Hogyan kezeljük a szeretteink halálát? Segitsetek! (beszélgetős fórum)
Fogadd mély együttérzésemet:(
Rémes lehetett amit átéltél, nagyon sajnállak. A barátnőm volt hasonló helyzetben, Ő viszont kétszer volt terhes, egyik alkalommal az édesapját, másik alkalommal a testvérét veszítette el. Neki az adott erőt, hogy a gyermekeit meg kellett szülnie problémamentes terhesség után. Aztán mikor megszülettek, akkor omlott össze, de koncentrált a nevelésükre, kirakta a szerettei fotóját, mintha csak vele lennének, és a gyerekeknek nagyon sokat beszélt rólunk. Így - bocsánat, hogy ezt írom, - de részesei lettek az életüknek. Az én édesanyám ismerhette és szerethette az unokáját, és ugyanez kölcsönös volt, igy az sem volt sokkal könnyebb, hogy a saját fájdalmamon tul egy 14 éves kamasz lánnyal is el kellett fogadtatnom a nagyi elmulását. Öszintén szólva sokat sirtam miatta, de csak ugy , hogy azt senki nem látta, most már sírni csak ritkán sírok, akkor is inkább konkrét dolgok felelevenédesekor, de a fájdalom,és a hiány minden pillanatomban benne van.
Sziasztok! Csak most léptem be először fórumba, de úgy érzem talán segíthettek. Ahogy beleolvastam az előző hozzászólásokba, talán nekem is tudtok valami okosat mondani.
Fél éve veszítettem el az Édesanyámat, hirtelen, minden betegség és előzmény nélkül. A kisebbik fiam 10 hetes volt. Nem tudok túllenni rajta, nem jobb, hanem egyre rosszabb. Édesapám 6 éve ment el,a nagyobbik fiam születésekor. Teljesen érthetetlen számomra ez az időzítés. Köszi, ha hasonló esetről írtok, vagy bármi, amiben segítenétek.
Nagyon sajnálom, ezek szerint megszünt a szenvedése. Hidd el nagyon tudom mit érzel, és részvétem. Én hónapokig nem tudtam kimondani, hogy meghalt, csak azt, hogy elment.Lehet, hogy ez csak egy jelképes dolog, de ilyen apróságok nekem sokat segítettek.És még az segített nagyon sokat, hogy különválasztottam a fizikai lényét a szellemiségétől, igy tudom, hogy minden pillanatban a lelke egy darabja az én lelkemben van, a temető csak a nyughely, ahova természetesen rendszeresen járok, és mindig viszem a virágot, mert nagyon szerette, de csak sárgát. Ha valamiben tudok segíteni nyugodtan irj..
köszönöm az eggyütt érzök segitségét!!igazán sokat segit::))
hát igen ez nagyon nehéz!!!!tegnap voltam a korházba aláirni a papirokat de nagyon kiborultam!!át kelett vennem a cuccait! nem volt kellemes::(((KROKKA:RÉSZVÉTEM!!!!egyedül ápolni nem semmi! te igazán erös vagyéletem::)) én nem birtam rosszul voltam::((de én is megnyugodttam mikor elment mert tudttam nem szenved már!!!
Szia! Mindenkivel egyetertek,a Te erzeseid is megerthetok,mert ateltem, a szuleim es aparome is elmentek, ki igy ki ugy....Nehez.. de igy helyes, ha a gyerekek temetik a szuloket. Az elet ilyen es mindig tovabb kell lepni!!!
4 hónapja , hogy elvesztettem az édesanyámat 6 évvel azután, hogy leukémiát diagnosztizáltak nála- Nagyon átérzem a jelenlegi helyzeted . Az utolsó hetet töltötte otthon, én ápoltam egyedül. Mikor kiadták a kórházból rettenetesen féltem, fizikai és lelki fájdalmaim voltak, hogy mit tudok tenni. Aztán kénytelen voltam legyürni, mert tenni kellett ...Amikor elment már csak csont és bőr volt, épp itatni szerettem volna, amikor a kezem közt megállt a szive.Ettől a pillanattól rettegtem, és amikor megtörtént olyan természetes nyugalom lett urrá rajtam, hogy az felfoghatatlan , és megmagyarázhatatlan . Kívánok sok erőt neked, de édesapád számára már szenvedés a lét és megváltás a halál.
Én úgy gondolom hogy a lelki megterhelés miatt van. Nagyon nehéz ezeket feldolgozni. Meg egyféle félelem is. Legalábbis én így tapasztaltam.
Most kedvenc íróm gondolatait szeretném megosztani veletek.
Paulo Coelho:
Senki sincs egyedül a szenvedéseiben, mindig akad valaki, aki ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy örül és ugyanúgy szenved, mint mi, és ez erőt ad, hogy bátrabban szembe nézzünk az előttünk álló kihívásokkal.
Kedves szuszika!
Nagyon együttérzek veled, s kívánok sok erőt a megpróbáltatás elviseléséhez. Legyen az a tudatodban, hogy el tudtál köszönni tőle. Hidd el ez sokat jelenthet, még akkor is ha csak egy kézszorítás. Sajnos nekem minden szerettem hirtelenül halt meg. Szüleim régebben, férjem viszont a múlt évben. Hirtelen rosszul lett, hívtam a mentőt. Utolsó szava hozzám a következő volt: fésülj meg. Nem gondoltam, mennyire súlyos az állapota. Kb. l5 perc múlva a mentőben meghalt. De nem is akarlak terhelni a bánatommal. Remélem van környezetedben olyan, aki veled van, s meg tudod osztani fájdalmad.
kattyus egy kérdés miota voltam nála iszonyu a közérzetem! estegyors a pulzusom és napközben étvágytalan vagyok! ezek a streeszz jelei? csak azértz kérdem mert te ápolónő vagy::))
Ne félj Drága! Neki a halál nem fog fájni. Ahová Ő készül az maga a megnyugvás.
Hidd el nekem Ő sokkal jobban szenved mint te. Nem csak a lelke, hanem a teste is borzalmas kínokat él át.
KEDVES HOZZÁSZOLOK::)) köszönöm nektek kis drágáim::)) örülök h ennyi édes ember van a földön velünk::)) tegnap voltam nála ,de nagyon rosszul van az utolsokat rugja az orvos mondtta!és amitöl teljesen kiledtem kihunyt a fény a szemében! olyan ilyesztő!megfogta a kezem és szoritotta ez jol esett::)) de már nincs sokhátra:::((((((((((((((((((( már enni se tudok normálisan éjjel is ezerrel vert a szivem!!jajj nagyon félek de megprobálok erős lenni szükség lessz rá!!!!!köszönöm nektek!!!!
Szia en evekig gondoztam dedit.kb harom eve fedeztek fel hogy alzheimmer korban szenved.a tavaly juniusaban mar mar latszott hogy nem fog mar sokaig elni.augusztus elejen amikor felultettem hogy enni adjak akkor felakadtak a szemei.hatalmas volt az ijedseg meg mozdulni sem birtam de mivel egyedul voltam vele pilanatok alatt elmult a felelmem.mentot hivtam es bevittek a korhazba.kb 2 hetet toltott ott,minden nap mentem hozza igaz nem nagyon sokat tudtam csinalni mert komaban volt.2 het utan hazaadtak.a hata a laba tele volt felfekvesi sebekkel,amire ha csak raneztem felfordult a gyomrom.DE ilyenkor mindig az jutott az eszembe,hogy felnevelt,gondozott es a szuleim helyet anya es apa volt nekem es a ket testveremnek.meg egy hetet birta es utana elment.
csak azert irtam le,hogy probalj a szep emlekekre gondolni es ameddig meg itt van szeresd mert hidd el tudom mit beszelek amikor mar nem lesz akkor megbanod,hogyha nem igy teszel.
en is megijedttem amikor reggel mentem a szobaba es nem lelegzet de a hittem eros es valahonnan kaptam erot es vegigcsinaltam.igaz nem konnyu de kitartas
Szia!Nagyon nehéz.Édesanyámat 3 éve vesztettem el,fiatalon 51 évesen.Apukád nagyon szenved.Tudom most nem örülsz annak amit írok,de őneki a halál megnyugvás lesz.Próbáld addig is össze szedni magad,nem lássa rajtad hogy még te is szenvedsz.Majd ha elmegy ráérsz utána szenvedni,mert ez elkerülhetetlen.Próbáld valahogy szebbé varázsolni neki azt a pár napot amíg még itt van.Ha forditva lenne a dolog,ő biztos nem igy állna melléd-nem gondolod!Ő beteg ,és nem leget undoritó mert az apukád.Én még 3 év multán is kikaparnám az anyámat a sirból csak hogy mégegyszer láthatnám.Bocs a durva fogalmazásért.
Nagyon fiatal vagy. Biztos jó a kapcsolatod a szüleiddel is. Legyen erőd szívemből kívánom.
Örülök,hogy szakember is van itt. A hit valóban fontos. De mint szakember az átlag embernek biztos többet tudsz mondani erre a helyzetre. Neház a látvány.
Különben a Te egészséged rámehet. Minden ismerősömnél akinél nagyon komoly és jó kapcsolat volt a közeli hozzátartozóval átmeneti orvosi (néha gyógyszeres) segítség is kellett. Ha erősebb vagy, nem kell gyógyszer, de szerintem a szakszerű ellátáshoz , amit Te el tudsz viselni, segítség kell. Szerintem a mostani állapotot tudod nehezebben elviselni. Ha már vége lesz, az talán a szenvedések végét is jelenti, és Te is megkönnyebbülsz. De ápolni elég nehéz lehet és kérj segítséget!
Igen! Szerintem a hit ami igazi segítséget nyújt. Nekem több szerettem halt így meg. Igaz én ápolónő vagyok, és a sebek, stb másképp hat rám. De lélekben veled vagyok:(
Szerintem ehhez már szakember segítségét is kérni kell. Akár az ő kezelő orvosa is pár szóval biztos tud valamit mondani a tapasztalatai alapján. De orvos kell!
Én is voltam hasonló helyzetben a nagymamámmal. Nekem akkor a hitem segített... (amikor meghalt meggyőztem magam, hogy huszonéve nem látott nagyapámmal buliznak odafönn)
Sziasztok! van egy oriási gondom! apukám haldoklik.Nagyon megrémit a dolog!! hogyan álljak ehez hozzá? NAgyon félek!!! és isszonyu halálfélelmem van!Nem tudom de probáltam neki segiteni de nem ment rosszul ledttem! akárhányszor rá gondolok kiakadok::((((((((((( etz személyesen én h tudom magamban feldolgozni??????Hogy értéstek:májrákja van és sajnos átétes lett! csont és bör csupa seb a lába!!!!ez akaszti ki ha nekem kell gondoznom nem tudom nem megy!! annyira mélyek a sebek és elájulok!! de még simizni se tudom mert csak a csontját érzem!!! és edttöl még jobban megörülök!! olyan érzés fog el menekülj vissza se nézz! mint ha nemakarnék tudomást szerezni rola pedig nagyon szeretem SEGITSETEK MIT TEGYEK!!!!
További ajánlott fórumok: