Idősödő, beteg, de makacs (beszélgetős fórum)
A kettő közt van középút. Látogatni, törődni vele, de nem gyerekként kezelni, beleszólni az életébe. Az ő élete, az ő döntése, tiszteletben kellene tartani. Természetesen ez oda-vissza igaz.
Szomorú lenne akkor a világ, ha az emberek csak az evésben lelnék kedvüket, márpedig ez a helyzet, ha az életmódváltás is ekkora áldozat.
Azt kérded, miért járnak orvoshoz az emberek?
Erre több válaszom is van.
1.) Senki nem szeret fájdalommal élni.
2.) Az orvosoknak is élni kell valamiből, ha már olyan sokat tanultak azért, hogy lediplomázzanak.
3.) A Gyógyszergyártó cégeknek miből lenne profitja, ha nem gyártanának olyan gyógyszereket, aminek a mellékhatására újabb gyógyszereket kell bevenni.
Sajnos a rák egy olyan alattomos betegség, amelyiknek nem minden fajtájára van orvosság.
Szomorú lenne a világ, ha csak attól lennének színesek a napjaink, ha belőnénk magunkat.
Akkor már csak azt nem értem, miért diétázik, vált életmódot, sportol annyi ember? Miért jár orvoshoz? Minek műtteti meg magát a rákos, minek megy kemóra, ha valamiben úgyis meg kell halni, és amit Isten ád, az lesz? Én is lőhetném magam heroinnal, hogy színesebbek legyenek a napjaim, hisz egyszer élünk, élvezzük ki, ha így, akkor így. Szerintem a gyógyszert sem kéne beszedni, minek?
Mindenki azt osztja, ami van neki...
Amúgy nem jobbak a dolgok, csak más.
Az biztos, hogy akik túlélték a háborút, az inséges idôket, másképp állnak hozzá az élethez. Nekik a zsír, a cukor, a liszt, a szalonna, a krumpli maga az élet, a túlélés volt.
Valamikor eljön az a pillanat, amikor már idegesítővé válik az aggódás. El kell fogadni az élet rendjét: születünk, élünk és meghalunk. Ki előbb, aki szerencsésebb, az meg később. De amíg élünk, addig úgy teljenek a napjaink, hogy abban örömünk teljék. Legyen az étel, ital, vagy bármi más, hiszen csak egyszer születünk e világra.
Nagyon remélem, az én mamám is szép kort ér majd meg a magas vérnyomása ellenére, mint a te édesanyád. A lányodat pedig vedd komolyan, az lenne a baj, ha le sem tojná, hogy mi van veled, ha rád sem nyitná az ajtót sosem, mint ahogy nagyon sok fiatal teszi ezt a szülőjével, nagyszülőjével.
Nem vagyok Norbi rajongó, de állítólag veleszületett szívbaja volt. Szerintem csak úgy minősítsünk bárkit/bármit, ha tudjuk a dolgok hátterét. Ki a másik?
A nagy diétázáshoz, egészséges élethez képest állítólag nagyon beteg volt az ország fitneszguruja. Akkor hogy van ez?? Hol az egyik haldoklik náluk, hol a másik.
Tudod kedves Mazsinka, ahogy a kommentjeidet olvasom, eszembe jut drága jó Édesanyám, aki szintén cukros volt, és magas volt a vérnyomása.
13 évvel ezelőtt, 82 évés korában ment el, és amikor én osztottam az észt, akkor azt mondta nekem, nehogy már én mondjam meg Neki, hogy Neki mi a jó. Akkor nem értettem, most viszont már igen, amikor az én lányom akarja megmondani, hogy mit csináljak.
Nem veled van a baj! Neki a 40 fok nem meleg.
Képzeld, nekem is él még a dédim, aki 88 éves, és kutya baja, üknagymama, és eszik, amit eszik.
Aki azonban beteg, nem hiszem, hogy tovább kéne rontania az állapotát, pl. egy 180-as vérnyomással kint kapálni negyven fokban víz nélkül. De biztos velem van a baj.
Ha felnőtt emberről van szó el lehet neki mondani, szerinted mit hogyan kéne, sőt, kell is, de a döntés az övé.
Rendben, lapozzunk, érdemi hozzászólás volt.
Nem hiszem, hogy azzal szeretünk egy cukorbeteget, hogy még több tortát sütünk neki, mert azt szereti, hanem azzal, ha felnyitjuk vagy szépen vagy csúnyán a szemét, s igenis beszélünk a dolgokról, nem a szőnyeg alá söpörve falatozzuk tovább a habosortát...
Igaz, ő nem cukorbeteg, de csak egy példa volt.
Megyek és megeszem a diétás vörösboros marhalábszár pörköltemet nokedlival. Apukám úgyis csak 92 éves :D
Szerencsére nem vagyok nagymama :D
Szerencsére nem vagy az unokám!
44 évvel ezelőtt, ha jól számolom, 1970-t írtunk, akkor már 25 évvel voltunk túl a háborún. A háborús időkre vonatkozó beírásoddal egyet értek. Akkor egy szelet zsíroskenyér is nagy kincs volt.
Mellesleg arra tud az ember a legjobban haragudni, akit a legjobban szeret, és látja, miket művel. Pl. nyáron a negyven fokban kint kapálgat nyolc órában, mert ő bíííííírja, egy korty vizet sem iszik, mert akkor gyakran kell pisilnie, és nem hagyhatja ott a munkát. (???)
Szerencsére nem vagy a nagymamám.
Nem örülnék, ha az unokám lennél és így beszélnél velem.
Mikor volt több ételallergiás? Akkor, vagy most?
Azért, mert csak a ch-val foglalkoznak. Evidensnek kellene lennie, hogy fogyasszunk zöldséget, gyümölcsöt, de az általános szokások nem ilyenek.
Nemrég éppen arról beszélgettünk valakivel, hogy az anyukájának fogalma sincs róla, hogy a kukoricának, krumplinak, rizsnek IS van szénhidrát tartalma. Eddig azt hitte, hogy ezek növények, ergo "zöldség".
Most is futkos a hátamon a hideg, mikor a /44 évvel ezelőtt/ miket ajánlgattak a mi anyáink a babáinknak.
De végig gondolva akkor ez volt a háború után a lehetőség és nekik felkellett nevelniük valahogy bennünket, ha nem volt anyatejük.
Mi is etettünk a gyerekeinkkel aztán mindent, mert akkor ez volt a trendi.
Igen, hallottam már erről, csak az a kérdés, hogy kinek mi a megfelelő táplálkozás?
Már amelyik nem így ajánlja. A többivel egyetértek. Különben már többektől hallottam, hogy az orvos megszabja, hogy hány pirítóst, szendvicset ehet egy cukorbeteg. Miért nem azt mondja, hogy egyen salátát, egyen párolt húst? Miért ragaszkodik mindenki görcsösen a kenyérhez? Pláne egy cukorbeteg???
Egyébként azt tudod, hogy megfelelő táplálkozással egy nem túl durva cukorbetegség teljesen kordában tartható gyógyszer nélkül is?
További ajánlott fórumok: