Hogyan lehet túlélni a hétköznapokat egy depressziós, pesszimista ember mellett? (beszélgetős fórum)

Van neked fogalmad mit jelent egy full negatív emberrel élni évekig?

"Mifenét csinálnál ha súlyos betegség törne a társadra, férjedre?" -- az más! Egy rákról tulképp nem annyira tehet, mint arról, hogy folyamatosan lehúzza a másikat a saját negatív szintjére. Nem mellesleg, gondolom, a rákot kezeltetné, akkor a pesszimizmusát miért nem??

Egy idő után az ember nem háríthatja a felelősséget mindig másra. Ok meghalt az apja, alkesz az anyja. És? Aki ezen sok-sok idő alatt sem képes túllépni, ott már nem a szülőkkel van a gond. Aki nem képes felfogni, hogy a hozzáállásával mások életét keseríti meg, az az ember még nem nőtt fel. Mégis, meddig kell pátyolgatni, hallgatni a lehúzó negativizmusát? Sztem ebből öt év több is, mint sok.

Ha nem hajlandó változni, nem másért, hanem azért, hogy saját maga is jobban érezze magát, én sem ápolgatnám a lelkét a végtelenségig. Felnőtt ember, oldja meg maga. Segítséget lehet kérni, de nincs joga a más kedélyét, életkedvét rombolni évekig!

én valószínűleg elhagynám"

Igazi élet társ vagy

Ki kell rúgni a fenébe a férfit, nehogymár lehúzza magával

Van neked fogalmad mit jelent házasságkötés esetén a jóban rosszban, egészségben betegségben?

Mifenét csinálnál ha súlyos betegség törne a társadra, férjedre?

Arrébb állnál?

Áhh, nem is folytatom!

Nem muszáj élni akarni(élni sem),de senkinek nincs joga ahhoz,hogy a pesszimizmusával,vagy a halálvágyával lehúzza rendszeresen a többiek életkedvét.

Itt nyugodtan kiírhatod magadból:) (ne a körülötted élőkre zúdítsd rendszeresen).

még küldök neked fagyit is,hogy jobb kedved legyen 2 percig:)

Az,hogy valaki depressziós,vagy kiábrándult,nem ok ara,hogy magával rántson más embereket is ezzel a folyamatos borúlátással,amiről a topiknyitó írt.

Mert más az,ha vki panaszolja,h rosszul érzi magát,értelmetlenek érzi az életét,rosszul bántak vele A MÚLTBAN,"semmi" sem sikerült,mint az,ha valaki már előre elrontja a saját,és környezete napját azzal,hogy előre rossz hangulatba,és elégedetlen állapotba hozza magát,ÉS ezt hangosan szóvá is teszi.

Ez a férfi nem úgy néz ki,mint aki segíteni akarna magán,hanem inkább magával húzni a többieket is:hisz megmondta:az se jó,ha segít neki a párja,az se,ha nem.

Topiknyitónak:én valószínűleg elhagynám,mivel már ilyen régóta ezt nyomja..Keressetek mindketten magatokhoz valót:ő egy iylen pesszimistát,aki 1 követ fúj vele,te meg egy életerősebb optimistát.le fogja enni rólada húst,neked meg még fel kel nevelned egy egészséges lelkületű kislányt.

Bocsi, hogy a másik oldal védelmében is szólok: De gondoltatok már arra, hogy nem a boldogságában vagy az unalmában ilyen valaki? Ahogy olvasom, tragédiák sora juttatta ide. Szerintem nem kibírni kell, nem az elhagyáson meditálni, hanem leülni és nyíltan megbeszélni a kialakult helyzetet. Közösen megoldást találni és nem ráhagyni, hogy maga oldja meg és ha nem megy neki egyedül akkor borzasztóan sajnálni magunkat mellette! Vannak pszichológusok, családterapeuták akik tudnak segíteni, mert erre szakosodtak.

Segítséget kell kérni a háziorvostól, mert nemcsak magán úton lehet eljutni ilyenekhez, neki tudnia kell, hová fordulhatnak az emberek ilyen esetben.

Ezt az utat végigjártam, tudom miről beszélek. Szóval nem túlélni kell, hanem társként mellette állni és segíteni!

na mentem meghalni :DDDD

majd keressetek meg xd :D

Sajnos én ugyanezt látom. Na nem itthon.

A barátnőm kislánya három hónapos. Látom, hogy szereti, de valahogy mindig csak negatív dolgokat tud mesélni.

Meddig sírt, megint nem aludt, éjfélig tartott a hiszti.

Többször voltam ott náluk fürdetéskor, de valahogy mindig csak panaszkodni láttam. Sírt egy picit a kislány, máris háborgott, Látod hisztizik megint! Nem fog aludni megint éjszaka!

Ha jó kedve volt a babának: Most vigyorog, de tuti nem fog aludni még éjfélkor sem.

Szerintem beleívódik a kislányba az anyuka idegessége, negatív hozzáállása.

Többször rámbízta már, igaz csak pár órára, de semmi gond nem volt a kislánnyal.

Sajnos Ő is otthonról hozta ezt a negatív hozzáállást.

Van. 2 éves.

Az egyik ok: apukája öngyilkos lett.

A másik ok: anyukája alkoholista lett.

A harmadik ok: megszűnt a munkahelye.

Értem én, hgy kikészült, de legalább annak örülhetne, hogy van egy csodálatos kislánya, meg egy felesége, aki kinyalja a s.ggét.

A férjem egyre rosszabb állapotban van. Ő állítja, hogy semmi baja, mégis minden nap úgy kel fel, hogy "biztos ma is jön valami h.lye és felidegesít" "kíváncsi vagyok, hogy ma mi fog elromlani" "fát akarok vágni...remélem megint esni fog..." "tuti, hogy ma sem fog kijönni a szerelő" "megint sz@rul indul a napom...ezt nem hiszem el, hogy én ennyire szerencsétlen vagyok" "na tessék, megint nincs időm reggelizni, mert rohannom kell...remélem a városban is dugó lesz, nehogy odaérjek időben..."

És ez csak a reggel. Utána jön az egész napos káromkodás, vagdalózás, csapkodás, hogy sz@ar az élet, sz@ar az ország, sz@ar a kormány, sz@r minden...stb Ha bármiben segíteni akarok, akkor elküld a francba, hogy csak ő tudja megcsinálni, ha meg nem segítek, akkor azért dühöng, hogy fáradt és semmire sincs ideje.

Ez 5 éve kezdődött, de eddig elviselhető volt. Fél éve viszont kibírhatatlan. Pszichológushoz járt, de az csak azért kezelte, hogy végre 37 évesen ne úgy ugráljon, ahogy az anyja fütyül. A depressziójával nem foglalkoztak és jelenleg nincs is pénzünk magánrendelésekre :(

Hogyan vészeljem át ép ésszel a mindennapokat? Néha úgy érzem, hogy jobb lenne elválni. Említettem régebben, hogy ezt én így nem bírom tovább, de akkor is cirkuszolni kezdett, mert szerinte még én is ki akarom csinálni idegileg azzal, hogy el akarom hagyni.