Hogy fogadjam el, hogy a férjem nem szeret? (beszélgetős fórum)

Főzéssel segítünk.

Gondolom otthon te főzöl és nem a férjed.

Így nem látom akadályát annak, hogy betartsd a diétád.

"Segítünk abban, h betartsák a diétát." - na peldauł ezt.

Ha neki lesz baja, én se foglalkozzam vele?

ket emberen mulik, hogy milyen lesz egy hazassag. ha te csak elvarod, hogy o legyen gyenged, figyelmes, szerelmes, mikozben te nem nyujtod ezt, akkor mitol lenne? egymasban kell taplalnotok ezeket folyamatosan, kulonben elmulik. ha te is csak varsz es sorolod a hianyossagait, o pedig hallgatja a siramokat, az elegedetlenseget, egyre rosszabb lesz minden.

probald az o szemevel is nezni. ha o azt erzi, keves, amit csinal, mond, tesz, akkor hamar elmegy a kedve. es nem azert, mert nem szeret, hanem mert ugy erzi, hiabavalo, mert nem tud a kedvedre tenni. nem fog megvaltozni, mindig is lesznek hibai, mint ahogy neked is. lesznek idegesito dolgai, olyan reakcioi, amire te mast varnal. de forditva is igy van

inkabb azon dolgozz, milyen kapcsolatot szeretnel a mindennapokban, azt nyujtsd neki, amit te is elvarnal. ha te is valtozol es lepeseket teszel fele, akkor van esely ra, hogy o is valtozni fog es kozelebb kerultok egymashoz

Érzem a bőrömön. Szóval nem kicsinylem le a problémát. De ha összecsiszolódással megoldható....

Ugyanis -olykor megijedek. Hogy ez hogy lesz? Hogy fogom bírni?

Tudom, h ez is messzemenőkig pótcselekvés, h az exszel küszködöm. Még be is égetem magam.

Megmondjam, mikor voltam boldog? Az a belső boldogság, ami áramlik ki? Tavaszi napon toltam a babakocsit, pont előtte irt az ex. És arra gondoltam, mindegy mit, de irt!! És valakinek éreztem magam, sugárzott, szépültem abban a pár percben, szerintem fogytam is, az emberek kedvesek voltak.

Felemelő érzés volt, emlékeztem az érzésre regrol, alaperzesem napjainkban a félelem, és a szégyenkezés.

Nem csaptam fel, csak kevésbé vagyok elfogult mint te.

Azt viszont még mindig nem értem, hogy mit vársz a férjedtől, hogy mit csináljon a te cukorbetegségeddel?

A férjem is cukorbeteg, Anyám is, az öcsém kislánya is.Tudomásul vettük. Segítünk abban, hogy betartsák a diétát.Ez leginkább a főzésre, sütésre értendő, egyébként felnőtt emberek, meg tudják ítélni, hogy mit és hogyan csinálnak.

??? Ezt nem értem.

Ez csak azon múlik, h én foglalkozom vele vagy sem?

Felcsaptál az ügyvédjének.

Szörnyűség igen.

A sokkról inkább nem akarok beszélni, mert nem akarok rá gondolni.

Lefotózta a kulit - szemetladasag.

Expasi első -mailje olybá nem érdekelte, pedig hű nejének első gondolata az volt, hogy urának elmondja, hogy nézd má mi történt. Férjem őszintén nem emlékezett , h ki is irt nekem. Pedig szerintem már nektek is összeállt a kép, hogy nem egy huszadrangú senki volt a múltamból.

Cukorbaj.... hát ehhez még magyarázatot kell fűznöm? Miért a férjemet ez nem érinti? Mar hogy tudom, ő ügyezi, hogy nem, de nem kéne, hogy érintve érezze magát? Egyszer amikor nem fegyelmezte a gyereket , az tok mást csinált, kicsúszott a száján, h "ehhez nekem mi közöm???" ......

Szabályozni? Nem lehet.

Aki szeret, az figyel rád.

Szörnyűség?

Játszótéri kalamajka:

Kétségtelen, hogy a férjed figyelmetlen volt. Talán a kicsi nem kapott volna sokkot, ha nyugodtabban reagálod le a látványt, a nagyobbikkal meg mi történt, hogy így nekiesett a kicsinek?

Cukorbetegség:

Tudomásul vette és kész. Mit kellett volna tennie? A cukorbetegségedet neked kell komolyabban venni, nem neki.

email és ex:

Miért baj az, ha bízik benned és nem lett örülten féltékeny?

rendetlenség lefotózása:

Ezt nem tudom értelmezni, de biztos szörnyűség lehet.

Nem fújod fel egy kicsit jobban a dolgokat a kelleténél?

Szegény ember biztos azért állt a moziban mögéd, mert már nem mer a szemed előtt lenni.

Ezt már kérdezte valaki. Te?

Nem tudok róla. De mit is jelent az? Főképp egy felnőttnél? Mert annak is vannak fokozatai.

Hülyéz vagyok , de néha nézem a gyerekemet, h miért nem néz a szemembe!

Ez nagyon tetszik! :-)

Átolvasom még többször.

Mert ugye ebből jön le, hogy nem is olyan nagy a baj.

Aha. Talán csak figyelmet akarok. Expasinak elég "józanul" szoktam írni, vagyis átgondoltan, amikor írok a semmitmondó üzenetére. És például többször még mondtam is magamban, hogy mindegy, csak figyeljen rám. Írok valamit, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Addig persze gondolom, ez nem baj, amíg van fogadókészség. Találkozni is azért lett volna kedvem, mert legalább felhívtam volna magamra a figyelmet, legalább történt volna valami.

De mi az a pont, ahol mondjuk előtte nevetségessé válok?

Pedig marhára bírnám, ha figyelné rám. De illúzió. Hisz naiv nem vagyok, nem érdeklem én őt.

Talán hagyjam a francba a férjemet is meg expasit is? Próbáljak meg máshonnan figyelmet? Lehet azt szabályozni, hogy kitől vágysz figyelemre?

Azt érzem ki az írásaidból, hogy mikor összekerültetek, nem igazán ismertétek ki teljesen egymást. Neki tetszett a cserfes, örökmozgó kislány aki vagy, neked pedig aki mindig meghallgat.

Végigolvasva a fórumot, szerintem szeret ...a maga módján. Ezt el kell fogadnod, vagy MINDKETTŐTÖKNEK igyekeznie kell még az összecsiszolódással, bármennyi idő is telt el...ez szerintem nem történt meg kettőtök között. (hány éves házasok vagytok egyébként?)

Viszont ehhez mindkettőtök kell ...lehet a férjed viszont már elfáradt a pörgésedben.

Van önbizalmad, ez butaság, hogy nincs.Csak nem kapsz napi megerősítést semmihez tőle (vagy keveset, mint amennyit szeretnél kapni) és így mindent csinálsz, ahogy éppen eszedbe jut (anyukáddal megbeszélve napi szinten igaz?)

Jó ötlet, ahogy írták többen is, engedd néha magára, had motyogjon kedvére, a saját ütemében.

Képzeld el, hogy szeretik őt a barátai, vannak neki nagyon is, még meg amolyan sírig tartók. Barátnői kevésbé.

Igen, ez az írás minden szava igaz.

Azt kell mondjam, azóta JOBB a férjem.

Mennyi szörnyűség, amiket leírtam az általad idézett korábbi írásomban. Azt kell mondjam, sokat javult azóta. Ennyi szörnyűségét már nem csinál.

Semmi baj nincs vele.

Természetes elvárás, hogy legalább a szeretteink figyeljenek ránk.

1. normanna 2015-10-15 13:47

A férjem jó ember, csak nem tudom, mit gondoljak róla.

Csendes, soha nem veszekszik, szereti a gyerekeinket. Jól is keres. Szóval sokan biztos tökéletesnek találnák. Látszólag az is. Nem is néz ki rosszul.

De ha a felszínnel beljebb megyünk, sajnos pl. a gyerekeket a főnökének tekinti, olyan eszement dolgokat enged meg nekik.... Amikből nagyon sok bajunk származott. Például egy napon, míg èn takarítottam otthon, ő elvitte a két gyereket. Mire hazajöttek.... hát.... ahogy ránéztem a kisebbikre, hát megállt a szívem. Ugyanis ömlött az arcából a vér, sokkot kapott- a sokktól egy hétig lázas volt, mert a tesója kikarmolta az arcát..

Vagy például elvileg engem is szeret ugyebár a férjem, de amikor egy betegségemet próbáltam vele megosztani - mondtam neki, hogy a cukorbajomat komolyan kéne venni, diéta, torna, annyit mondott rá, hogy jó, de akkor ő is edzeni fog...

Vagy pl. Irt emailt egy expasim, h találkozna velem.. Nem vagyok olyan típus, soha nem találkoznék vele. Elmeséltem a férjemnek, egy hétre rà már arra sem emlékezett, h ki írt, és hogy én válaszoltam-e rá. Aztán amikor a fiú megint írt, tudom, h a férjem épp olvasta az emailjeimet, de egy szot sem szólt nekem, és nem is kérdezett..

Egyszer amikor beteg volt az egyik gyerek, nyűgösek voltak, otthon kínlódtunk egész nap, szétszedtek a lakást, nekem egy szot sem szólt a ferjem, h miért van rendetlenség, de miközben a szobában épp altattam a gyerekeket, titokban lefotózta a rendetlenséget...

Szeretnek vele boldog lenni, de egyedül érzem magam. Amikor kettesben el tudunk menni moziba vagy vhova, állandóan mögém áll, hogy még csak ne is lássam, ne kelljen beszélgetnie.

Van olyan, h amikor rászólok a gyerekre, a férjem kezd el feleselni velem... a gyerek előtt. " .............. A férjed viszont egy csendes, visszahúzódó pasi (írhatnám azt is, hogy egy igazi papucs", akinek mindenmindegy) van vagy volt neki valaha is barátja?