Hogyan szüljünk? Természetes vagy császár? (beszélgetős fórum)

Szerintem ezt nem nekünk kell/kellene eldönteni.. Inkább a természetnek meg az orvosnak.

A hüvelyi szülés a természetes, hiszen a császármetszés nem más mint életmentő műtét. Éppen ezért nem értem, hogy utóbbira miért vágyakozik sok nő....

Sziasztok! Szia Dodica!

Ez azt jelenti, hogy te mindenféle külső beavatkozás nélkül szültél?

Én egyébként a te és Sanya véleménye közt választanám az arany középutat... azt gondolom én is, hogy alapvetően minden nő képes szülni... de a gyakorlat nem mindig ezt mutatja. Igen, való igaz hogy erre termettünk, de az, hogy az ősember annak idején tudott kővel tüzet csiholni, az nem jelenti azt, hogy ezt ma ugyanígy mindenki tudja. A test is "felejt". Persze ezt ne szó szerint értsétek. És azért lássuk be, nem kell túl messzire menni, nagyanyáink korában gyakran nem volt arra lehetőség, hogy orvos segítse világra a babát. És bizony sok nő, sok baba belehalt a szülésbe. Tehát azért akkor sem "kolbászból fonták a kerítést".

De mindemellett én is azt gondolom, hogy alapvetően jobb nem beavatkozni, ha nem muszály. Én is erre készülök és remélem igazad lesz Dodica és fejben dől el- bár azért ezzel kapcsolatban vannak kétségeim.

Gratulálok a csemetéidhez, nagyon szerencsés vagy!

Nem hiszem ezt. Azt viszont tudom, hogy egy férfinak, legyen akár diplomás szülészorvos, akár "mezei paraszt", fogalma sincs a szülés mibenlétéről! Az a nő feladata, s képes rá természetéből adódóan mindenféle segítség (meg egyéb beavatkozás) nélkül. Fejben dől el!

(Kivéve extrém ritka eseteket, amikor ténylegesen baj alakul ki. Arra az esetre van kitalálva a kórház, s csakis akkor lehet/ne betegként kezelni egy nőt.)

Amúgy a teljesen problémamentes szülésről többet tudok egy átlagos dokinál. :P Egész egyszerűen azért, mert őket abszolút nem erre képezik ki, s kórházban sose látnak olyat. Még akkor se, ha azt hiszik. :)

Szóval azt hiszed, hogy ha valami megtörténik veled, akkor már szakértője vagy a témának. Ha remeg alattad a föld, akkor már geológus vagy, ha bántanak a szelek, akkor gasztroenterológus, ha liftezel, akkor gépészmérnök?

Valld be magadnak, hogy ez butaság!

:-DDD

Már megbocsáss, de nagyon nevetséges számomra az az alapvető hozzáállásod, hogy a szülő nő beteg.

Ne keverd a dolgokat! A szülés állapot és nem betegség! Orvosra meg csakis akkor van szükség, ha az eredendően természetes és egészséges folyamat valami miatt kórossá változna. Ez beavatkozásmentes szülés esetén ritka!

A kérdéseim meg arra vonatkoztak (nem gondoltam volna, hogy nem érted meg :P), hogy ugyan mégis mit tudhatsz te a szülésről??? Valld be magadnak is, hogy semmit! Tankönyvből ez nem megtanulható! Sajnos sok orvos abban a hitben él még ma is, hogy igen, ezért sem akarja az irányítást kiengedni a keze közül, így sodorva a komplikációk felé anyát és babáját. :((

Szia Mágika!

Kívánom Neked, hogy így legyen!

A sors fintora, hogy nekem a 9 hónap csodálatosan, nyugostan telt el. A vérnyomásom is csak aznap ment fel :-(, addíg 120/80 körüli volt. Az utolsó pillnatig dolgoztam. Előző héten pénteken még megbeszéltük a kolléganőmmel, hogy a védőnő után hétfőn még bemegyek. Aztán nem mentem, szültem! :-)

Úgyhogy a mintaterhesség sem garancia sajnos.

Kedves Sanya!

Még egy dolog a "láttam/hallottam/olvastam már ilyenről" dologhoz.

Legyen-e babánk és hogyan is szülessen? Ha az alapján döntenénk amiket pl itt a portálon is látni/hallani/olvasni lehet ....

Nnnna, akkor nem sok babácska jönne a világra!

A megtapasztalás... az a valami!

Szia Anita!

Miért is kérsz bocsánatot? :-)) LEGYEN MÁS A VÉLEMÉNYÜNK! Miért kéne, hogy ugyanaz legyen???

(Ebbe a témába csak egy pasi ne szóljon bele, mert nem tudhatja, hogy miről beszél. Szerintem. Bocs Sanya!)

Különben én is hasonló cipőben jártam:

Amióta csak emlékszem mindig Mami szerettem volna lenni! Teljesen odáig voltam a babáért....

A várandósság előtt magasvérnyomás, allergia, sorozatos ájulások.... Aztán jött a kétcsíkos öröm, és elmúlt minden! A vérnyomásom a 9 hónap alatt egyszer sem volt 140/80 fölött!!! El sem akartam hinni! :-)

A negyedik hónaptól fekvésre voltam ítélve, sót nem láttam, a szénhidrátokról letiltottak... Brrrr.

DE SOHA OLYAN JÓL NEM ÉREZTEM MAGAM!!! IMÁDTAM MINDEN PERCÉT! Ezt is csak egy nő tudja megérteni...

Mi KisCsengénk ugye a jövő héten lesz 8(!) hónapos, már hetek óta fűtöm Apát, hogy ideje lenne, hogy ismét bővüljön a család... :-)))

Mi ugyebár még 3 kistesót tervezünk...

Remélem, hogy KisCsengénk születése nem a 'demo-verzió' volt, és minden egészséges, gyönyörű, tökéletes gyermekünk hasonló módon, szépen, méltósággal jön a világra!!! :-)

Én nem megúszni szerettem volna, hanem kifejezetten kértem, hogy a köldök és hasfal sérv miatt úgyis vágni kell utána hamarosan, akkor a kellemest a hasznossal, legyen szíves császárral a világra segíteni a picit. Nemet mondott. Nem ez volt az egyszerűbb út.

Tényleg az orvos dönt.

Sziasztok!

Hát én csak a hüvelyi úton szülést ismerem.

De én annyit szenvedtem, hogy kértem már a dokimat, hogy császározzanak meg!!De mondták, hogy az úgy nem megy...még várnom kell.

Most igy útolag belegondolva örülök neki, hogy nem kellett felvágniuk.

De, ha muszály lett volna akkor persze beleegyeztem volna.

Sok ismim is császárral szült, de nem azért mert ő kérte.

Meg szerintem minek a császárt kérni (akinek nincs rá szüksége), hiszen nem a szülés fáj, hanem a vajúdás.

És az megvan mind a kettőnél!!!

Én örülök neki, hogy simán ment a szülés (11 óra vajudás után), igy látszata nincsen.

Rita

Szia Mágika!

Ne haragudj meg nagyon, de ebben egy kicsit vitába szállnék Veled! Én máűr gyerekként is anya szerettem volna lenni! Anyukám szokta mesélni, hogy amikor pici voltam, és megkérdezték mi leszek ha nagy leszek? Anyuka volt a válasz. Amióta az eszemet tudom, erre vágytam. Szerencsére megkaptam. És teljesen mindegy , hogy hogyan. 200 fölötti vérnyomásom miatt, nem dönthettem a testemről, mert az orvos döntött az életünkről! Pedig én Nagyon akartam az apás szülést! A császáros műtőt elkerültem, amikor a szülőszobás látogatás volt. (Én úgy nem szülök. És lám!)

Mégegyszer bocsánat!

Anita

Szia Rose!

Sajnos szegény anyukámnak és Apa édesannyának is több kisbabája is meghalt. Két kolléganőm is hasonlóan szomorú dolgot kellett hogy megéljen. (Problémamentes 9 hónap, komplikációk nélküli szülés... és mégis csak a mérhetetlen szomorúság marad az örömteli várakozás, ábrándozás helyén.) Hiába az orvos és a kórházi háttér. Vannak babácskák, akik csak angyalokként élhetnek...

Persze, vannak helyzetek, amikor nincs mit tenni, császármetszés... De, tudjuk, hogy egy csomó hölgy úgy keres orvost, hogy ki az, aki megcsinálja a császárt...

És hány olyat hallunk, hogy természetes szülésre készültem, de sajnos császár lett belőle...

Ilyenek vagyunk :-))

A lényeg: a természet (vagy Isten - világnézete szerint mindenki eldöntheti) nem hülye. A testünk tudja, mert évmilliók alatt megtanulta, hogyan is születik a CSODA.

És kik vagyunk mi vagy az orvosaink, hogy felülbíráljuk? Szerintem.

Kedves Sanya!

A fényképan már láttam olyat, aki hallott arról, hogy van ilyen....

Nos, MI ÁTÉLTÜK!

Látni és átélni.... (hamburger az üvegfalon túl) :-))

A császármetszés története:

A császármetszés évszázadokon át szinte bizonyosan halálos kimenetelű beavatkozásnak számított, ezért csak haldokló, vagy halott terheseken lehetett elvégezni a magzat megmentése érdekében. 1610-ben került sor a források tanúsága szerint először élő asszony operálására. A műtétet érzéstelenítés nélkül, esetleg némi alkoholos bódulatban végezték az anyákon. Vita folyt arról, hogy a méhen ejtett sebet el kell-e varrni vagy sem, s ha igen, akkor selyemszállal vagy ezüstdróttal, s a külső metszés helye is változott. Volt, aki egyidejű méheltávolítást javasolt, ha ugyanis életben maradt a terhes, többé nem volt kitéve a gyermekvárás kockázatának.

A császármetszés leggyakoribb oka a rachitis, azaz angolkór következtében kialakuló súlyos medence-deformitás volt, mely lehetetlenné tette a magzat megszülését. Gustav Adolf Michaelis és betege, Anna Margaretha Adametz asszony drámai története a XVIII. század második felében abban a korban játszódik, amikor a császármetszések még kevés kivétellel halállal végződtek, ezért az ő négy műtétje valóságos orvosi csodának számít. Az asszony az angolkór következtében csak tizenkét éves korában kezdett járni, harminc évesen várta első gyermekét. Medence-deformitása olyan nagyfokú volt, hogy semmi remény sem volt a szülésre. A sikeres műtét ellenére a magzat halott volt. Semmit sem varrtak össze, csupán egy tapasszal rögzítették a külső sebet. Egy hónap múlva már mosott Adametz asszony.

Második császármetszésére három év múlva került sor: az idős professzor gyertyavilágnál operálta a 90 km-nyi távolságból, szekéren érkező asszonyt. A műtét mindössze öt percig tartott, ezúttal három öltéssel összevarrták a hassebet. Az egészségesen születő kislány egy hónap múlva meghalt. A harmadik császármetszés is szerencsésen végződött, az egészséges kisfiú azonban fél éves korában, skarlátban halt meg. A sok hiába vállalt szenvedés ellenére Adametz asszony 41 évesen ismét gyermeket várt, s mivel a hüvelyi szülés továbbra is lehetetlen volt számára, vállalkozott a műtétre, noha orvosa nem sok jóval bíztatta, biztos volt benne, hogy ezúttal páciense életébe kerül a beavatkozás. Szerencsére nem így történt, s most már a kislány is megérte a felnőtt kort. Még az unokák is tudtak nagyanyjuk hihetetlen bátorságáról, amellyel a fájdalomcsillapítás nélküli műtétekre vállalkozott.

Magyarországon Tauffer Vilmos végezte az első sikeres császármetszést 1890-ben, mely után az anya is, gyermeke is egészségesen mehetett haza.

A műtét történetének legújabb fejezete, a Misgav-Ladach módszer, sok szempontból még emlékeztet is a réges-régi operációkra, s abban is hű marad a hagyományokhoz, hogy számos ellenzője akad. A császármetszések véres és kudarcokkal teli történetében végül is két dolog jelentett gyökeres fordulatot: egyrészt a steril körülmények megteremtése, másrészt az antibiotikumok felfedezése, melyekkel a testbe hatolás nyomán kialakuló fertőzések kezelhetővé váltak. Az sem utolsó szempont, hogy egyre tökéletesebb érzéstelenítési eljárásokat alkalmaznak. Napjainkban kezdi felváltani az altatást a spinális vagy epidurális fájdalomcsillapítás.

Ki ez a sanya?

Minek van itt egy pasi, aki egyfolytában csak fikázza a kérdéseket és a válaszokat!

Mit tudhat egy férfi a szülésről?

Ugyanmár biztosan belehalna ha ő szülne, de okosnak azért mindenesetre okos, elvégre ő egy férfi.

Ilyennél nem is szülnék.Felháboritó néha a hozzászólása.

Sziasztok! A maga módján mindkét félnek teljesen igaza van Mágikának és Sanyának is . Az én álláspontom a köv: Sanya én is láttam szülést kívülről és át is élhettem 3szor is szerencsére. Egyik szülésem sem mondható nehéznek, és komplikációk sem voltak, és mindhárom természetes hüvelyi úton zajlott. Úgy gondolom legalábbis nekem szükséges volt mindannyiszor a kórházi háttér és az orvosom közreműködése is pl. szinte könyörögtem a gátmetszésért mert minden bizonnnyal szanaszéjjel repedtem volna az tuti fix ill. biztonságérzetet adott nekem a megfelelő technikai háttér komplikációk esetére. Abban igazad van Mágika hogy nagyanyáink is megszülték gyermekeinket de azért nézd meg abban az időben az ujszülöttkori halálozási statisztikákat, sőt ha csak a saját környezetemet veszem alapul az én nagyim pl 2!babát veszített el nyakratekeredett köldökzsínór miatt, ők megmenthetőek lettek volna. Viszont a kényelmi okból elvégzett császárok pl. hétvégi elutazás stb nekem is eléggé szúrják a szemem és tudom hogy van ilyen és azt is hogy semmedig nem tart indikációt találni.Ugyanebbe a kategoriába sorolnám akik szintén kényelmi okokból választanak császárt. azoknak csak azt tudom mondani hogy meg is érdemlik halvány lila fogalmuk sincs hogy mekkora élményről maradnak le. Végül is ha szükséges lett volna a császár akármikor is beleegyeztem volna az biztos mérlegelés után, de ha nem muszáj akkor inkább nem.

Sanya: igen is hidd el hogy a szülés jó része a fejben dől el mert igen is nagy szerpe van annak hogy el tudjuk engedni a magzatot hogy elkezdhesse méhen kívüli életét, és nem kis szorongást kell ehhez legyőznünk hogy ez sikerüljön. Ebben az orvos nagy segítség ha van empátiás kézsége , de sajna annak hiányában nagyban hátráltathatja is azt.

Hidd el nekem mert volt részem ebben is abban is!!

Sziasztok:Rose.

Két császár után nem tudok nagyon állást foglalni, mivel csak az egyik oldalt ismerem.

Szerintem nem kell túllihegni. Kinek mi jut... mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya.

sziasztok.

Szerintem kár vitatkozni sanya199-el, ugyanis az ő szempontjából neki van igaza, mert ugye ő egy férfi, aki soha de soha nem fogja azt érezni, gondolni és átélni amit egy nő.

Ki tudja, talán láttam annyit, mint ti itt összesen eggyütt?

:-))

Kedves Sanya!

(csak általában: nem kell jelzőket osztogatni!)

Feminista lennék??????

NEM!

A szülés a világon az egyik legtermészetesebb dolog (és ennek meg is kéne maradnia)! Evés, ivás, stb... ezekhez sem kell senki, hogy fogja közben a kezünket. Megy a maga útján.

Hány olyat hallani, hogy a megindult szülés a kórházba érve lelassul, megtorpan, minden fájás elmúlik... EZ NEM VÉLETLEN!

A szülés orvosi része túl van misztifikálva. Nagymamáink mellett hány orvos állt kifent szikével? És mégis megszülettek anyáink, és még előttük is hányan!

Egy normális terhesség és komplikácó mentes szülés esetén NINCS szükség orvosra!

A szülésre (nem a császármetszésre) lélekben, fejben kell felkészülni. Egy nyugodt(nak látszó), türelmes Apa, esetleg egy kedves szülésznő/dúla kell hozzá,... és a világ legbarátságosabb szülésze (Dr. Bálint Balázs) a sarokban/fal mellett/ágy lábánál/folyosón/akárhol meghúzódva... (biztos, ami biztos alapon)

DE! NEM AZ ORVOS A FŐSZEREPLŐ!!! Hanem a Mama és a Baba! A kettőnké a "férfimunka".

Ha van rá lehetőséged, kérdezd meg a nagymamád, hogy milyen is a szülés... Anyáink már "el lettek rontva", szegényeket ha kellett, ha nem vagy itt, vagy ott vágták... Nem hiszem, hogy a szülés igazi szépségét tudták megélni...

+ A szüléshez NEM KELL OPERÁCIÓ!!! Nálunk KisCsengénk megszületése után kb fél órával volt egyáltalán vér. Addig semmiféle vérzés nem volt!!!

...Nem tudom, hogy van-e feleséged, láttál-e szülést (élőben! nem tv-ben), tervezed-e, hogy a pároddal ott légy a szülőszobában... Érdekes tapasztalatokat szerezhetsz!

Olvasd el a "Szülés? egyedül vagy apukával?" topikos hozzászólásaimat! Asszem minden ott van.