudom, hogy a jó szándék vezérel, de óvatosan ezekkel a nézőpontokkal, mert elég bántalmazó. Attól senkinek nem lesz jó, hogy másnak még rosszabb.
Én szívesen olvastam a véleményeket, hozzászólásokat. Még ha nem is igazán úgy gondolta is a kiírója.
Szerintem ismét egy jó dolgában unatkozó hölgy áldozatai lettünk. Bedobott egy témát, mindenkinek azonnal van véleménye, ő meg csendben olvasgat és voilá már nem is unatkozik.
Mert mi a baj a takarítással? Nem a férjemnek, gyerekemnek, anyámnak takarítok, hanem azért, mert szeretem ha rendes és tiszta a házam. Szívesen rendben tartom.
Én is introvertàlt vagyok, aminek köszönhetően pont elég nekem a csalàdom tàrsasàga, akikért viszont mindent megteszek, szívesen vagyok csicska. A munkatàrsaimat is szeretem, kevesen vagyunk , ez pont jó. Tehàt nem az a bajod, hogy introvertàlt vagy, inkàbb valami komolyabb, ha meguntad az életed.
Írásban egész barátságosnak tűnsz.😀
én az első vagyok,és elvagyok magamban,az emberek általában közömbösek számomra.néha,ha megerőltetem magam ,barátságos is tudok lenni.
Arra akartam felhívni FI figyelmét, hogy vegye már észre: milyen gazdagság veszi körül!
Mások nagyon-nagyon sokra értékelnék mindazt, ami neki van, amit neki az élet megadott, család, gyerek, dolgos férj!
Talán egy kicsit többre kellene értékelnie mindazt, ami, aki körbeveszi!
Ez elméletben nagyon jól hangzik, de a valóságban nem nagyon működik. Különben a világon a legutolsó csóró, vak, béna hajléktalant leszámítva mindenki boldog volna, hiszen mindenkihez képest van lejjebb. Csak sajnos ennek gondolata nem elégséges az ember életében a boldogsághoz.
Hát nem tudom. Ha nekem valami bajom van, pont nem érdekel, hogy másnak rosszabb. Attól nekem nem lesz jobb.
Szeretetből takarítani?! Volt olyan munkatársam, aki megkérte férjét, hogy emelje fel a lábát, amíg ott felporszívóz, felmos.
Engem pl. abszolút nem érdekel, hogy sok más nő mire vágyik, én vagyok a saját helyemben, ez az első.
Változtass az álmaidon, rögtön szebbnek látod a világot!
- Szerinted egy család, az csupa robot? El tudod te azt képzelni, hány nő vágyik arra, hogy egyáltalán valamilyen családja legyen?
- Szerinted egy állandóan dolgozó férj mellett csak csicska lehetsz? Vajon hány férj van, aki munka mellett, munka helyett csak a saját szórakozásaival, barátaival, ivócimborákkal van elfoglalva, és azért van a feleség otthon állandóan egyedül a gyerekekkel, a gondokkal.
Nézz körbe, és vedd észre életed szép részét is!
Rajtad is áll, hogy csicskának érzed-e magad, vagy szívből, szeretetből teszed, amit teszel.
Ha nem tetszik, nem kell áldozat-szerepbe bújnod! Ki lehet lépni és menni az álmaid után.
Ne keseredj el, a dolgok idővel változni fognak. Sokszor előre nem lehet tudni, milyen terheket ró a család az emberre. Fontos lenne kialakítanod magadnak egy kis énidőt, hogy fel tudj töltődni. Nem kell csicskának lenni. Oszd meg a teendőket a férjeddel, még akkor is, ha ez neki nincs ínyére. Az álmaidat pedig még mindig van lehetőséged megvalósítani. Nem tudom, mik azok, de még mindig tanulhatsz, építhetsz karriert, lehet hobbid, stb. Kitartás!
A szerelem "ráveszi" az embert olyan döntésekre, amik később rossz ötletnek tűnnek, de már visszavonhatatlanok. A topicindítónak valószínűleg annyi a baja, hogy fáradt a kisgyerek mellett, a soha otthon nem lévő férj mellett, valahol elcsúszott a kommunikáció kettőjük között. Ez nem "nyafi". Sokunknak meg kell érnie ahhoz, hogy kiálljon nap mint nap azért, amit szeretne. Hogy megkapja azt az énidőt, mitől töltődik. Attól, hogy valaki hazahordja a fizetését, és ezzel "eltart", még nem lesz boldog senki. Meg kell találni az adott helyzetben azt a módot, ahogy mégis tud töltődni, egyedül lenni. És hozzászokni, hogy bizony fárasztó lesz gyerek mellett dolgozni is. Erre egy megoldás van: nagyon kell egymást szeretni. Akkor minden sokkal könnyebb.
A családod kényszerített és eladtak 20 kecskéért, vagy mégis hogy lett férjed, ha te nem akartad?
Mi az, hogy nem akartál családot és mégis van? Ezt nem dönthetik el helyetted! Viszont jól értem, hogy arra a családra panaszkodsz ahol a férjed eltart téged? Egyáltalán hogy kell ezt elképzelni? Te csak éldegéltél szingliként boldogan, aztán jött egy férfi, közölte, hogy márpedig ő gyereket csinál neked, te pedig engedelmes háziasszony leszel? Te pedig sutba vágtad minden álmodat?
Elhiszem és megértelek. Nagyon is!
Mondjuk az introvertált az aki elvan ugyan a társaságban de hamar lefárasztják az emberek és alapvetően lassabban "pörög" mint egy extrovertált személy, nyugisabb, inkább befelé forduló alkat aki jól elvan a saját kis világában is, nem igazán igényli a külső ingereket 😊
Aki utálja és megveti az embereket vagy legalábbis azok 99%-át, nem tud és egyáltalán nem is akar kommunikálni az embertársaival, az sajnos valami más. Jobb esetben aszociális, ha emellett sz.rik a társadalmi normákra (pl. bűnöző) akkor antiszociális. Az introvertált nem egyenlő az embergyűlölővel.
Nem a te döntéseid voltak, hogy családot alapítasz, gyermeket szülsz?
Ha lelép, akkor esélyt kap a családja is a boldogságra. Egy gyereknek nem lehet hazudni, egy mostoha anyuka is jobb egy nem megfelelő anyától.. :(
Ó, te szegény! Én együtt érzek veled, mert az én életem se úgy alakult ahogy eredetileg terveztem.
Az életünk döntések sorozatából áll. Minden percben döntünk valamiről. Így alakul ki az út, amin haladunk. Ahol most vagy, oda te mentél. Ahol én vagyok, oda én jöttem. Nem voltam elég határozott a döntéseimnél? Meglehet. Te sem. De változtatni, valamit jobbá tenni mindig van lehetőség. Sokszor piszok nehéz kitalálni hogyan tovább, de úgy kell történnie, hogy a velünk élőknek ne okozzunk sérülést.
Kitartást, és erőt kívánok neked! Menni fog, te még fiatal vagy! Hidd el, többet kibírunk mint gondolnánk. Tapasztaltam.🙂
További ajánlott fórumok: