Igazán megbántott, megcsalt, átvert nők ide! (beszélgetős fórum)

Most ugy gondolom, nincs igazsag .

O vigan eli az eletet , en meg itt szenvedek , es nem keves ido lesz feldolgozni, amin atmentem miatta. Ez egyszeruen nem fair , hogy az a hazug , gerinctelen fereg boldogan el , a rendes , oszinte erzo szivu ember meg szenved. Visszagondoltam az eletemet , de nem , en ekkorat soha senkinek nem artottam , hogy ezt erdemeljem :(((

" Haragot tartani olyan, mint megmarkolni egy izzó széndarabot azzal a szándékkal, hogy valaki másra dobod;

Te leszel az, aki megégeti magát és a legnagyobb fájdalmat érzi majd!" Buddha

A bosszú és harag nem jó tanácsadó... Ezzel kezdetét veheti egy örökös játszma, mert mondjuk ő is vissza adja, aztán te még nagyobb.

Majd visszakapja az élettől. Amíg ez foglalkoztat, saját magad teszed tönkre.

Ez így jól hangzik - elméletben -.

Gyakorlatilag viszont akkor se vége, se hossza.

Dögöljön meg a szomszéd tehene, ha az enyém elpusztult?

Te meg ezt? ;)

Minden idézetre található kontra. :D

Soha ne feküdj le mérgesen, inkább maradj fent és tervezd meg a bosszút.

na kb ennyit az igazmondó, felemelő idézetekről. blá blá blá...:)))

Ha bosszút áll az ember, akkor után pont olyan sz@rnak érzi magát, mint amilyennek gondolja azt aki a bosszú tárgya volt.

Soha nem volt lelkiismeret furdalásom. Soha, érted? Hazudtam már, hogy megbántam, de igazából nem. Biztos én vagyok a szemét, de mindig úgy éreztem, aki velem elbánik, az tőlem várja amit megérdemel. Nem érdekel ki az. Én nem várok a sorsra. Az sokáig tart.

Érdekes volt olvasni a hozzászólásokat... én magam is tanulhatok belőle.

A fórumindítóhoz hasonlóan én is tele vagyok haraggal, dühvel, ég bennem a bosszúvágy... de már azt is érzem, ezzel csak magamat gyengítem. Még nem vagyok képes túllépni azon a mérhetetlen csalódáson, amit a férjem okozott... de igyekszem!

Szóval, kedves Forumindító! Fogadd meg a tanácsokat, bár tudom, hogy nagyon nehéz, hiszen én is ezzel küzdök!

" Haragot tartani olyan, mint megmarkolni egy izzó széndarabot azzal a szándékkal, hogy valaki másra dobod;

Te leszel az, aki megégeti magát és a legnagyobb fájdalmat érzi majd!" Buddha

Szia!

Én úgy gondolom a legnagyobb bosszú, ha csinos és vidám vagy a társaságában, miközben átnézel rajta,lássa mit veszített.

Ha bosszús, keserű, számon kérő vagy, akkor olajat öntesz a tűzre, hogy igen ő jól döntött, hiszen a felesége egy megkeseredett házisárkány. Bármennyire sír a lelked belül, ezt soha ne mutasd ki, majd ha elment kizokoghatod magad. Nem fogja tudni miért nem kaparsz utána, és lehet pont ezzel a lépéseddel érnéd el, hogy ott nyüszítsen az ajtód előtt. Azt már utána Te döntöd el, kell ez a kapcsolat még, vagy nem.

Sétálj sokat a gyerekekkel, hogy tereld a figyelmed a problémádról.

Nem tudom együtt éltek-e még, vagy különköltöztetek?

Légy Te a bölcsebb, sose alacsonyodj le a bosszúig!!

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig

mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is. (Tisza Kata)

Ezek nagyon szar dolgok és merem állítani, hogy itt már mindenki átesett ezen egyszer vagy többször.

Az élet folyamatos tanulás és ez ennek volt a része.

Lépj túl rajta, arra volt jó, hogy tanultál belőle és a következő kapcsolatodban nem fogod elkövetni ugyanazokat a hibákat.

Ennek a kapcsolatnak is volt értelme, született 2 gyermeked, akiknek örülj, sokaknak ez nem adatik meg.

A bosszún ne gondolkodj, az csak lealacsonyít és nem mellesleg rákos sejteket gyárt.

A legnagyobb "bosszú" szerintem ha mosolyogsz, és látja hogy továbbléptél, boldog vagy, élvezed az életet.

Más eszközökhöz ne folyamodj, ne alacsonyodj le az ő szintjére, mert ő ebből táplálkozik, azt akarja hogy boldogtalan légy...

Szóval fel a fejjel :)

Nem az élet jutalmazza... csak éppen jó helyen van...

Biztos vagyok benne, hogy jobban senki életét nem tették tönkre, mint a miénket... amit, mint valami stigmát viselünk magunkban egész életünkben. Aki olvassa a hozzászólásaimat, vázlatosan ismeri a történetünket. Szóval mindenki megkapja a maga fizetését előbb vagy utóbb a sorstól, Istentől; mindegy, ki hogy hívja.

Ne alacsonyodj le az ő szintjére! Viseld a fájdalmadat méltósággal és emeld föl a fejedet! Legyél különb lélekben, intelligenciában, méltóságban különb és több!

Gondolj csak bele, minél magasabbra jut, annál nagyobbat fog esni!

Igaza van Zsókának(ő írta?), hogy a bosszú bosszút szül. Majd az élet büntet, olyan módon, ahogy a legjobban fáj. Előbb-utóbb így lesz, mert az ember valamilyen formában visszakapja az élettől, amit másoknak adott, a jót is, a rosszat is.

Többen bosszút állnak, mert azt hiszik, akkor nekik jó lesz, de ez nem így van. Ettől nem lesz könnyebb, sőt! Ha bosszút áll az ember, akkor után pont olyan sz@rnak érzi magát, mint amilyennek gondolja azt aki a bosszú tárgya volt.

Nem tudom mi történt a fórumindítóval, de abban biztos vagyok, hogy az a valaki a gyerekei apja és ha tetszik, ha nem az is marad, így inkább arra kell törekedni, hogy a kapcsolat ne ellenséges legyen, mert nem hiszem, hogy a gyerekeknek erre lenne szükségük.