Igaz barátok, barátnők (beszélgetős fórum)

„Azután a barátok sűrűjében lassan felfedezzük azt az egy barátot, akivel különösen jól érezzük magunkat, és akinek –ébredünk rá- rengeteg mondanivalónk van.”

Natalia Ginzburg

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.

Miért csillag a barát?

És miért barát a csillag?

Mert olyan távol van, és mégis bennem él?

Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?

Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?

Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?

Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?

Nem lehet rá válaszolni.

Nem is kell.

De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag,

a világegyetemnek rám ragyogása.

Még vidéken éltem a szüleimmel, nagyon sok igaz barátnőm volt. Együtt jártunk suliba, bulizni. Aztán megismertem a páromat, és odaköltözött vidékre. Egyébként Ő budapesti. Amíg ott laktunk mentünk együtt ugyanugy és jöttek is hozzánk. Aztán férjhez is mentem hozzá, és felköltöztünk Pestre, ami sajnos nem a mi hibánk volt, hanem haláleset miatt. Így elszakadtam távólságban nagyon a barátnőimtől, közben ők is férjhez mentek, elköltöztek, és szép lassan megszakadtak a kapcsolatok.

Viszont itt a neten nagyon sok emberrel leveleztem és a végén mostmár elmondhatom, itt Budapesten is van 1 nagyon jó barátnőm, akiért tűzbe mennék. A szülésemnél is ott volt, pedig van neki is egy 5 éves lánya, mégis jött hozzám. Hozta egyből elkészítve a tejserkentő teát, és azóta is átjövöget, - kivéve amikor nem betegek - és jókat dumcsizunk. A fiúkat otthonhagyjuk a picikkel és kettesben elmegyünk a tescóba vásárólni, vagy éppen amikor valamelyikünk besokall az már jelzi a másiknak, hogy fent vagy-e még, nincs-e kedved sétálni egyet. Sosem mondunk egyásnak nemet, ahol tudunk ott segítünk és imádjuk is egymást. Neki még van rajtam kívül barátnője, de az egyre irigyebb lett rá, hogy kezdenek végre egyenesbe jönni és inkább kezdi hanyagólni. Viszont Én drukkolok neki mindenben, amibe csak belefog, és ugyanez megy fordítva is.

Az én történetem:

Középsuliba ketten voltunk lányok az osztályban, egyértelmű volt, hogy összetartás és barátság alakult ki közöttük.Mivel én etykeként nőttem fel már-már testvérként kezeltem a barátnőmet és szerintem ő is.Kikerülve a suliból egészen a barátnőm lagzijáig tartott ez a szorosabb kapcsolat.Aztán ő kezdte a sort a babákkal és akkor elkezdett ritkulni a találkozás, ami talán érthető.Később kaptam egy telefont és kért, hogy legyek kezes egy kölcsönben, amit én nem vállaltam, azon oknál fogva, hogy én magam is lakásvásárlási terveket fontolgattam.Ez volt az a pont, ahol úgy éreztem, hogy megharagudott a döntésem miatt.Sokáig a "kötelező" névnap és születésnap köszöntő telefonokon kívül nem is beszéltünk többet egy évben.

Aztán, hogy én is révbe értem és születtek a gyerekeim, mintha újra egymásra találtunk volna, aminek nagyon örülök.Szinte minden jelesebb alkalomkor találkozunk, persze azon kívül is el-el megyünk egymáshoz (ő 36 km-re lakik tőlem ) és most ott tartunk, hogy 3. gyermekének megkért keresztszülőnek.Ezzel egy régi, már talán el is feledett egymásnak tett ígéret teljesül.

Nekem az igazinak hitt barátnőm, akivel 8éve voltunk sülve-főve úgy verte át a fejem hogy még mindíg nem térek magamhoz.

Viszont kárpótolt az élet a szerelmemmel akivel pont azidőtájt jöttünk ösze, és 3másik imádnivalóan édes barátnővel akikkel a távolság miatt se szakadt meg a kapcsolatunk. Egyikük hamarosan férjhez megy, majd meglátjuk hogy alakul utánna...

Szerintem igaza van a "másik oldalnak" is!:)

(vagyis neked)

én a "másik oldalt" képviselem...

én vagyok az, akinek a barátnői (többnyire) férhezmentek és néhányan már gyereket is szültek..

lehet éppen ezért, de én fordítva érzékelem azt, amiről beszéltek... jó pár barátnőm lett sokkal "elfoglaltabb" attól kezdve, hogy bekötötték a fejét (vagy nagyon közel került ehhez az állapothoz): attól kezdve csak "apa" számít, csak akkor lehet talizni, ha "apa" épp elfoglat, és csak akkor lehet hosszasan telefonon trécselni, ha "apának" éppen nem kell vacsit vagy ebédet főzni.. stb..

szóval nem hiszem, hogy az egyedül élő barátnők változnak - hiszen az ő életük ugyanúgy zajlik tovább, mint a barátnőik férjhezmenetele előtt - ez nem náluk változás!

A férjhezmenőknél vagy gyereket szülőknél pedig megváltozik a fontossági sorrend, csak ennyiről van szó!

(bár én inkább a gyerekszülést érzem nagyobb választóvonalnak, a férjhezmenés sokaknál nem változtat különösebben egy barátságon, hiszen a pasi valószínűleg már hosszabb ideje képben volt azelőtt is..)

És persze, hogy ha már gyerek is van, akkor kevesebb a közös téma, hiszen akinek van, az órákat képes róla beszélni (sokszor csak erről a témáról - bocsi, de így van!!! bár lehet, ha nekem is lesz, akkor nekem is ez lesz a kedvenc témám..:))), akinek meg nincs, az nem feltétlenül szeretné ezt órákon át hallgatni..

más életterületeken mozognak, más-más dolog lesz fontos számukra, más problémákkal küzdenek és a kismamák "küzdelmeit" nem mindig érezheti át az, aki még nem járt hasonló cipőben..

persze nem lehet általánosítani, találkoztam már ellenpéldával is...:)) lényegében embere válogatja, hogy kin mennyit változtat a házasság és a gyerekszülés..:)))))

Én úgy vettem észre, hogy amikor az ember férjhez megy, szül, akkor azok a barátok akik igaz barátok voltak, teljesen szinte elfordulnak, ha nem, akkor ahogy rituska83 irtad, teljesen másképpen reagálnak ránk.

Sajnos ez már csak igy működik évek óta, és szerintem nem is fog soha megváltozni.

Sziasztok!

Nekem van egy barátnöm,aki régebben igaz barátnöm volt.

Másfél éves korunk óta ismerjük egymást.

Régebben együtt aludtunk sokat, mindent megbeszéltünk.

Nyaralni is együtt mentünk.

hetente legalább3.-4x találkozztunk.

De mára ez már egy kicsit ellaposodott.

Nekem van egy babám aki leköt rendesen, ő meg csak ritkán jön hozzán :(

Igaz sokat beszélünk telefonon, e-mailezünk, sms, msn, de ez már közel sem olyan mint régen volt.

Erröl igazából mind a ketten tehetünk.

Sajnálom azért...és persze csalódtam benne mert már mindent nem beszélünk meg :(

Igaz sok barátom, ismerösöm van, de az teljesen más!!!

Szerintem igaz barátom nekem sincs.

Egyszerű barátból van egy jó pár.

Talán egyszer lesz. Számitó barátból is volt régebben, amikor jól álltunk anyagilag. Nem milliós nagyságban, de egy évben kétszer mentünk külföldre.

Amióta nem állunk úgy anyagilag, azóta nincs is számitó barát sem. Mondjuk hála Istennek.

az egyszerű barátot nem tartom barátnak, bár egyszerű barátból jutott néhány nekem is

igaz barátom nincs, bár én talán az vagyok néhány egyszerű barátomnak :)

"Gyermekkori pajtásságaink, forrongó, ifjú szellemünk társai, érzelmi életünk kibicei, utat kereső gondolataink visszhangzói vagy megtermékenyítői sorra elmerülnek a múltba, velük való kapcsolatunk sokszor érthetetlenül megmérgeződött, esetleg kényelmetlenné vált, mint a kinőtt ruha. Régi szavakkal szólítjuk e kísérteteket, de a közös szavak is kiszáradt, hervadt faleveleknek tűnnek.

A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek. Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá. A különféle társulások, amelyekre a barátság elnevezést aggatják, az emberi együttélés konfliktusainak bonyolításához szükségesek, s a szolidaritás törvényét teljesítik be. Mert míg a ritka nagy barátságoknál mindkét fél ad és kap, addig e társulások rendszerint olyan egymásra utaltságon alapulnak, amelyekben gyengeségek keresnek támaszt, hátteret, igazolást a másikban..."

Na de Zizi!

Habár jó pézért.....

a kisssssssssssssssssssssssssssssssssssss

csödőrkeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee .