Hogyan tudnék változtatni magamon? Bennem van a hiba? Annyira magam alatt vagyok, teljesen... (beszélgetős fórum)

persze, írjál nyugodtan, segítünk ha tudunk, ha más nem akkor meghallgatunk!

aludj jól!

de mondjuk megpróbálhatnál bebújni mellé az ágyba, hogy mit szól hozzá!

Te szoktad dicsérni, elismerni? Megköszönni neki, hogy mennyit tesz értetek? Nem szabad mindig elégedetlenkedni; mikor ő mindent megtesz és húzza az igát. Minden apróságért dicsérni kell; ők is igénylik a pozitív visszajelzést.

Én sem csak "ütöm" az ember, dicsérem is ;)

otthon is főz néha:) esküszöm meg szoktam dicsérni, hogy finom...:)

nekem ez iszonyú magas...mikor először bevitte ok, de rendszert csinál belőle...ráadásul pont azzal a csajjal eteti meg, akire tudja, hogy baromi féltékeny vagyok...na pl én ezt soha nem tenném meg azzal, akit szeretek. Ha tudnám, hogy féltékeny lenne egy pasi ismerősömre, akkor nagy ívben elkerülöm, nem adnék támadási felületet, főleg ha nincs közöttünk semmit, miért bánt azzal, hogy "ugrat" ezzel a témával..szerintem vannak dolgok, amikkel nem ugratjuk azt, akit szeretünk...

ez most nekem is magas! :(

főz, süt mindenkinek, de otthon nem tud lenni? :(

na még gyors lereagálom ezt a mozis témát:

állítólag a főnöke és még pár munkatársa jöttek volna a mi városunkba és hívták a párom, hiszen ha ebbe a városba jönnek illik velük mennie(ez ok is), csak közben a banda lemondta, telefonált a férjemnek a csaj, hogy nem mennek, de elkezdett sóhajtozni, hogy pedig ő úgy szerette volna megnézni, most lesz a bemutatója...erre a férjem elkezdte vigasztalni, hogy akkor nyugodtan jöjjön, megnézik ők...én meg ezen kiakadtam, nézze meg a barátnőjével, mi az hogy egy nővel megy kettesbe moziba, mi lesz ha meglátják, még én magyarázkodjam, hogy a szőke maca nem a barátnője?! erre vette nekem is jegyet...na kösz..

egyébként meg szeret és tud is főzni illetve sütni...és állandóan visz be a női kollégáinak "kóstolót" nem 1x többször...ezen anynira ki vagyok kiadva...nekem soha nem jut eszembe bevinni a pasis kollégáimnak a főztömből, hogy nézzétek már milyen jól főzök...kezdem azt hinni, hogy neki is baj van az önbecsülésével, szüksége van az elismerésre? avgy miért csinálhatja ezt? de akkor miért ezt a fajtáját választja? nekem ez magas..

Ez is fajta-jellemző... kezelni tudni kell, ha éppen a cimborák valamiben magára hagyják, akkor ezt az orra alá kell dörgölni.

Én is szembesülök vele, hogy "a mindjárt otthon vagyok" tolódik a cimborák miatt; de pont tegnap két "nagy barát" kihátrált párom mögül, nem átallottam megjegyezni, hogy "látod ennyit érnek a cimborák, most a f.rkadra húzhatod őket"

hát igaz, ebben nem erős ez a fajta pasi, erre is rá kell vezetni. De ez nálunk is így van, én szervezem a nyaralást, kiruccanást, én döntöm el hova menjünk ebédelni/vacsizni, a mozit nem, azt ő szereti -én nem-, a színházat viszont ő utálja. De az én példányom már-már kezdeményező, igaz max kinyögi, hogy hova szeretne menni én pedig szervezzem meg. Ebből nem csinálok problémát

Teljesen más típus vagyok, mint te; nem "félek" elmondani, hogy mit szeretnék, sőt kijelentem mit akarok, ha jön jön, ha nem megyek mással.

nézd, itt minket megtalálsz, ha beszélgetni szeretnél valakivel! akár priviben is írhatsz! nekünk elmondhatod, nem traktálsz minket!

Aludj jól és várom a fejleményeket!

Remélem azért nem bántottunk meg semmivel sem!

A férfiak elkényelmesednek a házasságban.Nálunk is ez van.Nekem kell megszervezni,kivétel a nyári közös nyaralások,azt a férjem szervezi.

Az egyik barátnőm férje mondta,hogy a kifogott halat már nem kell etetni :(

hogy jut eszébe a főnöknek mozijegyet venni neki, atyaég?

én főnököm mozijegyet venne nekem, dobnék egy hátast asszem (és semmiképp nem mennék el)

nagyon furcsa...

lassan megyek aludni, köszönöm a hozzászólásokat! már az is sokat segített, hogy kicsit kibeszélhettem magam (az elején még iszonyúan sírtam, mostanra már megnyugodtam:)

De nyugodtan írhattok olyat is, hogy nekem kell változni, csak konkrétan miben.

most erőt érzek magamban (talán), hogy nekifussunk komolyan még egyszer, elmegyek én is többet a barátnőimmel, elmegyek sportolni is, az úgy is jó feszültséglevezető...megpróbálok nem mindenre ugrani, ami nem tetszik. ez így kezdetnek jó? )na megint bőgök, ezt nem értem, ettől meg tudok őrülni, hogy most az utóbbi 3 sortól miért kezdtem el bőgni...na megyek aludni,

igen...de pont ezt nem akartam, soha..basszus, nem igaz hogy ez velem történik..bocs..

egyébként az önző gondolat részemről, hogy úgy érzem én soha nem voltam neki a legfontosabb? hogy mindig valaki más, vagy valami fontosabb neki, én csak azután jövök a sorban. Gondolok itt arra, hogy mondjuk nekem is lelki gondom van, meg a barátjának is, de ő a barátjával megy el megbeszélni és vigasztalni, nem engem. Ha nekem valamikor a párom vagy a barátnőm között kellett választanom, hogy ki a fontosabb, kinek a baja, soha nem a barátnőmet választanám, első a párom. Mert ugyebár a férfiak szerint a feleség úgyis mindent megért és ott van kéznél, az ő problémája ráér...

Ez esetben én most gyorsan odabújnék hozzá, hogy "drágám mégis hova utazzunk?" Szerintem a legtöbb házasság/kapcsolat pont abba hal bele, hogy ezt sokan nem tehetik meg; húzzák mindketten az igát és szépen elhidegülnek, stresszesek, fáradtak, amit egymáson élnek ki. Kiveszik a romantika a kapcsolatból.

Ha ti megtehetitek akkor közös programokat kell csinálni, ha a gyerekeket le tudjátok valahol "parkolni" még jobb, csak kettesben, akárcsak heti pár órát, havi 1 napot, vagy évi néhány hétvégét