Hogy legyek "mintabarátnő"? (beszélgetős fórum)

Sehogy. Olyan legyél, amilyen vagy. Ne akard megjátszani magad. Hosszú távon úgysem sikerül.

Ha ez sikerülne, akkor pályatévesztett lennél és a szinpadon lenne a helyed.

Hogy legyek "mintabarátnő"?

sehogy

Sziasztok!

Több mint 2 éve vagyunk együtt a párommal, eleinte teljesen idilli volt, vagyis még most is az, csak megijedtem sok mindentől. Sosem volt még ilyen hosszú és ilyen boldog kapcsolatom, akikkel együtt voltam, mindig hazudtak, megcsaltak, megaláztak. Persze rossz volt, szakítottam velük, de a sok fájdalmat nem tudtam elfelejteni, a mostani kapcsolatomban is emiatt félek. Félek, hogy megbánt, megcsal, úgy mint az exek. Egyébként ők nagyon lerombolták az önbizalmam, egymástól függetlenül bevallották, hogy minden pasi előbb- utóbb megcsalja a barátnőjét, és elhagyja, ez a nők sorsa. Nagyon összetörtem, bár ez már évekkel ezelőtt történt.

Főleg így nehéz a párommal, mert neki inkább lánybarátai vannak, akik nagyon szeretik a páromat, mint barátként és ezt ki is mutatják: öleléssel, spontán puszival. Nekem meg ez eléggé fura, hogy éppen ott mellettem puszilgatja és ölelgeti az én páromat más csaj... én abszolút nem vagyok ilyen épp ezért furcsa ez nekem. Persze ilyenkor beindul a gépezet, nem tudok megálljt parancsolni magamnak és eszembe jutnak a régi rossz emlékek. Vitatkozás, durci lesz belőle, persze irónikusan a fejemhez van mindig vágva, hogy "jó, akkor megmondom nekik, hogy meg se öleljenek, hozzám se érjenek, mert te féltékeny vagy rájuk, a barátaimra".

Ezenkívül pedig nagyon édes velem, lesi a kívánságaimat. Nem tudom melyiünkkel van a gond. Bennem is van hiba, hisz én kicsit zárkózottabb természet vagyok, nem vagyok az az ölelgetős fajta, de ezt a párom alig érti meg.

Az én fájdalmaimat is el kellene temetni egyszer s mindenkorra, de olyan nehéz, ha folyton csak csalódott az ember és nem hiszi el, hogy egyszer jöhet egy jó és megváltozik minden.

Nem élünk együtt, de én már nagyon szeretnék. 23 éves vagyok, a párom 26 és együtt vagyunk több mint 2 éve. Mindketten még a szüleinknél lakunk, de én vágyom egy kicsit szorosabb kapcsolatra. Ő nem. Azt mondja, nagyon ciki lenne ha én odaköltöznék a szülői házba vagy ő ide hozzánk. Albérlet meg csak pénzkidobás, így amíg össze tudjuk gyűjteni a pénzt, legalább 5 év. Jól érzem, hogy kifogás- szaga van ennek az egésznek?

Elég zaklatott vagyok, ne haragudjatok érte, remélem tudtok tanácsot mondani.

Köszönöm.